A fejezet hangsúlyozza, hogy a gyermekkor, kifejezetten a koragyermekkor, megkülönböztetett figyelmet érdemel. A gyermekvédelemnek hozzá kell járulnia a hátrányos helyzetű gyermekek alapvető jogai érvényesüléséhez, mert ez az időszak, amikor a társadalmi hátrányok jelentősen csökkenthetők. Éppen ezért az uniós forrásból megvalósuló Biztos Kezdet programok a halmozottan hátrányos helyzetű kistérségekben koncentrálódnak. A fejezet sorra veszi a gyerekek fejlődésében szerepet játszó intézménytípusok - bölcsöde, óvoda, iskola - jellemzőit, szerepét, s a. szerzők felhívják a figyelmet a szegregáció veszélyeire, amelyek a hátrányos társadalmi helyzetű, kiváltképp cigány gyermekeket érintik. Az MTA égisze alatt kidolgozott Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Program alapján az országgyűlés 2007-ben elfogadta a „Legyen jobb a gyerekeknek Nemzeti Stratégiát", amelynek célja a gyermekekkel foglalkozó intézmények szolgáltatásai színvonalának emelésével a gyermekek életesélyeinek javítása, hiszen a gyermekek védelme nem csak a konkrétan érintett vagy helyzetükből adódóan azt igénylő gyermekeknek és családjaiknak érdeke, hanem össztársadalmi érdek is egyben.
Nézőpontok a koragyermekkori fejlődésről
A gyermekfejlődés nézőpontja a kisgyermekkori fejlődés biológiai, fizikai meghatározottságából vezeti le a gyermekek fejlődésének életszakaszait. Így például tudjuk, hogy a különböző pszichológiai funkciókért felelős idegpályák kialakulása meghatározott életkorhoz köthető (bonyolultabb kognitív funkciók az első év vége és az 5. életév között alakulnak ki), ugyanakkor a környezeti hatások és a felnőttek szerepe hatványozottan fontos a fejlődés e korai szakaszában. Az elmélet kedvéért analitikusan le lehet választani a biológiai fejlődést a környezeti hatásoktól, a valóságban azonban a kettő együtt határozza meg a gyermek fejlődésének minőségét. A fejlődés korai szakasza azért is kiemelt jelentőséggel bír, mert a felnőttkori sikerességhez szükséges (alap)képességek ekkor alakulnak ki, ekkor legsérülékenyebb, ugyanakkor meghatározó a fejlődés (agyi, pszichológiai, szociális, biológiai) menete. Társadalomtudományi kutatások eredményeiből ismert, hogy már 5 éves korban határozott különbség van szegénységben élő gyermekek és jobb sorsú társaik között, mert a szegényebb gyerekek problémamegoldó képessége az ingerszegényebb környezet okán kevésbé fejlett.. A hátrányos szociális helyzetet viszont a jó képességek és az érzelmi biztonság kompenzálhatná.
A gyermekfejlődést kulturálisan megközelítő nézőpont a gyermekről való gondolkodásra és a gyermeknevelési szokások kulturális beágyazottságára helyezi a hangsúlyt. A szülők kultúránként eltérő szocializációs minták alapján nevelik fel a gyermekeket, pl. a nemi szerepek a hagyományos társadalmakban határozottabban elkülönülnek, illetve a szülők tekintélye is különböző. A gyermekintézmények akkor segítik a gyermek fejlődését, ha támogatják és kiegészítik az otthonról hozott kulturális mintákat, legyenek azok individualisták vagy hagyományosak.
A gazdasági, társadalompolitikai nézőpont a gyermeknevelés intézményi feltételeit tárgyalja a szakpolitikák segítségével. A kisgyermekeket érintő modern szakpolitikáknak kiemelten két jelenséget kell hatékonyan kezelni: a napközbeni gyermekellátó intézmények szerepét, tevékenységét, illetve a szegényebb sorú gyermekek fejlődését segítő felzárkóztató intézmények kiépülését és a szakemberek képzését. Az európai országok sokféle kisgyermekkori ellátórendszeréről olvashatunk ebben a fejezetben
A gyermekjogi nézőpont azokkal a jogi garanciákkal foglalkozik, amelyek hozzásegítik a gyermekeket ahhoz, hogy születésüktől fogva a család, közösség és társadalom aktív tagjai legyenek. 1989-ben az ENSZ közgyűlése egyhangúan, 192 ország szavazatával fogadta el a Gyermekjogi Egyezményt. Országonként eltérő eszközökkel igyekeznek megvalósítani a gyermekek biztonságát, de az ENSZ fenti dokumentuma megfelelő alapot biztosít az országon belüli értelmes párbeszédhez.
A magyarországi Biztos Kezdet program
A Biztos Kezdet program két kiemelt célja a gyermekszegénység csökkentése színvonalas szolgáltatások segítségével és a szegregációs folyamatok megállítása. A Biztos Kezdet Kísérleti formában 2003-ban indult 5 programmal, 2006-ban került sor a program kiterjesztésére a Szociális és Munkaügyi Minisztérium anyagi és szakmai támogatásával. Az 52 új helyi program pozitív eredményei kiemelten a szülői közösségek kialakulása és az erősödő kapcsolatok roma és nem roma szülők közt. 2008-tól az Uniós finanszírozásnak köszönhetően jelentősen bővültek a fejlesztésre fordítható források. A Biztos Kezdet program megvalósításának helyszínei a Gyerekházak, amelyeket főleg olyan településeken létesítettek, ahol nagy a szegénység kockázata, és korlátozott a szolgáltatásokhoz való hozzáférés. A Gyerekházak 5 éves korig jelentenek közösségi teret a gyermekek és szüleik számára. A munka alapját a szakmák közötti (védőnő, óvónő, fejlesztő pedagógus, stb.) együttműködés jelenti. A Gyerekházak hálózatának létrehozása mellett a közoktatás, az egészségügy és a szociális szféra területén terveznek programokat indítani.
Folytatjuk