- a háziorvosoknak sokszor nem tűnik fel, ha a hozzájuk járó betegnek alkoholproblémája van
- szintén ők a mai napig hajlamosak azt hinni, hogy az alkohol okozta problémák inkább az idősebb és munkanélküli embereket érintik, pedig az alkoholbetegek között több a fiatal és a rendszeresen dolgozó
- egy átlagos nagyiváson egy főre 4 deci tömény vagy másfél liter sör jut
- az alkoholbetegek ritkán kérnek, és nem is nagyon kapnak segítséget
– ezek a főbb megállapításai Elekes Zsuzsa: “Alkoholprobléma a háziorvosi rendelők betegei között” című tanulmányának.
Elekes a következőkre volt kíváncsi:
- mekkora a problémás alkoholfogyasztás azok között az emberek között, akik valamilyen egyéb egészségügyi panasszal keresik fel háziorvosukat?
- mennyire ismeri fel a háziorvos, ha valakinek gondja van az ivással?
- az alkoholbetegek közül hányan kerülnek be végül a szakellátásba?
56 háziorvosi praxisban készítettek interjúkat, orvosokkal és külön a betegekkel. Az orvosok közül tízen visszautasították, hogy válaszoljanak.
Évi 11 liter szesz
A hivatalos adatok szerint Magyarországon 2012-ben tiszta szeszből egy főre 9,5 liter jutott. Ebben nincs benne, amit otthon főznek vagy amit a feketepiacon vásárolnak. A WHO becslése szerint ez további 2 litert jelentett fejenként 2008 és 2010 között. A szerző szerint még ezzel a feltehetően jócskán alábecsült fogyasztási adattal is Európa és a világ élvonalában vannak a magyarok.
Nem meglepő, hogy a világ vezető országai közé tartozunk a túlzott alkoholfogyasztásra visszavezethető halálozásban is: 2009-ben 100 ezer főre 114,42 alkoholhoz köthető haláleset jutott.
Ez a szám közel kétszerese az európai átlagnak, de jelentősen meghaladja a miénkhez hasonlóan magas alkoholfogyasztással jellemezhető Csehországot vagy Szlovákiát.
A becsült alkoholisták száma 2012-ben 475 ezer fő volt, ehhez képest mindössze 19 ezret tartottak nyilván kezeltként. “Azaz, az alkoholbetegek alig 4 százaléka került valamilyen kapcsolatba az egészségügyi szakellátással kifejezetten az alkoholprobléma miatt” – írja Elekes.
Nem kérnek és nem is kapnak segítséget
A megkérdezett betegek alig negyede kért életében bármilyen segítséget az alkohol okozta tünetei miatt. Ha kért is, az is ritkán volt szakszerű segítség. Szakmai segítségként is elsősorban a háziorvost említették, a kifejezetten ezzel a problémával foglalkozó szakmai vagy önsegítő szervezeteket viszont alig. Ez mindenképpen a háziorvosok szerepének fontosságára hívja fel a figyelmet.
A diagnosztizált betegek 17 százaléka inkább a családjához vagy a barátaihoz fordult.
Elekes ugyanakkor megemlíti, hogy Magyarországon rendkívül szűkös a szakellátó hálózat, ez is hozzájárul ahhoz, hogy a betegek többsége teljesen ellátatlan marad. Ami még érdekesebb, hogy akik viszont kértek segítséget, közülük alig 12 százalék kapott is ténylegesen is segítő kezet, és ez is gyakran kimerült a szóbeli támogatásban.
A leggyakoribb oka annak, hogy a beteg nem kér segítséget, az a gondolat, hogy egyedül is megbirkózik a problémával, valamint, hogy nem okoznak gondot a tünetek. De legalább ugyanilyen visszatartó erő az attól való félelem, hogy a kezelés megbélyegzi őket, vagy egyszerűen fel sem ismerik, hogy amennyit és amilyen gyakran isznak, az valójában már súlyos probléma.
Nagyivás: másfél liter sör
Az interjúalanyok kétharmada mondta azt, hogy életében legalább egyszer már fogyasztott alkoholt, naponta ivónak pedig 4,2 százalékuk mondta magát. A betegek hat százaléka mondta azt, hogy a megelőző évben voltak tünetei, amik alkoholproblémára utalhattak. Ez a tünet a többségnél a "próbált kevesebbet inni vagy teljesen felhagyni az ivással” volt.
Ha a magyarok leülnek és isznak, az a következő mennyiséget jelenti fejenként:
8 deci sör vagy 4 deci bor.
A megkérdezettek közel 13 százaléka pedig a megelőző hónapban legalább egyszer részt vett egy úgynevezett nagyiváson. Ez már
1,5 liter sört vagy 6 deci bort vagy 2 deci töményet jelent.
Csak akkor gond, ha mértéktelen
A felkeresett háziorvosok szerint a náluk megjelent betegek 67,6 százaléka nem szokott alkoholt fogyasztani. Az orvosok messze kevesebb emberről gondolták azt, hogy problémája van, mint amit a betegekkel készített interjúk alapján a kutatásban résztvevők becsülnek.
Ennek oka lehet, hogy az orvosok nem ismerik az általuk kezelt betegek alkoholfogyasztási szokásait, de jelentheti azt is, hogy ha ivásról van szó, az orvosok gyakran a mértéktelenebb alkoholfogyasztásra gondolnak. Ez az értelmezés Elekes Zsuzsa szerint nemcsak az orvosokra, hanem a társadalom többségére is jellemző. A városokban alul, míg a községekben és megyeszékhelyeken inkább felülbecsülik a háziorvosok a probléma nagyságát.
A háziorvosok nagyobb arányban diagnosztizálták alkoholbetegnek az idősebb, elsősorban az 50 év feletti korosztályt, és azokat, akik nem dolgoznak. Ugyanakkor a fiatalokat és rendszeres munkával rendelkezőket alig. A betegekkel készített interjúk azonban más képet festenek: az alkoholproblémás tünetes betegek közel 20 százaléka a 18–29 év közötti, 46,4 százaléka pedig dolgozik.
Ez a cikk az abcúg hírportálon jelent meg. Szerző: Prókai Eszter
fotó: sxc.hu