Európában szinte mindennapos jelenséggé vált a gyermekek eltűnése. Lehet, hogy a gyerekek egyrésze egyszerűen otthonról vagy gyermekvédelmi intézményből szökik el, míg másrészüket jogellenesen viszi el egyik szülője a másiktól, de lehetséges, hogy csak elvesznek. A schengeni határok fokozatos bővülésével egyre könnyebb a szökött vagy eltűnt gyerekek kihasználása szervezett bűnözői csoportok által, amelynek okán még sürgetőbb az államok összefogása és az európai szintű fellépés.

Az MCE az eltűnt gyermekek kategóriája alatt a következőket tárgyalja:

-          szökött gyermek (runaways)

-          szülő általi jogellenesen elvitt gyermek

-          eltűnt kísérő nélküli kiskorú

-          emberrablás áldozatává vált gyermek

-          elveszett vagy más módon eltűnt gyermek.

Súlyos probléma az egységes definíció hiányán túl, az egységes adatgyűjtés hiánya is, amely a megelőzést, a tájékoztatást és az egyes országok összehasonlíthatóságát is akadályozza. Az adatok különbözőségét jól példázza, hogy 2008-ban, az MCE francia tagszervezete (La Fondation pour l’Enfance) 907 gyermek eltűnésével kapcsolatos ügyet regisztrált, a belga tagszervezet 1041-et, míg a görög partnerszervezet (The Smile of the Child) pedig 96-ot.

Az egységes európai forródrót a 116 000 működtetése 2005 óta fontos célkitűzése a szervezetnek több okból is: (1) a gyermekek eltűnésének határokon átnyúló jellegének erősödése: az eltűnt gyerekek növekvő mértékben jelentenek határon átnyúló feladatot, hiszen gyakran külföldön tűnnek el, határkörnyékén hagyják el őket, emberkereskedelem áldozataivá válnak; a belga Child Focus szervezet eseteinek 20 százaléka tartalmaz nemzetközi elemet (2) a gyermek megtalálásához azonnali intézkedésre van szükség: a gyermek eltűnését azonnal jelezni kell az illetékes hatóságnak, hiszen a korai beavatkozás életet menthet; emiatt is kiemelten fontos a szülők, gondozók, gyermekekkel foglalkozó szakemberek megfelelő tájékoztatása az eltűnéssel foglakozó szervezetekről; a szakértők szerint a megölt és elrabolt gyermekek kétharmada az eltűnést követő három órában már nem él. (3) a szülőket támogatni kell rögtön a gyermek eltűnését követően: szülők, gyermekek, tanárok, testvérek jelentős stressznek és pániknak vannak kitéve a környezetükben élő gyermek eltűnésekor, ezért is van szükség egy mindenhol működő, könnyen megjegyezhető forródrótra. (4) szükség van.

Az Európai Unió belga-spanyol-magyar trió elnöksége, a Missing Children Europe, a Child focus 2011. első félévében „Szökésben lévő veszélyeztetett gyerekek – európai kihívás” címmel ajánlást fogalmazott meg az EU által összehangolt akciókra, amelyek általánosságban a következők:

1. Az Európai Bizottság ismerje el külön kategóriaként a veszélyeknek kitett gyerekek körében a szökött gyerekeket, akiknek a sajátos szükségleteit figyelembe kell venni a rájuk vonatkozó politika kialakításakor.

2. Az Európai Bizottság korábban már kialakított az eltűnt gyerekekre vonatkozó jó gyakorlatokat / irányelveket, különösen a Child Alert rendszer használatával kapcsolatban. Hasonló irányelveket kell kialakítani a szökött gyerekek problémakörével kapcsolatban is, és azokat a magyar elnökség ideje alatt miniszteri szinten megvitatni és elfogadni.

3. Az EU finanszírozzon olyan projekteket1, amelyek arra irányulnának, hogy jobban megértsük a gyerekek elszökésének problémakörét.

4. A Tanácsot felszólítjuk, hogy hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a tagországokban a gazdasági nehézségek ellenére prioritást élvezzen a krízisben lévő fiatalok támogatása (beleértve a megelőzést is, pl. sürgősségi befogadó otthonokat is).

A konkrét ajánlások tekintetében rögzítésre került a definíciók kapcsán, hogy

5. Egyezzenek meg egy közös (európai) definícióban a szökött gyerekeket illetően. A kutatás egyebek között a probléma jobb megértésére, az előfordulás gyakoriságára, a gazdasági-társadalmi háttérrel való kapcsolatára, a szökött gyerekek viselkedésére stb. terjedhetne ki.

6. Támogassák minden tagországban egy olyan intézmény kijelölését, amely irányíthatja a szökött gyerekekről történő adatgyűjtést minden érintett szervezettől az országban.

7. Segítsék elő az európai szintű adatgyűjtést.

A felismerés, megelőzés kérdésében az ajánlás arra vonatkozott, hogy

8. Finanszírozzanak egy szökött gyerekekkel kapcsolatos kutatást, amely az érintettek (szökött gyerekek) körében készült felmérésekre és a gondozásból elszökött gyerekekre is kiterjed.

A figyelemfelhívás érdekében, úgy fogalmaznak, hogy

9. Változtassanak a szökött gyerekekkel kapcsolatos szemléletmódon: egyidejűleg szükséges kezelni a gyerek elszökésének kockázatát és feltárni azokat az okokat, amelyek miatt a gyerek elszökik, valamint azokat a szükségleteket, amelyeket a gyerek a szökéssel vagy annak szándékával jelez. Ha feltárták a szükségleteket, meg kell teremteni az azok kielégítéséhez szükséges szolgáltatásokat.

10.Hívják fel a fiatalok figyelmét (1) arra, hogy milyen módon találhatnak alternatív megoldást, ha azt fontolgatják, hogy elszöknek, és általában a segélyvonalakra, (2) a szökéssel járó kockázatokra, és (3) hogy milyen segítség áll rendelkezésükre, ha már elszöktek.

11.Hívják fel a szülők, gyerekek, gondozók és tanárok figyelmét arra, hogy ők milyen módon segíthetnek, különös tekintettel a megelőzésre és a szökések esetében lehetséges intervencióra.

12.Erősítsék a 116000 (és a 116111) szerepét a szökött gyerekekre vonatkozóan is, különös tekintettel azokra a kötelezettségekre, amelyeket az Egységes Szolgáltatás Szabályozás (Universal Services Directive) jelöl ki 2011. május 25. határidővel.

A szolgáltatások vonatkozásában

13. El kell ismerni és megerősíteni azt a nézetet, hogy a szökött gyerekek ügye gyermekjóléti és gyermekvédelmi kérdés, nem pedig csak rendőrségi ügy. Olyan kiegyensúlyozott szemléletet kell kialakítani, amelynek alapját a gyermek legfőbb érdeke képezi annak érdekében, hogy el lehessen kerülni (1) a gyerek eltűnése okainak figyelmen kívül hagyását, (2) a szökött gyerekek viselkedésének triviális okokkal történő magyarázatát és (3) a szökött gyerekek stigmatizálását.

14.Erősítsék tovább azt az üzenetet, amelyet a Tanács 2001/C 283/01 határozata tartalmaz a civil társadalom szerepéről arra vonatkozóan, hogy az eltűnt és szexuálisan kihasznált gyerekeket észre kell venni, és amely egyebek között a szökött gyerekekre is utal, amennyiben az elszökések kezelésére a többszektoros szemléletet ajánlja.

15.Nyújtsanak további segítséget a 116000 forróvonal és a 116111 segélyvonal bevezetéséhez, különös tekintettel a szolgáltatások operációs költségeinek és a hálózat európai koordinációja költségeinek a fedezetére.

16.Erősítsék tovább a 116000 forróvonal és a 116111 segélyvonal szakmai hátterét a szökésekhez kötődő lehetséges kockázatok és azok kezelése vonatkozásában.

17.Egészítsék ki a 116000 és 116111 szolgáltatásokat sms-elérhetőséggel is.

18.Fordítsanak nagyobb figyelmet a kísérő nélküli kiskorúak kockázatoknak különösen kitett csoportjára, akik nyomtalanul tűnnek el az Európai Unió tagországaiban számukra biztosított szállásokról. Mivel ezeket a gyerekeket senki nem keresi, ők különösen ki vannak téve az abúzus és kihasználás kockázatának.

19.Támogassák a tagországokban olyan együttműködési struktúrák létrehozását, amelyek nemzeti szinten egységes színvonalú szolgáltatást eredményeznek.

20.Segítsék elő minden tagországban a rendőrségen belül az eltűnt személyek részlegének létrehozását.

21.Segítsék elő az ilyen specializált rendőrségi részlegek európai hálózatának megteremtését.

22.Segítsék elő a szökött gyerekekkel dolgozó szervezetek és a Safer Internet központok olyan kiegyensúlyozott egymás melletti működését, amely lehetőséget ad az együttműködésre és tapasztalatcserére arról, hogy hogyan lehet elérni fiatalokat az új technológiával, valamint a már létező tapasztalatok megosztására.

23.A Safer Internet központok figyelemfelhívó munkájának legyen része az elszökéssel járó kockázatokról és a problémakezelés módjairól szóló ismeretek terjesztése.

A nemzetközileg elfogadott jó gyakorlatok cseréje kérdésében

24.EU-körben terjesszék el azokat a szakmai szervezetek által kiválasztott jó gyakorlatokat, amelyek a gyerekek szökésének megelőzése és a gyerekek védelme, valamint a szülőknek nyújtott ismeretterjesztés során születtek.

25.Rendezzenek EU-szintű tréningszemináriumokat a szökött gyerekekkel foglalkozó szakemberek trénereinek.

Az Európai Bizottság 2007. február 15-én határozatot fogadott el, amelyben kötelezi az uniós tagállamokat, hogy az Unió teljes területén működtessék a 116 000-ás hívószámot. A Bizottság többször is kérte a késlekedő tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb kezdjék meg a hívószám üzemeltetését.

A módosított távközlési szabályok alapján és különösen az egyetemes szolgáltatási irányelv 27.(a) cikke szerint a tagállamok legkésőbb 2011. május 25-ig „mindent megtesznek annak biztosítására, hogy a polgárok hozzáférjenek egy, az eltűnt gyermekek eseteinek bejelentésére szolgáló segélyvonalhoz. A segélyvonal a 116 000-ás számon érhető el.” Ugyanez az irányelv azt is előírja, hogy „a tagállamok biztosítják, hogy a lakosság megfelelő tájékoztatást kapjon a 116-os számtartomány alatt fenntartott szolgáltatások létezéséről és használatáról, különösen a kifejezetten a tagállamokban utazó személyeknek szánt kezdeményezéseken keresztül.”

Az EU 2007-ben hozott szabályokat (a Bizottság 2007/116/EK határozata) annak biztosítására, hogy a 116 000 hívószám az Unióban azon forróvonalak számára legyen fenntartva, amelyek gyermekek eltűnésének bejelentésére és az érintett családok tájékoztatására és támogatására szolgálnak. Az új uniós távközlési szabályok 2009. novemberi elfogadásával az uniós tagállamok kötelesek mindent megtenni annak biztosítása érdekében, hogy a 116 000 forróvonalat 2011. május 25-ig aktiválják.

A 116 000-ás forróvonalat eddig 12 tagállam vezette be teljes körűen (a hívószámot elsőként üzembe helyező ország Portugália volt 2007-ben), a mulasztó országok között van Ausztria, Bulgária, Ciprus, a Cseh Köztársaság, Észtország, Finnország, Németország, Írország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Málta, Szlovénia és Svédország; az Egyesült Királyságban a forróvonal csak részlegesen üzemel.

A forródrót bevezetésében mulasztó országok vizsgálatakor a Bizottság által feltárt két fő akadály egyike az, hogy a forróvonal létezéséről sem a közvélemény, sem a szakma nem rendelkezik információkkal, a másik pedig a 116 000 hívószám működtetési és hívási költségeihez kötődik. E problémák megoldása érdekében a Bizottság a forróvonalat már üzemeltető országok tapasztalatai alapján felsorolja a bevált gyakorlatokat. Ezek között említhető például:

• Többnyelvű szolgáltatás: Romániában a szolgáltatás francia, angol és spanyol nyelven is elérhető. A szolgáltatást Görögország is hozzáférhetővé tette angolul.
• Magyarország, Spanyolország és Románia célirányos képzést szervez az üzemeltetők alkalmazottainak, akik jellemzően szociális munkások és pszichológusok. A képzés az eljárási szabályok ismertetésén túl segítséget ad a hívások fogadásához és a hívó fél túlfűtött érzelmeinek – düh, pánik – kezeléséhez is.
• Az ügyek hatékony kezelését elősegítheti, ha a szolgáltatók és a nemzeti bűnüldözési és/vagy igazságügyi hatóságok együttműködési megállapodásokat kötnek. Ilyen megállapodások például Belgiumban, Spanyolországban, Franciaországban, Portugáliában és Romániában léteznek.

A Bizottság e bevált gyakorlatokra építve közös minimumkövetelmények kidolgozását javasolja, amelyek az Unió egészében biztosítanák a szolgáltatás magas színvonalát, így a szülők és a gyermekek számíthatnának rá, hogy tartózkodási helyüktől függetlenül ugyanolyan segítségben részesülnek.

A Bizottság emellett minden évben magas szintű találkozót szervez az érdekeltekkel egészen addig, amíg a forróvonalat mind a 27 uniós ország üzembe nem helyezi. A találkozók célja a figyelemfelhívás, a bevált gyakorlatok cseréje és az olyan gyakorlati eszközök meghatározása, amelyekkel biztosítható a forróvonal működése és magas szolgáltatási színvonala. A találkozókra minden év május 25-e tájékán kerül sor, hogy felhívják a figyelmet az eltűnt gyermekek nemzetközi napjára és hogy kifejezzék szolidaritásukat az eltűnt gyermekek és családjuk iránt.