- A szakemberek, a civilek nagyon régóta mondják, és teljesen nyilvánvaló az adatokból is, hogy alapvető változásokra lenne szükség a gyermekvédelemben. A helyi önkormányzatok szintjére kellene visszamenni, ahol az emberek laknak, ahol a problémák gyökereznek. Oda kellene vinni a megoldásokat, és ennek a gyermekvédelem csak egy pontja. Fontos lenne, hogy az egészségügy, az oktatás, a közlekedés, a munkaerőpiac, a lakhatás is ugyanebbe a csomagba kerüljön – mondta el a műsorban dr. Herczog Mária.

Arra a kérdésre, hogy a társadalom ki tudna-e kényszeríteni egy valós változást, azt válaszolta, hogy ehhez szükség lenne az érzékenység növelésére, azaz arra, hogy szolidaritást vállaljanak a gyengébb érdekérvényesítő csoportba tartozó emberekkel, családokkal, gyerekekkel, akik nehéz helyzetben vannak.

- Nem egymás ellenében kellene ötletelni, hanem fel kellene ismerni, hogy itt van egy közös társadalmi érdek. Világos közgazdasági indokok is szólnak a gyerekjogi érvek mellett arról, hogy ha befektetünk a gyerekekbe, az a legjobban megtérülő befektetés. A közösség, a társadalom számára is – tette hozzá.

A Bicskén történtekkel kapcsolatban azt mondta, ez maga az intézményabúzus, hiszen úgy működött a gyermekotthon, hogy megakadályozta, hogy kiszivárogjanak az információk, nehogy az intézmény jó híre csorbát szenvedjen.

- A 97-es törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról, abszolút összhangban a nemzetközi trendekkel, azt tűzte ki célul, hogy a nagy intézményeket váltsuk ki, azért, hogy sokkal átláthatóbban működjenek. Tehát, hogy ez a fajta zárt rendszer törjön föl, mert ez nem jó a gyereknek, és előidézheti az ilyesfajta zárványokat, amikor a titkok belül maradnak. Azok a gyerekek, akik egy ilyenben élnek, kiszolgáltatottak érzik magukat, függő viszonyban vannak az őket gondozókkal, de maguk a nevelők is nagyon gyakran úgy érzik, hogy nincs lépési lehetőségük. Pláne, ha kisebb településen élnek, vagy ha nagyhatalmúnak érzik a vezetést, akkor úgy gondolhatják, hogy ha elveszítik az állásukat, akkor az egzisztenciájuk is veszélybe kerül.

Úgy véli, hogy az alapellátásból leginkább az erőforrások hiányoznak, minden értelemben. Részben azok a szakemberek, akik helyben tudnak és akarnak a családoknak segíteni, és ebben nem akadályozzák őket, például a védőnők, a háziorvosok, a gyerekorvosok, de ugyanígy az óvodákban, iskolában dolgozók.

- Nyilvánvalóan azokon a településeken vannak a legnagyobb hiányok és problémák, ahol a legnagyobb a szükség. Az ott élőknek nagyon korlátozott a hozzáférése a magasabb minőségű ellátásokhoz, hiszen vagy egyáltalán nincs lehetőség ilyesmire az adott településen, vagy a nagyon drága közlekedési eszközzel érhető el, mondjuk egy szakrendelés, vagy egy gyereknek a pszichológusi támogatás. Ha az alapellátás jól működne, akkor az egy kapuőri szerepet tölthetne be. Sokkal kevesebb gyereknek kellene bekerülnie a szakellátás rendszerébe, ha helyben megoldanák a problémákat korai megelőzéssel és támogatással, ami egyébként törvényi előírás ma Magyarországon, tehát elméletileg ennek rendelkezésre kellene állnia. De ehhez nagyon sok pénzre és emberi erőforrásra lenne szükség.

Azt is elmondta, hogy további problémát jelent, hogy Magyarországon ma a nevelőszülőknek több mint hatvan százaléka kétezernél kisebb lélekszámú településen él. Tehát ugyanolyan hiányokat szenvednek, mint azok a családok, ahonnan éppen azért emelik ki a gyerekeket, mert szegénység és ellátatlanság van.

- Föl kéne számolni a gyermekotthonokat is, hiszen ez célkitűzése volt a gyermekvédelmi törvénynek. Az Európai Uniónak nagyon határozott állásfoglalása van abban, hogy minden típusú bentlakásos intézményt, nem csak gyerekek, hanem idősek, fogyatékkal élők, mentális betegek esetében, meg kellene szüntetni, azért, hogy közösségi és családi alapú ellátást lehessen nyújtani. De ahhoz, hogy ezek az ellátások megvalósíthatóak legyenek, az kellene, hogy a családok megfelelő anyagi és szakmai támogatást kapjanak abban, hogy a saját beteg, problémás, fogyatékkal élő családtagjaikat el tudják látni, illetve legyenek olyan segítők a közösségben, akik lehetővé teszik ezt számukra.

A beszélgetés teljes terjedelmében megtekinthető itt: