Néhány részlet a beszélgetésből:
„A mai jogszabályi környezet alkalmas lenne arra, hogy a legjobb gyermekvédelmi gyakorlatot valósítsuk meg. Az 1997-es törvény, amely a gyermekek védelméről szól, ma is korszerűnek, tisztességesnek és végrehajtandónak tekinthető. Persze az idő múlásával sok módosítást ért meg, de a végrehajtási rendeletek, a módszertani, szakmai útmutató és a kutatási eredmények egyértelműek, követhetőek, ha az erőforrások biztosítottak a végrehajtáshoz. A legfontosabb alapelv a törvény betűje és szelleme szerint is, hogy a gyerekeknek joguk van családban, lehetőség szerint a saját családjukban felnőni, és ehhez az államnak minden lehetséges feltételt és segítséget biztosítania kell. Ennek az elvnek az alkalmazása ma itthon sajnos egyáltalán nem érvényesül.
...
Az elmúlt években olyan történhetett Magyarországon, amire korábban soha nem volt példa, és aminek nem szabadna megtörténnie. Egyre több újszülött csecsemő kórházi osztályokon, szülészeteken tölt hónapokat, mert se nevelőszülői, se más ellátási forma nem áll ma rendelkezésre. Ha a szülei a csecsemőt nem vihetik haza, segítség és a megfelelő körülmények hiányában, akkor átmenetileg vagy tartósan kiemelik a családjából. Elfogadhatatlan, ha a családok nem kapnak segítséget ahhoz, hogy a gyerekeket megfelelően tudják gondozni, nevelni. De az örökbe fogadhatóvá nyilvánítások az ügyintézők leterheltsége, hiánya miatt ugyancsak éveket csúszhatnak, ami súlyos károkat okoz a gyerekeknek. Ez is jól mutatja, hogy milyen súlyos krízisben van a gyermekjóléti és -védelmi rendszer minden szegmense.”
A teljes interjú ide kattintva elolvasható az Élet és Irodalom honlapján, egy rövid reklám megtekintése után ingyenesen.
Fotó: Pexels