A családtagok elmondása szerint némelyik rendőr emberségesen viselkedett, egyikük kijelentette, hogy „ebben az aljasságban" nem hajlandó részt venni. Más kollégáik jóval kevesebb együttérzést mutattak. A halálra rémült, síró-sikoltozó kisgyerekeket berángatták a kocsiba. A nagymamát és a két édesanyát, akik nem tűrték szótlanul az intézkedést, megbilincselve előállították.

A rendőrök összesen öt gyereket vittek magukkal: a legkisebb még alig tanult meg járni, a legidősebb is csak 12 éves. Hármat közülük otthonról hurcoltak el, kettőt a szomszédos iskolából – osztálytársaik szeme láttára. A megdöbbent tanárok hiába próbáltak tiltakozni.

Cigány családokról van szó. Ha valakinek úgy tartja kedve, higgye azt, hogy az eljárás szempontjából ennek semmi jelentősége.

A családok a kertvárosi utcácska eldugott szegletében, toldozott-foldozott vályogházban élnek: húszan három szobában. Fával fűtenek, a két fürdőszobába az utcai kútról hordják a vizet. Vécére a kinti budiba járnak. A kopár, bádoglemezekkel tarkított udvart láncra kötött kutyák őrzik.

Kétségtelen: a látvány alapján a lakók csekély győzelmi esélyekkel indulhatnának a Tiszta udvar, rendes ház versenyen. Odabent viszont egy lakberendező tehetségével kialakított takaros otthon, centiméterekre beosztott rend fogad.

Deák Antalné, Ibolya – az egyik édesanya, akit megbilincseltek a rendőrök – úgy érzi, magyarázattal tartozik az íróasztalokon lévő két számítógép miatt: „Kérdezték, hogy honnan van. Hát onnan, hogy részletre vettük. Nem loptunk, nem raboltunk! Az iskolában elvárják a gyerekektől, hogy legyen, nélküle nem tudnak tanulni."

Ibolya remeg az idegességtől. Újságcikket vesz elő a táskájából, szerinte ez indította el az ellenük folyó hadjáratot. A Helyi Téma szeptemberben közölt egy névtelen olvasói levelet, amely hosszan sorolta az életviteli kifogásokat velük szemben. A fideszes kötődésű kiadvány fölöslegesnek ítélte, hogy megkeresse az érintetteket, elegendőnek találta az önkormányzatot megkérdezni. A fenyegetésnek is beillő válaszból kiderült, hogy az önkormányzat tud a gondokról, és a „rendőrséggel együttműködve a legrövidebb időn belül rendezni kívánja a tarthatatlan helyzetet". Szeptember végén – tehát nem sokkal az újságcikk megjelenése után – a XVI. kerületi polgármesteri hivatal építésügyi irodája életveszélyessé nyilvánította a Négylovas utcai házat, azzal, hogy ezt az állapotot egy hónapon belül meg kell szüntetni.

A családoknak – Székely János katolikus püspök közbenjárására – egy okleveles építészmérnök sietett a segítségére. Bár szerinte az önkormányzat „külön tartószerkezeti szakvélemény nélkül" hozott határozatot, az esetleges téli károk (és a viták) elkerülése végett a családtagok beszerezték a szükséges anyagokat, megerősítették a házat. Az építészmérnök szakértői álláspontja hangsúlyozta, hogy „az épület életveszélyes állapotát ezzel megszüntették".

Ennek ellenére november 21-én, hétfőn, a kora délutáni órákban megjelentek a rendőrök, és... A többit már tudjuk. A gyámhivatal az építésügyi iroda ominózus határozatára hivatkozva vette „ideiglenes hatállyal" állami gondoskodásba az öt gyereket. Nem világos, hogy miért pont őket: a házban tizenhárom kiskorú lakik. Időközben az építésügyi iroda (tekintettel a házon elvégzett munkálatokra) hivatalos végzést hozott arról, hogy megszűnt az életveszély. A gyámhivatal mégsem engedi haza a gyerekeket – hetek óta.

A cikk teljes terjedelmében itt érhető el

Kossuth rádió riportja a témában, december 21-én, a Közelről c. műsorban (16 órától)