Mi is az a mediáció? Hogyan zajlik egy mediációs eljárás? Kiből lesz igazán jó mediátor, és vajon felülreprezentáltak-e a nők ebben a szakmában? Többek között erről beszélgetett Gaál Ildikó műsorvezető dr. Herczog Máriával, a Klubrádió Fülbevaló című műsorának 2021. június 15-i adásában.„A mediáció magyarul közvetítést jelent, és klasszikus formájában egy pártatlan külső személy segít a feleknek abban, hogy a legkisebb közös többszörös elvét megtalálják” – kezdte dr. Herczog Mária a fogalom definiálásával. „Azt szoktuk mondani, hogy mindenkinek megvannak a maga szempontjai, a maga története, és ezek a történetek nem mindig fedik egymást. De ha konfliktus van, akkor jó eséllyel valaki, akinek nincsen érdeke a megegyezésben és a vitában sem, az tud abban segíteni, hogy a felek képesek legyenek higgadtan, nyugodtan a saját történetüket elmondani, és aztán meghallgatni és meghallani a másik félnek a történetét is. Ezeknek a közvetítői eljárásoknak sokféle formája van. Ezt nevezzük klasszikus mediációnak, de használjuk a büntető mediációt is, amit resztoratív eljárásnak hívunk, amelyik általában olyan esetekre vonatkozik, ahol valaki kárt okozott a másiknak, vagy gyengébb pozícióban van az egyik fél, mint a másik, mert hiszen a klasszikus mediációt csak olyan esetekben szabad használni, amikor a felek egyenlő erőviszonyok mellett próbálják rendezni a konfliktusaikat. Ezért van az például, hogy a családon belüli erőszak esetén, vagy olyan helyzetben, amikor mondjuk egy kiszolgáltatottabb, hierarchikus fölé-alárendelt viszony van, ott általában ez nem működik, de a helyreállító igazságszolgáltatás, vagy a resztoratív technikák, a kör-modellek nagyon jól használhatók. És vannak másfelé ágazó formák, mint például a családi csoport konferencia, amelyik abban segít, hogy ne csak az érdekelt felek, hanem az ő támogatóik is legyenek ott, és ha így ki tudjuk szélesíteni a kört, akkor könnyebb a megegyezést és a megbékélést létrehozni."
Elmondta, hogy habár megszülettek az adott jogszabályok, például a mediációról és a közvetítő eljárásról már 2002-ben, és aztán a büntető mediációról 2006-ban, de ha nincs politikai és szakmai elkötelezettség, ha nincsen nagyon komoly, folyamatos kampány, nincs médiafigyelem, nincs továbbképzés azoknak a szakembereknek, akiknek ezt alkalmazni kéne, akkor sokkal lassabban terjed a mediáció alkalmazása. Hozzátette, hogy minden országban, ahol elindultak ezek az eljárások, ott először úgy gondolták, hogy lehet, hogy máshol működik, de náluk nem fog. Aztán megteremtődött ennek a kultúrája, noha az is igaz, hogy vannak olyan országok, mint például Hollandia, ahol eleve nagyobb hagyományai vannak a mediációnak és a jóvétételi eljárásoknak.
„Optimális esetben úgy kezdődik, hogy valamelyik fél, vagy több fél, megkeresi a mediációval foglalkozó szakembert, vagy azt a szervezetet, amelyik mediációval, közvetítéssel foglalkozik, és segítséget kér” – válaszolta dr. Herczog Mária arra a kérdésre, hogy hogyan is kell a gyakorlatban elképzelni egy mediációs folyamatot. „Most már családjogi ügyekben, ahol gyerekek is érintve vannak, ott kötelezi a bíróság a feleket, hogy vegyék igénybe a mediációt, ami nem tesz jót persze, mert általában a kötelezés nem segít a részvételi szándékon. Jó esetben ez tehát egy önkéntesen vállalt feladat, amiben nagyon sokat segíthet, ha elég információval rendelkeznek az emberek arról, hogy miért éri ez meg, még akkor is, ha ők felfokozott érzelmi állapotban vannak, és nagyon dühösek, vagy nagyon sértettek, vagy nagyon sok veszteséget éltek meg, hogy miért még mindig szerencsésebb a mediáció, mint a bírósági út, vagy miért jobb, mint ha a dolog nem rendeződne el.
A mediátor, vagy az őt segítő, aki megszervezi a mediációt (és az az az optimális, ha van ilyen személy) minden információt megad a feleknek arról, hogy mi fog történni. Nevezetesen, hogy mindkét félnek lesz úgynevezett saját ideje, amikor elmondhatja az ő verzióját, és a mediátornak nagyon fontos feladata, hogy felhívja a felek figyelmét arra is, hogy türelmesen meg kell egymást hallgatni. Olyan kérdéseket fogalmaz meg, amik előre viszik a megegyezés felé vezető utat, és azt is elmondja a feleknek, hogy itt nem az a cél, hogy egyikük vagy másikuk győzzön, hanem az a feladat, hogy megtalálják azt a pontot, ameddig mind a ketten tudnak annak érdekében engedni, hogy mindenki úgy érezhesse, hogy győztesként került ki ebből a helyzetből, és nem engedett többet, mint ami a méltóságának, az adott helyzetnek megfelelő.
Nagyon sokszor, például párkapcsolati, gyerekelhelyezési és egyéb ügyekben azt szoktuk preferálni, ha két mediátor van, azért, hogy mind a két fél érezze, hogy nincs részrehajlás. Amikor a felek olyan elmérgesedett viszonyban vannak, hogy egyáltalán nem szeretnének szóba állni vagy találkozni egymással, akkor különleges esetekben olyanra is sor szokott kerülni, hogy egyikük az egyik szobában ül, másikuk a másikban, és a mediátor járkál közöttük. Sőt, olyan is eset van, hogy valaki fizikailag sem akar találkozni a másik féllel. Például a büntető mediációknál elég gyakori, például, ha szexuális erőszak történt, hogy a sértett fél nem akar személyesen találkozni az elkövetővel, teljesen érthető okból, de ilyen esetben is van mód arra, hogy a jóvátételről, a megbékélésről meg tudjanak állapodni a közvetítő segítségével. Nagyon sokszor például írásbeli közvetítés is történik ilyenkor. Ma pedig már online formában is lehet mediációt folytatni.”
Az, hogy kiből lehet jó mediátor, véleménye szerint országonként is változó, de általában nem az iskolai végzettség, vagy a foglalkozás a fontos, hanem a személyiség, hiszen attól még, hogy valakinek magas végzettsége van, vagy sok diplomája, még egyáltalán nem biztos, hogy alkalmas mediátori feladatok ellátására.
„A mediátornak nem csak semlegesnek kell maradnia, hanem pontosan érzékelnie kell például a csöndnek a jelentőségét, tehát nem célszerű, ha azonnal újabb kérdésekkel bombázza a feleket. De azt is tudnia kell, hogy mikor kell tovább gördíteni a beszélgetést. Azt is érzékelnie kell, hogy mikor fáradnak el az emberek, mikor kell szünetet tartani, hogy hogyan lehet segíteni a feleket abban, hogy anélkül, hogy ő beleavatkozna ebbe a folyamatba, mégiscsak a kérdéseivel valamilyen módon terelgesse a beszélgetést egy olyan irányba, ami a megállapodás felé megy. Maga a mediátori képzés ugyan nagyon rövidnek tűnhet, ez ugyanis néhány nap, de jó mediátor attól lesz valaki, ha más, tapasztalt mediátorokkal együtt kezdi ezt gyakorolni, megfigyelőként, vagy jegyzőkönyvvezetőként, vagy co-mediátorként, és aztán rendszeresen szupervíziós megbeszéléseken vesz részt, annak érdekében, hogy feldolgozza hogyan történtek az esetek, mit tanul, hol volt nehézsége, ő hogy érzi, miben volna támogatásra szüksége, milyen készségekre kellene még szert tennie. Így kialakul egy jófajta rutin, amit persze befolyásol, hogy milyen esetekkel, és milyen emberekkel találkozik.”
A műsorvezetőnek arra a kérdésére, hogy ez egy női szakmai-e, azt mondta, hogy habár családi ügyekben dominánsan több női mediátor van, más jellegű ügyekben viszont több a férfi.
„Mi azt támogatjuk, hogy például, ha egy férfi-nő kapcsolat problémájáról van szó, szerencsés, ha egy férfi és egy női mediátor is van, pontosan azért, hogy ugyanúgy, ahogy a bíróságokon elő szokott fordulni, ne érje az a vád a mediátort, hogy ő azért, mert nő, vagy azért, mert férfi, elfogult az egyik fél irányába.”
A műsor teljes egészében visszahallgatható a Klubrádió archívumában, az alábbi linkre kattintva:
https://www.klubradio.hu/archivum/fulbevalo-2021-junius-15-kedd-1300-18009
Fotó: freeimages.com