A hazai helyzet, az egyre növekvő bizalmatlanság a gyerekek, szülők és pedagógusok irányába és a büntetésekkel, szigorodó szabályokkal operáló kormányzati oktatáspolitika komoly ellenpólusát adja az integráció, multikulturalizmus és egyéni felelősségvállalás mellett állást foglaló, hihetetlen sikereket elért országoknak.
A sorozat első tíz részében megismerkedhetünk a top-kategóriába tartozó finn oktatási-modellel, ami az egyéni felelősségvállaláson túl, kezdetektől az integrált oktatást képviseli. A tanárok kreativitására és önállóságára építve egy rugalmas és sokszínű környezetet teremtenek a tanulók számára, ahol ők képessé válnak egyéni döntéseik során a nagyobb szabadság tudatában kiválasztani, mit és milyen ütemezésben tanuljanak.
Jó gyakorlatként izgalmas még a kanadai oktatáspolitikával foglalkozó részt is megtekinteni. A kanadai gyerekek kiemelkedően teljesítenek az iskolában, függetlenül gazdasági- szociális státuszuktól. Nem szabad ugyanakkor elfeledkezni arról a tényről, hogy Kanadának az egyik legmagasabb a bevándorlási rátája, közel 40 ezer migráns gyermek koptatja az iskolapadokat évente. Minden negyedik iskolába járó gyerek Kanadán kívül született, és közel 80 százalékuk nem beszél angolul. Ennek ellenére a felzárkóztatás és integráció példájával az élmezőnybe tartoznak, érdemes hát ellesnünk tőlük a pedagógus státuszának elismerésén és fejlesztésén alapuló gyakorlataikat.
Fontos még szót ejteni a mélyszegénységben élők problémáira fókuszáló, és a sikeres társadalmi integrációt elősegítő esélyegyenlőségi oktatási programokról is. Ezekkel foglalkozik a portugál, vagy éppen a lengyel helyzettel foglalkozó videó is.
Az 1970-es évek közepéig minden ötödik munkaképes korú felnőtt, írástudatlannak számított Portugáliában. A 2000-es években felvett PISA kutatás olvasási-készségeket mérő szakaszában a leggyengébben teljesítő országok közé sorolták. A tragikus helyzet értékelése után megindult az oktatás széles körű reformja, aminek keretében a rendre elmaradott tárgyi feltételekkel rendelkező, elszigetelten működő iskolákat átstrukturálták, felújították és új iskolaépületeket alakítottak ki az országban. A romló gazdasági helyzet ellenére emelték a pedagógusok fizetését, 18 évre emelték az iskolai korhatárt és nagy hangsúlyt fektettek az infó-kommunikációs technológiák és az e-learning módszereinek terjesztésére is. A reformoknak köszönhetően a 2009-es felmérések idején már a közepesen teljesítő OECD országok közé sikerült felkerülniük az ország tanulóinak, függetlenül a gazdasági-szociális helyzetüktől, ami jelentős előrelépésként értékelhető az esélyegyenlőségi törekvések sikerességét tekintve.
Környező jó példákból sem vagyunk híján, köszönhetően az 1990-es években megindult széles körű oktatási reformnak, ami végig söpört Lengyelország iskolarendszerén. Pedig ők sem a legelőkelőbb pozícióról indultak, a 2000-es években még jóval az átlag alatt teljesítettek minden tekintetben a PISA felmérések alkalmával, míg 2009-re a lengyel diákok már a legjobban teljesítő 15 OECD ország közé tartoztak. Mi a titkuk?
Az iskolarendszer változásai, amik elérhetővé tették ezt az eredményt, elkerülhetetlenek voltak Lengyelország gazdasági átalakítása során. A kommunizmus ideje alatt a gyerekek 7 évesen léptek be az iskolarendszerbe és 15 éves korukig számítottak tankötelesnek. A gyengébben teljesítő diákok ezt követően 2 éves szakképzési rendszerben folytatták tovább tanulmányaikat, a közepesen felkészültek két éves műszaki képzésben részesültek, és mindössze húsz százalék a legjobban teljesítők közül kerülhetett be a 3 éves egyetemi előkészítő programba, hogy felkészülhessenek az egyetemi felvételire. A rendszerváltást követően az oktatási helyzet nem volt képes továbbra is megfelelő rugalmassággal reagálni a gazdasági változásokra. A kormányzat stratégiai reformmal válaszolt a megváltozott igényekre, aminek fókuszába három fő kérdést állított: a továbbképzések minőségének javítását, az oktatáshoz való hozzáférés egyenlő esélyének biztosítását, és az oktatás színvonalának emelését. 2007-ben új fizetési rendszert vezettek be a pedagógusok számára, ami már nem az óraszámok és a hivatali idő függvényében határozta meg a díjazási kategóriákat. A hatékonyabb munkavégzés elősegítése érdekében a rugalmas időbeosztás biztosítása mellett az oktatók immár elért eredményeik, képzettségük és tapasztalatuk alapján kapták fizetésüket.
Érdemes tanulni a fenti példákból, ellesni a szemléletmódot, a hozzáállást és a konkrét lépéseket, hátha Magyarország is felkerülhet a pozitív példaképek közé.
Forrás: http://www.pearsonfoundation.org/oecd/index.html