Egy sportolni vágyó mozgás-, látás-, vagy értelmi sérült ember akkor tud edzőterembe járni, ha tudja, milyen géphez üljön, hogyan edzzen, vagy meg tud fizetni egy személyi edzőt, és bevállalja, hogy a végén nem zuhanyzik, csak ha hazaért. Akinek nincs ilyen rutinja, az el van veszve. Gusztos Péter, a Suhanj Alapítvány vezetője szerint leegyszerűsítve ez a probléma, ami miatt olyan edzőtermet nyitnak június vége felé Budapesten, amit minden szempontból a valamilyen fogyatékossággal élők – mozgás-, látás-, vagy értelmi sérültek – számára alakítottak ki.

“Aki gondolkodik egyáltalán akadálymentességben, az többnyire csak azt érti rajta, hogy be lehessen jutni a bejáraton” – mondja Gusztos, aki szerint, ha egy ilyen terem egy plázában van, akkor ott jó eséllyel a folyosó végén van mozgássérült vécé, és fel lehet jutni lifttel. Az már jóval ritkább, hogy van mozgássérültek számára is alkalmas a zuhanyzó, és ugyancsak fehér holló a speciális gép – amihez például kerekessszékkel is oda lehet állni -, vagy a személyzet, akik jó eseteben segítőkészek, de kevés köztük, akinek van tapasztalata, gyakorlata vagy affinitása, hogy fogyatékkal élőkkel foglalkozzon.

“Ott kezdődik az egész, hogy a recepciós pult 30-40 cenitméterrel a fejem felett van, ha kerekesszékkel megyek be, és akkor nem beszéltünk a látássérültekről, akikre nem nagyon gondolnak az akadálymentesítésmél, és az értelmi fogyatékosokról, akiktől általában meg is ijednek.” – mondja Gusztos.

Az Újlipótváros egyik kisutcájában, közel a Körúthoz, egy volt bankfiók helyén nyíló 500 négyzetméteres új terem minden szempontból akadálymentes lesz. Másfél évig tartott, mire megtalálták a szempontjaiknak leginkább megfelelő helyet, ami frekventált helyen van és közel a Margitszigethez (ahol az alapítvány a legtöbb szabadtári programját szervezi), akadálymentes tömegközlekedési eszközzel is meg lehet közelíteni, és akadálymentes vagy azzá alakítható a bejárata.

A terem utcai bejáratához rámpa vezet, a félszuterénbe tartó pár lépcsőn lifttel is le lehet jutni. Odabent már sorakoznak a gépek, amik nagy részéhez kerekesszékkel is oda lehet állni, az öltöző, a zuhanyzók, sőt, a majdani szauna is könnyen használható lesz, és a már összeállt stáb tagjai is megfelelő hozzáállással és szakképzettségel rendelkeznek az alapítvány vezetője szerint. “Elsőként egy olyan lány jelentkezett be edzőnek, aki egy súlyosan mozgássérült gyerekekkel foglalkozó iskolában dolgozik mozgásnevelőként, mellette megvan minden fitneszvégzettsége, és épeknek is tart aerobikot. Külön csavar a dologban, hogy az edzők között lesz mozgássérült – kerekesszékes – sportoló is.”

Az akadálymentesítés azonban csak az egyik vesszőparipája a fogyatékkal élők sportolását 2010 óta elősegíteni igyekvő Suhanj Alapítványnak. A másik az integráció, hogy a valamilyen fogyatékkal elő emberek ne csak egymással összezárva tudjanak sportolni. “Azzal lennék elégedett, ha két év múlva a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy felállsz egy futópadra futni, és melletted egy amputált ember fut, vagy beülsz egy erősítő gépbe, és melletted egy kerekesszékes erősít. Ha legalább itt természetes dolog lenne ez, nem pedig egy iszonyatosan különleges történet.”

A társadalmi vállalkozásként, egy ilyen kezdeményezéseket mentoráló cég bábáskodása mellett készülő edzőterem ezen kívül más célokat is szolgálna majd. Egy olyan társadalmi vállakozást szerenének létrehozni, ami azon kívül, hogy nagy megjelenési felületet és közösségi teret ad az alapítványnak, biztosítja az iroda és raktárkapacitását is. “Bizonyos értelemben egy óriási ‘showroom’ lenne, ahol a Suhanj az egész szellemiségét meg tudja mutatni.”

Az alapítványt Gusztos Péter szerint a legtöbben arról ismerik, hogy ott vannak a futóversenyeken, miközben a fő céljuk hogy a mindennapok szintjén érjenek el életmódváltást a fogyatékkal élő embereknél és a családjuknál. Évek óta tartanak edzéseket heti rendszerességgel különböző sportágakban. Szombatonként futnak a Margitszigeten, illetve korábban halmozottan fogyatékos gyerekeknek tartottak teremkerékpáros edzéseket, majd végtaghiányos gyerekeknek indult úszóprogram Pásztori Dóra kétszeres paralimpiai bajnok úszóval, de tartottak úszásokatást autistáknak, látássérülteknek is.

Az egy időben 40-60 fő sportolására alkalmas teremnek három fő célcsoportja van:

• a “suhancok”, vagyis az alapítvány tagjai, illetve a velük kapcsolatban álló mozgássérültek,
• a környéken lakó, a társadalmi felelősségvállalást komolyan vevő sportolni vágyók,
• és általában a futók – a Margitsziget közelsége miatt, ahol korlátozottak a lehetőségek öltözni és zuhanyozni.

Árpolitikájuk a fogyatékkal élő sportolók segítését szolgálja majd, akik jelentős engedményeket kaphatnak az alap bérletárakból. Gusztos Péter szerint nem ők lesznek a legolcsóbbak a termek közül, de a szolgáltatásoknak megfelelő reális árat ígér. A partnerszevezeteken keresztül szervezett csoportban érkező iskoláskorú gyerekeknek ingyenes lesz a hétköznap reggel hattól-tízig, hétvégén nyolctól-nyolcig nyitva tartó terem használata, és speciális kedvezményeket kapnak az alapítványhoz csatlakozó fogyatékkal élők, önkéntesek, adománygyűjtők. Lesz ezen kívül büfé és kávézó, de eszközbérlés is: például futóbabakocsikat kínálnak azoknak, akik kisgyerekeikkel együtt mennének futni a szigetre.

És milyen gépeken lehet majd sportolni? Lesz egy rakás futópad, erőfejlesztő-, spinning és cranking gépek. Az erőfejlesztő az egyik neves gyártó “Total access” gépcsaládjához tartozik, az ülésrésze kihajtható, kerekesszékkel is könnyedén be lehet állni alá. Hasonlóak a cranking gépek (kézzel tekerhető erősítők), de van spinning is, a kisteremben pedig lesz TRX, illetve a Hard Body Hang saját erős erősítő eszközöket készítő csoport állított össze húzódzkodó állványt. A szabadtéri sportolást segítő tandembiciklikről, kézibiciklikről, futókocsikról nem is beszélve.

Gusztos Péter abban reménykedik, hogy a körülbelül 30 milliós beruházással (sok anyagot kaptak kedvezményesen vagy adományként) kialakított edzőteremnek pár éven belül lesz annyi bevétele, hogy ki tudja termelni a bérleti díjat, a rezsit és a hely működtetéséhez szükséges személyzet költségeit. Ezzel pedig le tud majd venni némi anyagi terhet az alapítvány válláról, a vállalati- és magánadományok és az egyszázalékok pedig mehetnek majd eszközfejlesztésre, vidéki csoportok létrehozására, új szakemberek felvételére. “A terem nem cél, hanem eszköz.”

Ez a cikk az abcug.hu-n jelent meg.

Szerző: Ballai Vince

fotó: sxc.hu