- Legelőször is tisztázni kellene, hogy mi a szerepe és kötelezettsége az államnak, a közösségnek, a családnak és az egyénnek, amikor a gyerekek helyzetéről beszélünk – kezdte dr. Herczog Mária. - Amikor ugyanis arról van szó, hogy milyen juttatások, lehetőség állnak rendelkezésre a segítségnyújtásra, akkor úgy tűnik, mintha az állam és a közösség szívességet tenne a családoknak, miközben a másik oldalon hihetetlen elvárásokat fogalmaznak meg. Mindenekelőtt, hogy legyenek gyerekek, méghozzá minél több, de csak olyan családokban, ahol felelősek, érettek, föl tudják őket nevelni. Eközben felmerülnek azok az értékek is, amelyek mentén a gyerekeket nevelni kellene, mindenkinek, függetlenül attól, hogy ők maguk mit gondolnak erről. A gyerekek jogainak kellene alapvetően meghatározniuk azt, hogy ki miben, és hogyan működik közre. A Gyermekjogi Egyezmény, és azok a törvények, amelyek ezzel együtt Magyarországon hatályosak (a Gyerekvédelmi Törvény és az oktatási, egészségügyi, szociális ügyekről szóló jogszabályok), nagyon egyértelműen kijelölik az állam felelősségét. Az alapvető kérdés számomra az, hogy milyen módon lehetne hozzájárulni ahhoz, hogy minden megszülető gyereknek esélye legyen arra, hogy egészségesen fel tudjon nőni, a szó minden értelmében. Tiszteletben kell tartani a családok saját értékrendjét, de természetesen, ha a gyerek súlyosan veszélyeztetett, és ezt is nagyon pontosan körül kell határolnunk, akkor jogunk legyen segítséget nyújtani, illetve szükség esetén ezt a gyereket megvédeni, akár a saját szüleitől is.

- Alapvetően miben mérhető le az, hogy egy adott országban a gyermekvédelem milyen állapotban van?

- Mindenekelőtt abból, hogy milyenek azok az univerzális, mindenki számára elérhető, magas színvonalú szolgáltatások, amelyek azt segítik elő, hogy a családok működése minél könnyebb, a gyerekek fejlődési potenciálja pedig kibontakoztatható legyen. Nagyon magas színvonalú várandósgondozás, és a korai időszakban, különös tekintettel az első ezer napra olyan egészségügyi szolgáltatások, kora gyerekkori fejlesztési lehetőségek (bölcsőde, Biztos Kezdet, baba-mama klub stb.) állnak rendelkezésre, amelyek a szülői képességeket erősítik, a gyerekek fejlődési képességeit optimalizálhatóvá teszik. Aztán ugyanez a fajta szolgáltatási csomag megy tovább azzal, hogy az óvoda, az iskola, az iskolán kívüli programok elérhetők és magas színvonalúak. Azonban vannak speciális esetek, például a nehéz szociális helyzet, krónikus betegség, fogyatékosság, mentális betegség és más egyéb problémák, amelyekre viszont célzottan kellene szolgáltatásokat nyújtani, és az érintettek számára elérhetővé tenni.

Nem olyan régen egy Childonomics elnevezésű kutatást, amit Gyerekközgadaságtanra lehetne fordítani. Ez egy modellalkotó projekt volt, amiben megvalósítottunk egy módszertant, ami azt mutatja meg, hogy ha invesztálunk abba, hogy a gyerekeknek minden, a jogaik alapján járó lehetőség és szolgáltatás rendelkezésére álljon, akkor az milyen társadalmi megtérülést hoz. A számításokból az derül ki, hogy ez egy magas profitot hozó befektetés, mert abban az esetben, ha a gyerekek optimálisan fejlődnek a korai életszakaszban, az első 5-6 évben, akkor nagyon nagy a megtérülés aránya, nem csak a gyerek és a családja, hanem az egész közösség számára.

- Mennyi változás történet az elmúlt tíz-húsz évben abban, hogy a családok hogy bánnak a gyerekekkel?

- Itt megint vannak eldöntetlen kérdések, amik zavart okoznak. Az egyik vélemény szerint a szülőket képezni kellene, sőt, akár ennek feltételéhez kötni a különböző segélyeket. A másik oldalon pedig van az a gondolkodás, hogy senkinek nincs joga beleavatkozni a családok életébe, és ha mondjuk egy szülő nem akarja, hogy a gyermeke iskolába járjon, akkor sajnálatos módon erre lehetősége van. Magyarországon is nagyon megoszlanak a vélemények arról, hogy van-e bárkinek beleszólása abba, hogy a gyereket a szülő hogy neveli. Nagyon büszke vagyok arra, hogy 2005. január elsejével, közös munkával és nagy lelkesedéssel sikerült elérnünk, hogy a gyerekek testi fenyítésének és megalázó bánásmódjának minden formáját megtiltotta a jogalkotó. Ezt bele is sikerült írni a Gyermekvédelmi Törvénybe. Azonban azóta senki nem fektetett anyagiakat abba, hogy ezt megismertesse a szülőkkel, szakemberekkel, a közvéleménnyel, de abba sem, hogy olyan alternatív nevelési, gondozási technikákat tanítsanak, vagy erőszakmentes kommunikációt, konfliktuskezelés, mediációs és egyéb resztoratív technikákat, amik segítenék a szülőt, a tanárokat, gondozókat, nevelőket, illetve a gyerekeket is. Ennek kapcsán is csak azt lehet kihangsúlyozni, hogy nem azért kell befektetni a gyermekbe, hogy ő a jövőben boldog legyen, hanem azért, hogy már ma is! Nagyjából 15 év a megtérülése ennek, addigra fejezi be egy gyermek az általános iskolát, és akkor már láthatók az esélyei, de az eredmények rögtön észrevehetőek.

A műsor teljes egészében meghallgatható a Klubrádió archívumában, az alábbi linkre kattintva:

https://www.klubradio.hu/archivum/bonyolult-dolgok-2020-november-26-csutortok-1900-14255

Fotó: freeimages.com