Magyarországon nem kerülne túl sokba a mélyszegénység felszámolása, de világviszonylatban komoly erőfeszítéseket kellene tenni ennek érdekében az ILO szerint. Magyarországon 17 millió dollárból, vagyis körülbelül 3,5 milliárd forintból fel lehetne számolni a mélyszegénységet – derült ki a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kutatásából.
Az ENSZ szervezete szerint csupán ennyit kellene fordítani arra, hogy 3,1 dollárja (870-880 forintja) legyen mindenkinek egy napra. Az azonban 1,1 milliárd dollárba kerülne (több mint 300 milliárd forint), hogy a teljes szegénységet felszámolják az országban. (Ez esetben nem élne senki a mediánjövedelem 60 százaléka alatt.)
Vagyis Magyarországon nem lenne túlságosan drága felszámolni a szegénységet, a világban azonban más a helyzet. A régiós országokban is nagyjából a GDP 0,01-0,02 százalékából meg lehetne oldani a mélyszegénység problémáját, a teljes nélkülözést pedig a megtermelt jövedelem 1 százalékából lehetne száműzni.
A jelentés számításai szerint a világban évente 600 milliárd dollárt – vagy 15 év alatt közel 10 ezer milliárdot – kellene költeni ahhoz, hogy 2030-ra világszerte felszámolják a mélyszegénységet és a szegénységet. A tartós szegénység problémáját nem lehet pusztán a bevételek átcsoportosításával megoldani – írja az ILO –, kulcsfontosságú volna a több és jobb munkahely megteremtése. Ráadásul nemcsak a világban, de az Európai Unióban is romló folyamatok láthatók a friss adatok szerint. „Veszélybe került az a fenntartható fejlődési cél, hogy 2030-ra a világ valamennyi részén a szegénység minden formáját felszámoljuk” – mondta Guy Ryder, az ILO főigazgatója. Raymond Torres, a szervezet kutatási igazgatója hangsúlyozta: ma a világ 30 százaléka szegénységben él, de a teljes megtermelt jövedelem csupán 2 százaléka jut el hozzájuk. A tanulmány arra is rámutat, hogy a jövedelmek nagyfokú eltérése csökkenti a gazdasági növekedés pozitív hatását a szegénység visszaszorítására.
Az európai országoknak GDP-jük mindössze töredékét kellene fordítaniuk arra, hogy felszámolják a mélyszegénységet, az afrikai országokban azonban a megtermelt jövedelem több százalékát is el kellene költeni erre, itt a legrosszabb a helyzet. Malawiban a GDP háromnegyedéből, Mozambikban pedig a feléből lehetne kihozni az embereket a mélyszegénységből.
A szegénység további csökkentését nem csupán a gyenge gazdasági növekedés, hanem a minőségi foglalkoztatás megteremtését gátló fontos strukturális akadályok is veszélyeztetik – figyelmeztet a jelentés. Ázsiában, Latin-Amerikában és az arab régióban, valamint a természeti erőforrásokban gazdag országokban a közelmúltban kedvezőtlenebbé vált gazdasági kilátások nyomán kiderült, mennyire bizonytalan lábakon áll a foglalkoztatás és a társadalmi fejlődés.
A szegénység csökkentése a különböző ágazatokban sem volt kiegyenlített. A 43 feltörekvő és fejlődő ország felmérésén alapuló becslés szerint a mezőgazdaságban foglalkoztatottak negyede él mélyszegénységben – ők teszik ki az ilyen munkavállalók kétharmadát –, szemben az ipari alkalmazottakkal, ahol 12 százalékos, valamint a szolgáltatóiparban dolgozókkal, ahol 7 százalékos ez az arány.
Ez a cikk a Világgazdaságban jelent meg.
Szerző: Hornyák József
fotó: sxc.hu