Borzalmasan alulfinanszírozott a szociális rendszernek a gyerekeket segítő része ma Magyarországon – véli Herczog Mária szociológus. A szakember szerint a gyermekvédelembe pusztán gazdasági szempontból is érdemes befektetni.
Az Új Egyenlőség egy Herczog Mária szociológussal készített videóinterjút tett közzé. Magyarországon mintegy 1,8 millió gyerek él, s egyharmaduk szegény. Ezzel az Európai Unión belül nem a visegrádi országokkal, hanem Romániával és Bulgáriával van Magyarország egy szinten – hangzik el a bevezetőben a riporter Pogátsa Zoltántól, az Új Egyenlőség főszerkesztőjétől.
Herczog Mária szerint Magyarország folyamatosan csúszik lefelé, de ez nem vált ki reakciót„nemcsak a döntéshozókból, de a közvéleményből sem”. A gyermekvédelmi szakember úgy látja: a gyerekek életminősége nem kizárólag a szüleik felelőssége. A Család, Gyermek, Ifjúság Kiemelkedően Közhasznú Egyesület vezetője szerint érdemes a gyerekekbe befektetni, mert a gyerekszegénység az alulképzettség, a deviancia, a függőségek és a kriminalitás melegágya. A gyerekekbe történő befektetés össztársadalmi szinten tehát megtérül – vélte Herczog. „Azzal, hogy megússzuk most a közösségi kiadásokat vagy a megfelelő erőforrásokat, tulajdonképpen a saját jövőnket ássuk el” – fogalmazott.
A szakember súlyos hibának tartja, hogy a segélyezés szerinte egyfajta patronálás jelleget ölt: a patronáló megmondja, hogy a patronáltnak milyennek kellene lennie, hogyan kellene élnie, és ez alapján támogatja vagy nem támogatja a patronáltat.
A szakember bírálta a bölcsődék és óvodák nyitvatartási rendjét. Egyrészt ezek az intézmények szerinte nem alkalmazkodnak a munkavállaló szülők munkaidejéhez, másrészt nyáron túl sokáig vannak zárva.
A hatalom nemzethalált vizionálva „hazafiatlan magatartásként rója fel” az alacsony születésszámot, több gyerek esetén viszont felelőtlenséggel vádolja a családokat, azt hangoztatva, hogy „akinek sok gyereke van, az tartsa is el őket” – mondta a szociológus. Csak akkor nőne a születésszám, hogyha megbízható, hosszú távú, kiszámítható ellátások lennének, amelyek valóban család- és gyerekbarátak – tette hozzá.
Attól, hogy – anyagi, családi, egészségügyi, satöbbi – helyzete alapján egy gyerek ténylegesen veszélyeztetett, még „teljesen ötletszerű”, hogy a gyámhivatal vagy a Gyermekjóléti Szolgálat kit fog veszélyeztetettnek nyilvánítani – folytatta Herczog. Ennélfogva ténylegesen sokkal több veszélyeztetett gyerek él Magyarországon, mint a Pogátsa által is említett, hivatalosan 180 ezer.
Herczog azért is bírálta a szociális gyerekvédő rendszert, mert az ezen a területen dolgozó szakemberek és meglévő szolgáltatások „katasztrofálisan alulfinanszírozottak”.
A szakember úgy folytatta: a nyolcvanas évek második felében Magyarországon „egyedül a régióban”elindult a szociálismunkás-képzés, „nagyon egyértelmű és radikális gondolkodás arról, hogy a családokat segíteni kell és nem egzecíroztatni”. A rendszerváltást követő húsz évben csökkent azoknak a gyerekeknek a száma, akiket a családjukból ki kellett emelni, 1997-ben pedig életbelépett a nagy jelentőségű, „abszolút európai színvonalú” gyermekvédelmi törvény, amely azt az elvet követte, hogy a problémákat helyben kell megoldani.
Az „vállalhatatlan”, hogy Magyarországon a gyermekvédelemnek azóta sikerült lecsúsznia a romániai és a bulgáriai szintre.
Ha egy kisgyerek nem kap elég és jó minőségű tápanyagot, az a fizikai és az agyfejlődés rovására megy, és a tanulás sem fog úgy menni, mint ahogy az adott gyerek képességei alapján mehetne – mondta Herczog, aki annak az abszurditására is fölhívta a figyelmet, miszerint „ma Magyarországon a munkaköri leírás szerint egy védőnőnek kétszázötven gyereket kell ellátni”. Hasonló a helyzet az óvodákban is, ahol egyrészt túlterheltek, másrészt alulfizetettek az óvónők – derült ki a gyerekvédelmi szakember szavaiból. Ennek a kérdésnek a rendezése „már a második-harmadik osztályban”megtérülne: nem lennének a gyerekek fáradtak és magatartászavarosak.
A szakember esetlegesnek nevezte a gyerekek kiemelését a családból. Mint mondta: van, akik ki kellene emelni, de ez nem történik meg, ugyanakkor van példa fordított esetre is. Az őket befogadó intézményekben pedig borzalmas állapotok uralkodnak. Bár a törvény szerint egy gondozóra legfeljebb negyvenöt gyerek juthatna, egy ombudsmani dokumentum Szigetszentmiklósról százötven gyereket jelentett, mert spórolt az önkormányzat.
Ha a gyerek nevelőszülőkhöz kerül, könnyen lehet, hogy ugyanolyan anyagi körülmények között folytatódik az élete, mint ahonnan korábban kikerült, mert a nevelőszülő javadalmazása is katasztrofális – mondta a Család, Gyermek, Ifjúság Kiemelkedően Közhasznú Egyesület vezetője.
Hosszútávon „ennél pazarlóbb rendszer nincs”, mint a gyerekvédelemtől vonni meg a támogatást – vélte a szakember. Például „csak a baj lesz” azzal a gyerekkel, akinek pénzhiány miatt nem tudnak kiváltani egy nagyothalló-készüléket, ugyanis nem fogja hallani a tanárát az iskolában – hozott Herczog egy példát. A szemüveg is nyilván ezek közé a nélkülözhetetlen eszközök közé tartozik. Hangsúlyozta: téves az a közvélekedés, miszerint a nevelőszülőket az állam rendesen megfizeti. Így a nevelőszülő arra van ösztökélve, „hogy sokkal több gyereket vállaljon, mint amennyit el tud látni”. Mindez a valószínűleg már amúgy is súlyos lelki problémákkal élő gyerekekre nézve jár katasztrofális következményekkel.
Ez a cikk a Budapest Beacon online hírportálon jelent meg.
Fotó: sxc.hu