– A köznevelési törvény ugyanis – mutat rá Herczog Mária – világos és pontos eligazítást ad, mit lehetett és kellett volna tenni. Rögzíti, hogy mit kell csinálni, ha „a tanuló a kötelességeit vétkesen és súlyosan megszegi”. Ilyenkor „fegyelmi eljárás alapján, írásbeli határozattal fegyelmi büntetésben részesíthető”. A fegyelmi eljárás megindítása és lefolytatása kötelező, ami a szekszárdi diák esetében nem történt meg, vagyis az igazgató megszegte a törvényi kötelezettségét. A törvény szerint mód lett volna a fegyelmi procedúra előtt egyeztető, közvetítői eljárás lebonyolítására is. Ez a köznyelvben leginkább mediációként ismert eljárás hatékony eszköz a konfliktusok feloldására úgy, hogy abból a felek a jövőre vonatkozó tanulságokat is le tudják vonni. Nos, itt semmi ilyesmi nem történt, Heilmann Józsefné tehát nem kezdeményezte sem a fegyelmit, sem az azt megelőző egyeztető eljárást. Mást tett: megzsarolta a szülőket, hogy feljelentést tesz, ha nem viszik át másik iskolába a gyereküket.

Herczog Mária felhívja a figyelmet arra is: a törvény szerint a köznevelés célja olyan rendszer megalkotása, amely „elősegíti a gyermekek, fiatalok harmonikus lelki, testi és értelmi fejlődését” úgy, hogy erkölcsös, önálló életvitelre alkalmas állampolgárokká váljanak. Szól arról is, hogy a „nevelési-oktatási intézmények pedagógiai kultúráját” a gyermek, a tanuló elfogadása, a szeretet, a bizalom jellemzi. Vagyis: a köznevelés rendszerében a tanulók emberi méltóságát, személyiségét tiszteletben kell(ene) tartani, a tanulókat nem lehet alávetni „testi és lelki fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak”. Csakhogy ami a szekszárdi diákkal történt az elmúlt két évben, az Herczog Mária szerint kimeríti a megalázó bánásmódot és a bántalmazást is.

– Intézményi abúzus érte a fiút azáltal, hogy az igazgatónő visszaélt a hatalmi helyzetével. És bár kétségtelen, hogy azt, amit a köznevelési törvény előír, sajnálatosan ritkán alkalmazzák, mégis fontos, hogy a tanuló véleménynyilvánítási joggal rendelkezik „az őt nevelő és oktató pedagógus munkájáról, az iskola, kollégium működéséről”. Bár a hitleres mém durva és sértő formája a véleménynyilvánításnak, de a tartalmát tekintve az iskolában folyó munka kritikája volt – mondja Herczog Mária. Hozzáteszi: – Adott ez a videó, amelyet feltehetően az iskolában tanuló diákok készítettek egyes tanárokról és az iskolában folyó munkáról. Az a filmrészlet, amelyet felhasználtak, a mémkészítők gyakran használt alapanyaga. A videó által érintettek, az iskola igazgatója és néhány tanár emiatt végtelenül megbántódott. Egy olyan pedagógiai kultúrában, amelyet a köznevelési törvény szerint alakít az intézményvezető és az őt felügyelő állami intézményfenntartó, ennek az ügynek az lett volna a pedagógiailag adekvát megoldása, ha az igazgató helyreállító eljárást kezdeményez. Egy ilyen folyamatban a videóval megbántott tanárok ki tudták volna fejezni a fájdalmukat, a dühüket, de az is szóba kerülhetett volna, hogy vajon igazak-e a vádak, amelyeket a tanulók megfogalmaztak, még ha esetleg durva formáját választották is a véleménynyilvánításnak. Be lehetett volna vonni sok tanulót ebbe a folyamatba, amelyben mindenki el tudja mondani az álláspontját, és ennek során megérteni, miért született ez a videó. Meg lehetett volna közösen beszélni, hol húzódik a határ vicc és mások megbántása között. Közösen meghatározhatták volna, hogy mi a jóvátétel mindenki számára elfogadható formája, és mindenki megbékélve zárhatta volna le ezt az ügyet, adott esetben a szükséges változtatásokat is megtéve az iskola életében, megfogadva a bírálatból azt, ami jogos, de elvetve a vélemény formálásnak ezt a módját. Ez népszerűvé és elismertté tette volna a tanári kart, miközben a gyerekek is fontos dolgokat tanulhattak volna a történtekből. Az is világos, hogy egy ilyen tettnek nem szabad következmények nélkül maradnia, de az igazgató reakciói nem vallanak egy megfontolt, felnőtt szakember magatartására. Én megértem, hogy Heilmann Józsefné megbántódott, de a sértettségnek nem lehetne az a következménye, hogy bosszút áll a diákon.

...

Herczog Mária úgy véli, az iskolák törvényes működésének felügyeletéért felelős főhatóság, a Klik és a minisztérium sem a törvény szellemében járt el. Annak ellenére, hogy pontosan ismerték az ügy részleteit, hárítottak, sőt megerősítették pozíciójában Heilmann Józsefnét. Arra a kérdésünkre, hogy a gyámhatóság reagálhatott volna-e másképp az igazgatónőtől érkező jelzésre, Herczog Mária azt válaszolja: nem.

– A gyerekjóléti szolgálat és a gyámhatóság korrektül járt el, hiszen jelzés érkezett egy olyan szereplőtől, akit a gyerekvédelmi törvény a jelzőrendszer tagjaként említ. A gyámhatóságnak az iskolával szemben nincs joghatósága, a Klebelsberg Központnak és az Emberi Erőforrások Minisztériumának kellett volna beavatkoznia az egyre eszkalálódó folyamatba – állapítja meg, hozzátéve, az oktatási jogok biztosának épp az ilyen ügyekben kellene megnyilvánulnia. De nincs nyoma annak, hogy Aáry-Tamás Lajos az ügy kétéves története alatt beavatkozott volna."

Az ügy háterréről részletesen olvashatnak Ónody-Molnár Dóra cikkében, amely teljes terjedelmében elolvasható a 168 Óra weboldalán, az alábbi linken:

https://168ora.hu/itthon/egy-igazgatono-fekevesztett-bosszuvagya-uldoz-egy-szekszardi-fiut-es-csaladjat-172906

Fotó: 168ora.hu