„A közelmúltban született egy nem jogerős ítélet, amely szerint nem lehet mélyszegénységben élő gyerekeket a szegénységük miatt kiemelni a családjukból. A hír megjelenését követően kialakult egy vita szociális szakemberek között arról, ha a bírósági döntést nem követi forrás és eszközbővítés, akkor a túlterhelt, kiégett szakemberek nem tudnak a törvények szerint eljárni.

Ez a lényeg, s jó, hogy az Európai Roma Jogok Központja felkarolta, majd bíróságig vitte az ügyet. De a probléma régre nyúlik vissza. Másfél évtizede készítettünk egy kutatást a szakellátásba kerülés okairól. Ebből ugyanaz derült ki, amit 2017-ben az ombudsman is megállapított, vagyis körülbelül a gyerekek egyharmadát kizárólag anyagi okokból emelik ki a családjukból. A probléma egyek eleme, hogy a gyerekvédelmi törvény végrehajtásának anyagi feltételeit sosem biztosították. Azok a szolgáltatások tehát, amelyeket előír a törvény, a megelőzés, a kapuőri funkció, a családtámogatás, a családgondozás, a hazagondozás, soha nem teljesültek megfelelően. Egyfelől azért, mert ezek egy ideig települési feladatok voltak pántlika nélküli pénzzel, tehát arra költötte az önkormányzat, amire akarta a normatívát, és többnyire inkább másra akarta. Az is közrejátszott ebben, hogy nehéz elfogadtatni, ha nincsen mögötte kampány, ismeretterjesztés és meggyőző bizonyíték, hogy érdemes a rászoruló családokat és a gyerekeket támogatni, mert akkor mindenkinek jobb lesz. A Childonomics (Gyermekgazdaságtan – a szerk.) kutatás során azt modelleztük, miért éri meg nagyon korán befektetni abba, hogy a gyerekek és a családok jól legyenek. Tehát nem csak a jólétükben, hanem a jól létükben megtámogatni őket, vagyis magas minőségű alapellátási szolgáltatásokat nyújtani mindenkinek, illetve célzott ellátásokat, szükség szerint.

A Biztos Kezdet Program és a Gyerekházak koncepciója is erre az ideára épül.

A Biztos Kezdet is erre épült, de sajnos az elmúlt években ez a program más irányt vett. A kutatások mindenhol azt mutatják, hogy a legnagyobb társadalmi, közösségi megtérülést az hozza, ha a gyermeki életkor legkorábbi szakaszában fektet be az állam. Ha a várandósgondozás, a baba- és nőbarát szülés, a korai évek során, hangsúlyosan az első hét évben mindenki számára elérhető, magas színvonalú szolgáltatásokat nyújtunk, akkor később sokat spórolunk, s mindez magasan megtérül. Nem kell kármentéssel foglalkozni, például nem kell kiemelni a gyereket a családból, nem lesz korai iskolaelhagyó, tizenéves terhes, tud munkát vállalni, adót és járulékot fizet és így tovább. Amerikai mérések szerint, az alacsony jövedelmű családok gyerekeinek nyújtott ellátások esetén átlagosan ötszörös a társadalom számára a befektetett pénz megtérülése. 2013-ban az Európai Uniónak volt egy nagyszerű ajánlása: a Befektetés a gyerekekbe, törjük meg a hátrányos helyzet ördögi körét. Ez a gyermekek jogainak érvényesítéséről, a gyermekszegénység csökkentéséről, a gyermekek jól létének biztosításáról szólt, de sajnos a tagországok nem vették elég komolyan. 2015-ben elindult a folyamat egy ennél erősebb kötelezésre, s ennek eredménye a Gyermekgarancia-program, amely a leghatározottabban képviseli azt, hogy a legveszélyeztetettebb csoportok gyerekeinek védelme erős legyen. Ez a szemlélet már megjelent a 2007-ben még a Fidesz és a KDNP által is elfogadott, de soha végre nem hajtott „Legyen jobb a gyerekeknek” nemzeti stratégiai programban is.”

Az interjú teljes terjedelmében itt olvasható:

https://jelen.media/interju/nem-sikerult-megszervezni-hogy-kiszallitsak-azt-a-nyamvadt-etelt-herczog-maria-a-gyermekvedelemrol-es-az-allamrol-2387