A teljesítménykényszeres kislány, akinek biztonságot és elismerést csak az iskola képes adni, aki mindig a legjobb akar lenni, hátha végre nem csak anyja háta figyel rá. Nővére a 22 évesen „megesett" Eszter, aki tanácstalanul készülődik tinédzserből anyává válni, és egy anya, aki házasságát kudarcként, gyermekeit pedig be nem váltott lehetőségek és ígéretek zsákutcájaként éli meg. Egy korszaknak kiszolgáltatott három nő képe.
Tóth Olga, családszociológus első regénye a Csupasz nyulak, egy napjainkban is aktuális témát feszeget, mit jelent a gyerek számára a család megtartó ereje, és mi történik, ha a szocializáció első tere hazug és kiüresedett modellé válik, ami generációról-generációra örökíti tovább a szülők önsanyargató hibáit? És mit tehet az egyén, ha társadalmi béklyók kötik helyhez, vagy adott szerephez?
Párhuzamosan ismerjük meg a regény központi szereplőit, a két lánytestvért, akik a maguk módján próbálják a szülői nevelés, törődés és kötelék hiányát kompenzálni. Sodródnak az általuk nem ismert felnőtté válás világában, közben pedig erősen él bennük az elhatározás, hogy bármi áron, de minél messzebb kerülhessenek a családi otthontól. Ők nem akarják megismételni szüleik életét, ugyanakkor az idősebb testvérek élethelyzeteiben visszaköszönő, öröklődő minta, már a regény elején előre vetíti a lányok tragikus és későbbi küzdelmekkel teli sorsát. Napjainkban is játszódhat a történet, ha a családi viszonyok alakulását tekintjük központi szálnak. Ettől függetlenül hiányérzetet kelt a korrajz, a társadalmi kontextus részletesebb kibontásának hiánya, ami közérthetőbbé tette volna az olvasó számára a hatvanas évekre jellemző összezártság, a társadalmi kontroll (abortusz bizottságok, leányanyáknak fenntartott otthonok) és családi erkölcs vitathatatlan egységét, ami a nők szerepét, helyzetét és életmodelljét egyértelmű keretek közé rendezte ebben az időszakban.
„Ha Zsufánénak hívnának, nem lennék jobb ember, de mindenki azt hinné rólam."- hangzik el a társadalomkritikával terhelt mondat Eszter szájából, akinek anyává válási folyamata talán a legérdekesebb történeti szál a regényben. Terhességét testétől elidegenedve éli át, hiszen korábbi életéből a nemi érés kísérletezgetései kimaradtak, első szexuális tapasztalata egy szintén éretlen fiatalemberrel esik meg, aminek következményeit mindkét félnek egy életen át kell viselnie.
Kötődése a csecsemőhöz minden társadalmi normának ellent mondott, hiszen szégyenben maradt lányanyaként családja kitagadta, egy barátnője révén átmenetileg megtűrt anyaként kellett egyedül boldogulnia. Itt érződik igazán mennyire fontos lett volna a korszakot meghatározó hamis erkölcsi ítélkezést jobban bemutatni, ugyanis napjainkban egy hasonló helyzetbe kerülő fiatalnak szerencsére szélesebb védő és szociális háló nyújthat átmeneti segítséget. Eszter azonban csak önmagára számíthatott, így szomorú kényszer szülte házassága az öröklődő családi minta megtörhetetlennek tűnő üzenetével hagy minket magunkra.
A család többi tagjáról keveset tudunk meg, sajnos az apa szerepe is csak a boldogtalan, elhanyagoló és örökké elégedetlen férfi képét mutatja, nem ismerjük meg a nagyobb gyerekeket, valójában az az érzésünk, hogy egy naplószerű visszaemlékezésben pár évre beleshetünk a „zárt ajtók mögé", de a múltról, a családi kötelékekről csak töredezett darabokat illeszt össze az olvasó magában. Sajnáljuk a gyerekeket, együtt érzünk velük a felnőtté válás traumáján, a szeretetlenség és sodródás időszakán át, és végig érezzük a ránk nehezedő felelősséget, miszerint egy döntés generációkra hat ki. Ennek tudatában ajánljuk továbbgondolásra Tóth Olga kötetét.