Dr. Herczog Mária szerint ezek az események jól jelzik azt, hogy nagy gondok vannak a gyermekvédelemben, és nem csak a nevelőszülői ellátásban, hanem az alapellátásban is. A helyi önkormányzatoknak elviekben segítséget kellene nyújtaniuk minden olyan családnak, amely krízisben, vagy potenciális veszélyben van. Ott kezdődik a baj, hogy nagyon kevés a szakember.

„Az iskolák, az óvodák, az egészségügy ugyancsak bajban van, ilyen módon kevéssé tudják támogatni a gyerekes családokat a nevelési, gondozási nehézségeikben. Szélsőséges esetekben, ha nagyon súlyos a baj, akkor ki kell emelni a gyereket a családból. Az a törvényi előírás, hogy elsősorban nevelőszülőkhöz, családokhoz kerüljenek, ha a tágabb családban nincsen az elhelyezésükre lehetőség. 23.400 körül van azon gyerekek száma évente, akik a szakellátásban, azaz családon kívül nevelkednek. Több mint kétharmaduk nevelőcsaládban van, és körülbelül egyharmaduk gyerekotthonokban, illetve lakásotthonokban.”

A műsorvezetőknek arra a kérdésére, hogy ki ellenőrzi a nevelőszülők alkalmasságát, a gyermekvédelmi szakember azzal kezdte, hogy a rendszer az úgy működik, hogy amikor egy gyermek bekerül az ellátórendszerbe, akkor döntést kell arról hozni, hogy hová kerüljön, és elméletileg az ő fejlődési szükségletei szerint kellene erről dönteni, azaz az állapota, a körülményei, az előzmények alapján.

„Mivel minden helyből hiány van, nevelőszülői ellátásból és gyermekotthoniból is, ezért általában oda kerülnek a gyerekek sajnos, ahol hely van, nem pedig oda, ahová nekik a legfontosabb volna, hogy kerüljenek. Tehát az az összehangolás, hogy a nevelőcsalád és a gyerek közötti legjobb, legoptimálisabb megoldásokat találják meg, általában nem sikeres. A másik probléma az, mint ahogy ennek a tragédiának az esetében is lehetett látni, hogy olyan módon kerülnek ki gyerekek, amely adott esetben nem felel meg az ő nevelési szükségleteiknek.”

Azt is hozzátette, hogy sajnos nem mindig szakmai alapon történik a kihelyezés. Kifejtette, hogy kétféle módon is támogatni kellene a nevelőszülőket, illetve ellenőrizni a munkájukat.

„Vannak úgynevezett nevelőszülői tanácsadók, akiket a fenntartók alkalmaznak, és az a dolguk, hogy támogassák a nevelőszülőt a feladatai ellátásában. Például, ha a gyereknek magatartási, egészségügyi problémái vannak, akkor segítenek neki abban, hogy milyen szakembert, például pszichológust, fejlesztőt lehetne számára biztosítani, hogyan lehet elérnie különböző szolgáltatásokat, amiket a fenntartónak is valamilyen módon biztosítani kellene. Ha nevelési gondjai vannak, a gyerek nehezen tud beilleszkedni, vagy tanulási nehézségei vannak, akkor ehhez is segítséget nyújtanak. A gyerekek sokszor nagyon rossz személyiségállapotban érkeznek a nevelőszülőkhöz, és nehéz nekik, hogy el kell szakadniuk a vér szerinti családjuktól. Ez egy abszolút kritikus helyzet, ezért is nagyon fontos volna, hogy személyes, egyéni figyelmet kaphassanak, és ne négy-öt gyerekre kelljen figyelnie a nevelőszülőnek."

Arra a kérdésre, hogy ezeknek a tragikus eseteknek a halmozódása egyben azt is jelenti-e, hogy mostanra ennyire felhígult a nevelőszülői szakma, vagy ezek csak szerencsétlen egybeesések, azt a választ adta, hogy az biztos, hogy kényszerből sok szolgáltató, fenntartó olyan nevelőszülőket is alkalmaz, elfogad, akik nem felelnek meg a szakmai kritériumoknak, és nem tudnak nekik megfelelő támogatást, segítséget, szolgáltatásokat nyújtani, ezért a rendszer nagyon súlyos krízisben van. De hozzátette, hogy ez nem csak a nevelőszülőkre, hanem a nevelőotthonokra, lakásotthonokra is igaz.

„Az egész gyerekvédelmi rendszer, kezdve az alapellátástól, recseg-ropog, és azt gondolom, hogy nagyon fontos volna, hogy a döntéshozók figyelemmel legyenek erre, és átlássák, hogy itt alapvető változtatásokra és erőforrásbővítésre van szükség.”

A beszélgetés teljes egészében visszanézhető az RTL oldalán, az alábbi linken:

https://rtl.hu/reggeli/2023/04/25/gyermekotthon-neveloszulo-elhelyezes-dr-herczog-maria-gyermekvedelmi-rendszer?fbclid=IwAR0P-15MQXTQACO-8lw-2iDD4yhnflYoyRIaP5QY3Chqd2dlKrymkS-IYDk