Nem tetszik az igazság – Négy nap Guantánamóban
A 15 éves Omar Khadr a legfiatalabb Guantánamói fogoly, akit gyerekkatonaként, háborús bűnökkel vádolnak meg az Egyesült Államokban. Omar rosszkor volt rossz helyen, és ahogy az a háborús helyzetek esetén leggyakrabban előfordul, ez a szomorú tény senkit nem hat meg. A filmben végig követhetjük négy napos tábori kihallgatását, mialatt a kezdetben még a szabadulás reményével teli kamasz lassan reményvesztett, összetört és a lelki-fizikai kínzásokba belefáradt, fásult felnőtté válik. Az első napon még kedvesnek, együtt érzőnek mutatkozó kihallgató tisztjei felé félelemmel teli bizalommal fordul, és a folyamatos kérdések közben fokozatosan törik meg ellenállása, majd végül a sírástól meggörnyedve vallja be, hogy minden korábbi beismerése borzalmas kínzások alatt született, és bizony ő sohasem találkozott Osamával. Várjuk a katarzist, várjuk, hogy a tisztek újragondolják a kérdéseiket, az álláspontjukat, várjuk, hogy valaki végre felülvizsgálja egy 15 éves fiú kényszervallomásának igazságtartalmát, amikor Omar kegyetlenül a lényegre tapint: „Ha hazudsz, egyre több hazugságot várnak el tőled. Ha igazat mondasz, úgysem hisznek neked." A kanadai tisztek megköszönik Omar együttműködését és kisétálnak a szobából. Nincs elfogulatlan tárgyalás, érdekképviselet, nagy nemzetközi tiltakozás. Omar visszakerül cellájába, legalább további 40 évre, teljes egyetértésben, a terrorizmus árnyékának csendjében.
Maraton-fiúcska
Remény, álom, kapzsiság, hatalom, pénz és egy furcsa kapcsolat a nyomornegyedből megmentett 3 éves Budhia és Birnacsi, az edzője között. Nagyjából ez a film alatt folyton hullámzó és összetett szál adja az esszenciáját a tanulságos és szerethető gyermeki történetnek, a Maraton-fiúcskának. Együtt szurkolunk a kisfiúért, akinek a futás révén lehetősége adódik talán kitörni az indiai szegénynegyedből. Budhia mit sem sejt a körülötte hirtelen megjelenő vezetők, politikusok szándékairól, a sikerén felkapaszkodni próbáló új mentorokról. Ő mindvégig csak azért fut, hogy szeressék, hogy valahová tartozhasson, és igazi gyerekkora lehessen, végre biztonságban. Öt éven át követhetjük nyomon Budhia sorsát, mialatt az edző történelmet akar írni a gyerek sikerei által, biológiai édesanyja pénzt remél, a politikusok médiafigyelmet, a nép pedig egy csodagyereket, aki dicsőséget hoz majd Indiának. Budhia engedelmesen edz reggeltől-estig, négyévesen lefutja a maratoni távot, igaz ez majdnem az életébe kerül. A helyi gyermekvédelmi szolgálat munkatársai pedig a hatalmas médiavisszhang és politikai érdekütközések között mindvégig elkeseredett küzdelmet folytatnak a kisfiú gyámság alá vételéért. És ahogyan az lenni szokott a hősökkel, a kis Budhia elbukik. De sokkal magasabb árat kell fizetnie, mint egy gyereksportolónak.
A kárhozat gyermekei
Az izgalmas dokumentumfilm a Warren Jeffs-féle poligám közösség és az onnan menekült fiatalok életét követi nyomon három éven át. Utah és Arizona határán fekvő Colorado City ad otthont egy fundamentalista mormon közösségnek, mely a legrégebbi poligám csoport az Egyesült Államokban. Az innen kikerült fiataloknak különösen nehéz megismerni a külvilágot. Teljes elzártságban, szigorú szabályok mentén nevelték őket, állami oktatásban nem részesültek, a közösségen kívüli hírekről egyáltalán nem értesülhetnek. Annak tudatában kell új életet kezdeniük, hogy korábbi életüktől elszigetelve, a családból kitagadva, örök száműzöttekként kell elismerést és elfogadást kivívniuk egy számukra teljesen idegen világban. A poligám közösség szabályai szerint, ha egy férfi a próféta kedvére való, esetenként 7-8 feleséggel is gazdagodhat. Amennyiben viszont idővel kiesik a vezér kegyei közül, családjának minden tagja „átkerülhet" egy másik férfi tulajdonába. Így cserélnek akár évente családot a gyerekek, és így válik elfogadottá, ha egy idős férfi saját, 13 éves lányát jegyzi el. A fiatalok fellázadnak, hiába a családi minta, amikor kishúgukról van szó, érzik, hogy ez nem egészséges, és megszöktetik a lányt. A bonyodalom innentől kezdődik, hiszen a kamaszoknak helyt kell állniuk a külvilágban, teljesen egyedül. A gyermekvédelmi- és szociális ellátórendszer bizony még „Nyugaton" is hagy kívánni valót maga után. Erőteljes látlelet hitről, családról és vallási száműzöttekről a mai Amerikában.