A műsorvezető kérdésére, hogy a megismert módosító javaslatok mennyire voltak szükségszerűek és elvárhatóak, dr. Herczog Mária azt válaszolta, hogy eleve félrevezető a most benyújtott törvénycsomagot gyermekvédelmi törvénynek nevezni, hiszen létezik már a 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról, ami komplex és átfogó módon tárgyalja a gyermekbántalmazás kérdését is.

- Továbbá az is gond vele, amit a szakértők, a civil szervezetek az elmúlt hónapokban már sokszor elmondtak, hogy fölösleges és nagyon káros módon a gyermekbántalmazást leszűkíti a pedofíliára, miközben a pedofília alig-alig jelent problémát, összevetve a gyermekek elleni erőszak más formáival. A szexuális abúzusok nagy része sem pedofil bűncselekmény. A fizikai erőszak, a szóbeli, lelki bántalmazás pedig lényegesen nagyobb arányú, mint ezek az egyébként tragikus bűncselekmények. A másik probléma, hogy a törvénycsomag megint csak az intézményben élő gyerekekre fókuszál. Az egészségügyre, az oktatásra, a családon belüli erőszakra például egyáltalán nem tér ki. Tehát egy olyan szűk mezsgyén mozog, ami más törvényekkel, a büntető törvénykönyvvel és az igazi gyermekvédelmi törvénnyel lefedett.

Volna mit szabályozni, lenne mit tenni, de biztos, hogy nem így, mondta. Különösen annak fényében, hogy az elmúlt hónapokban számtalan szakmai szervezet, így például a Gyermekjogi Civil Koalíció és a Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete is nagyon részletes javaslatokat nyújtottak be, és kérték a szaktárcát, illetve a parlamenti bizottságokat, hogy konzultáljanak velük. Erre viszont nem került sor.

- Nagy probléma, hogy ezeknek a jogszabályoknak a végrehajtási rendeletei, és a mögöttes szakmai anyagok, nem beszélve az előkészítő anyagokról, sehol nem jelennek meg. Tehát azt sem tudjuk, hogy léteznek-e ilyenek. De abból, ami a leírásban szerepelt, hogy mit fognak vizsgálni, ez meglehetősen aggályos a pszichológus, pszichiáter szakértők szerint, mert nagyon nehezen mérhető. Ráadásul, ha ma megnézzük valakinek az alkalmasságát, akkor kérdés, hogy ez örökre szól-e, két vagy öt év múlva alkalmas lesz-e az illető, és hogyan fogjuk tudni ezt mérni.

Hogy miképpen tudja jól védeni egy törvény a gyermekeket, arra azt válaszolta, hogy az 1997-es gyermekvédelmi törvény, és azok a nemzetközi egyezmények, például a Gyermekjogi Egyezmény, amelynek Magyarország ugyancsak tagja, nagyon pontosan leírják, hogy a gyerekeket az erőszak és a bántalmazás minden formájától meg kell védeni, és ami legalább ilyen fontos, hogy meg kellene előzni ezeket a cselekményeket.

- A 97-es törvény, a végrehajtási rendeletei, az ehhez kapcsolódó szakmai anyagok szerint mindez abszolút biztosítható lenne, ha az erőforrások rendelkezésre állnának. Azért problémás többek között ennek az új, benyújtott törvénycsomagnak is a sorsa, mert arról sajnos végig nem esett szó, hogy hogyan lehetne az erőforrásokat növelni a gyerekjólét és a gyerekvédelem területén, noha mint jeleztem, a szakértők és a civil szervezetek tettek arra vonatkozóan nagyon erőteljes lépéseket, hogy beszéljünk erről. Itt egy komplex kérdésről van szó. Az oktatás, az egészségügy, a szociális támogatások, az igazgatás, a rendészet - mind erőforráshiányosak. Nagyon kevés a szakember és a kapacitás, és sajnálatos módon attól, hogy a törvényt szigorítják, ezek a problémák nem fognak megoldódni. Április 23-án, tehát azon a napon, amikor ez a törvénycsomag benyújtásra került, az Európai Bizottság kihozta az integrált gyermekvédelmi stratégiát, amiről tudtuk, hogy előkészítés alatt áll már másfél éve, és aminek természetesen a magyar döntéshozók is ismeretében voltak. Tehát, ha például azt a tíz pontot, amit a stratégia leír, figyelembe vették volna, ami egyébként az Európai Uniós program, és amiben az EU minden segítséget megad, akkor ez egy valódi gyermekvédelmi lehetőséget nyújtott volna.

A teljes beszélgetés megtekinthető itt: