Novemberben Varga Judit igazságügyi miniszter az örökbefogadási törvény módosításáról nyújtott be javaslatot, amelynek értelmében csak a házaspárokat illetné meg alapesetben az örökbefogadás lehetősége, az egyedülállók pedig jóval nehezebben, csak külön speciális engedéllyel fogadhatnának örökbe gyermekeket. A témával kapcsolatban kérdezték Molnár Lászlót, a Család, Gyermek, Ifjúság Közhasznú Egyesület alelnökét november 24-én, a Klubrádió Reggeli gyors című műsorában.- Körülbelül hány gyerek lehet ma az állami gondozásban, aki örökbefogadható, és közülük hányan kerülnek egyáltalán örökbefogadásra?
- Évente Magyarországon nagyjából ezer gyermek kerül örökbeadásra. Tíz százalékukat egyedülálló személyek fogadják örökbe. Azért egyedülállóak, mert az esetleg azonos nemű párok egyik tagja egyedülállóként jelentkezik örökbefogadásra. Magyarul tehát rá van kényszerítve, hogy így fogadjon örökbe. Az egy nagyon fontos dolog, hogy aki egyedülálló, az minden jel szerint sokkal elkötelezettebb. Nyilván látja maga előtt az akadályokat, és tudja jól, hogy prioritást élveznek a házaspárok. Ez mindig is így volt. Magyarországon három oka lehet annak, hogy nehéz az örökbeadás: a gyermek származása, az idősebb életkor, és ha valamilyen betegséggel, fogyatékossággal él. 8-12 éves gyerekekre kell gondolni, nem újszülöttekre. Őket, leszámítva a külföldi csatornákat, elsősorban egyedülállók fogadják örökbe. Ezt a lehetőséget vennék most el.
Az örökbefogadás, örökbeadás a gyermekvédelemnek és a gyámügynek a legszebb feladata. Két dolgot tudunk adni gyereknek: érzelmi- és jogbiztonságot. Ebbe politikai szándékkal belepiszkálni nem éppen korrekt dolog. Időutazásnak vagyunk tanúi, csak nem a jövőbe, hanem a múltba. A fejlődés tehát nem látszik, hacsak nem a visszafejlődés, hogy mi is kezdünk, ha nem is személy szerint, valahogy hasonló módon gondolkodni. A kirekesztés pedig sajnos egy csoportképző erő is.
- Mennyivel jobb egy gyereknek, ha családban nő fel, mint hogyha állami gondozásban, vagy akár nevelőszülőknél?
- Bár az állam, az egyház és a civilek nagyon sok mindent megtehetnek, hogy egy gyerekotthon, lakásotthon méltó körülményt tudjon biztosítani a gyereknek, de a családot akkor sem tudják pótolni. Az intézményekben személyzet van, munkaidő van, fluktuáció van. Ez minden, csak nem személyesség. A másik normális alternatíva a nevelőszülőség, ami elég jól áll Magyarországon: a gondozásban lévő gyerekeknek nagyjából kétharmada nevelőcsaládban él. Ez mindenképpen pozitív dolog. Ha rajtam múlna, és még néhányunkon, akkor Magyarországon lakásotthonnál nagyobb léptékű intézmény ne lenne.
- Mintha egy időbe efelé mentek volna a dolgok, hogy egyre több ilyen lett, és a nagyobb intézeteket próbálták felszámolni.
- Kétségtelen, hogy már évtizedek óta nincsenek nagy, monstre intézmények. De a negyvenfős intézmény, mert annyi a jogszabályi felső korlát, az azért még mindig nagyon nagy. Ott elvész a személyesség. Ami a leginkább aggasztó az új törvényjavaslatban, az a kizárólagosságra törekvés. Mások másként gondolkodásához való jogának az elvitatása.
A műsor teljes egészében meghallgatható a Klubrádió archívumában, az alábbi linkre kattintva:
https://www.klubradio.hu/archivum/reggeli-gyors-2020-november-24-kedd-0600-14187
Fotó: freeimages.com