Részletek a beszélgetésből:

„A gyerekek korai segítségnyújtását szolgáló ellátások hiányosak, vagy meg sem valósulnak. A szakemberek felkészítésével, támogatásával is hasonló a helyzet. A gyerekjóléti szolgálatok ahelyett, hogy a törvényben meghatározott eredeti funkciójukat betölthetnék – azaz felismerik a problémákat és delegálják őket oda, ahol azokkal érdemben tudnak foglalkozni –, kénytelenek tűzoltás jelleggel maguk megcsinálni azt, amire képesek.

Nyilván nem érthetnek mindenhez, és nagyon sok a rászoruló gyerek, család. Az egyik súlyos következmény az, hogy túlterheltek, a másik pedig, hogy sok szolgáltatás hiányában a gyerekek, családok ellátatlanok maradnak. Nemcsak gyermekjogi és gyermekvédelmi szempontból, de közgazdasági értelemben is az volna a racionális, ha a megelőzésre és a korai támogatásra koncentrálnánk. Akkor sokkal kevesebb erőforrást kéne a későbbi beavatkozásokra fordítani, a gyerekek se szenvednének és a közösség is jobban járna, hiszen egészséges, boldog gyerekeket nyerne.

…

A JóKer (Józsefvárosi Gyerek- és Ifjúsági Részvételi) program egyik célkitűzése éppen az, hogy utat mutasson a szakembereknek, szülőknek és a gyerekeknek is. A gyerekeknek törvénybe iktatott joguk, hogy minden őket érintő kérdésben elmondhassák a véleményüket. Ebből a felnőtt társadalom is profitálhat. A saját ügyeinkben mindannyian sokkal kompetensebbek vagyunk, mint bárki más.

Ha komplikáltnak is tűnik a gyerekek megkérdezése, mégis sokat segíthet, mert olyan információkat tudhatunk meg tőlük, amikre magunk nem is gondolnánk. Ha egy gyerek megtapasztalja, megtanulja, hogy a véleménye, érzései számítanak, akkor sokkal könnyebben megérti, hogy mások érzései és gondolatai is fontosak. Ha tehát tiszteletben tartjuk a jogait, az mintaként szolgál ahhoz, hogy tiszteletben tartsa mások jogait. Ez sokkal egyszerűbb és célravezetőbb, mint a túlkorlátozás és a büntetés.”

Az interjú teljes egészében elolvasható a Józsefvárosi Újság honlapján, ide kattintva.

Fotó: Pexels