A borderline személyiség jellemzően érzelmileg labilis, esetenként indulatos vagy depressziós, általában kapcsolati problémákkal küzdő alkat, de ijesztő abszurditás azt állítani, hogy „gyilkos hajlamú”. Bilkei Pál kriminálpszichológus egy televíziós műsorban mégis ilyesmit állít, kiegészítve azzal, hogy a zavar nem gyógyítható, sőt az ilyen betegek, ha egyszer gyilkoltak, újra meg fogják tenni. A laikus nézők számára ijesztőek lehettek azon állításai, miszerint a borderline személyiség 18 éves korától elzárkózik a kapcsolatoktól, majd egyszer csak látszólag minden ok nélkül, kiszámíthatatlan módon, viszont törvényszerűen „bekattan”, és a hirtelen keletkező késztetések, „belső hangok” hatására szörnyű tettet visz végbe. Bizonyos „előjelek” alapján gyógyszeres kezeléssel és „benntartással” megelőzhetőek ugyan a rémtettek, de maga a zavar Bilkei kriminálpszichológus szerint nem gyógyítható: az ilyen gyilkosok úja gyilkolni fognak.

Ezen állítások egyike sem állja meg a helyét! A pszichiátereket, felhasználókat, önkénteseket, civileket tömörítő Nyitnikék Magyar Antistigma Kezdeményezés nem ért egyet az állításokkal és mind szakmailag, mind etikailag inkorrektnek tartja Bilkei Pál állításait. Bilkei a kulcsi gyilkosság kapcsán adott nyilatkozatában teljes bizonyossággal pszichiátriai betegnek, konkrétan borderline személyiségzavarban szenvedőnek minősítette az elkövetőt. A szakértő figyelmen kívül hagyta a legelemibb szakmai standardokat - az elkövetővel való személyes találkozás, a pszichológiai és pszichiátriai vizsgálati eredmények ismerete nélkül, a hivatalos szakértői vizsgálat előtt állított fel konkrét diagnózist, és mondott igen határozott és egyértelmű véleményt, a súlyos és riasztó tett elkövetőjéről.

„Az igazság Bilkei Pál állításaival szemben az, hogy a borderline problémának és más mentális zavaroknak nem része a veszélyesség és a kriminalitás. Általában több éves ambuláns pszichoterápiás kezeléssel a borderline zavar eredményesen gyógyítható, sok páciens pedig spontán is javulást él át általában 40 éves kora körül. A pszichiátriai betegek nagyobb valószínűséggel válnak bűncselekmények áldozataivá, mint elkövetőkké; közöttük nem több a bűnelkövető, mint az a lakossági arányukból következne; sőt, még az életellenes bűncselekményt elkövető pszichiátriai betegek tettei mögött sem mindig a betegség a magyarázó tényező. A mentális zavarok többsége gyógyítható vagy egyensúlyban tartható; a kényszergyógykezelés ideje nem szokott rövidebb lenni, mint az adott bűncselekményért kiszabható börtönbüntetés. A bűnismétlés valószínűsége pszichiátriai betegek esetében egyébként kisebb, mint más elkövetőknél” – mondta dr. Ratkóczi Éva pszichiáter, a borderline problémával élőkkel foglalkozó egyik specialista.

Magyarországon több médiában is elhangzottak olyan vélemények, amelyek tisztes távolból közölnek diagnózisokat kriminális cselekményt elkövető emberekről. Pedig a norvég tömeggyilkos esete is mutatja, - ahol az őt megvizsgáló szakértők is vitatkoztak -, hogy néha sok-sok órás orvosi és pszichológiai vizsgálat, hosszabb megfigyelés sem egykönnyen igazít útba az összefüggések bonyolult labirintusában. Nálunk azonban vannak olyan „okos” szakemberek, akik „pontos távdiagnózisokra” és a szándékok tévedhetetlen értelmezésére vélik magukat alkalmasnak. Ez a jósláshoz, nem a szakmaisághoz áll közel.

Íme, egy csokorra való a hasonló nyilatkozatokból:

http://atv.hu/videotar/20120411_negy_embert_olt_meg_a_kulcsi_meszaros

http://nol.hu/belfold/lesznek_meg_kirivoan_brutalis_gyilkossagok

http://csepel.info/?p=15268

http://www.168ora.hu/landingpage/elmebeteg-robbantot-keresnek-budapesten-96305.html

A fentiekhez hasonló megnyilvánulások ellenséges érzelmek szítására alkalmasak a kirekesztett, merev előítéletekkel övezett kisebbséggel, a mentális zavarral élőkkel kapcsolatban. A megalapozatlan szakmai vélemények súlyosabb előítéleteket gerjeszthetnek, indokolatlan félelmet és gyanakvást kelthetnek a hozzátartozókban, közeli és távolabbi ismerősökben, az érintetteknek pedig azt sugallja, hogy nincs remény a gyógyulásra. A már diagnosztizált és terápiában lévő betegeket visszavetheti a gyógyulásban, azokat pedig, akik még csak valamiféle tünetekkel küzdenek, nem problémáik vállalására és kezeltetésére, hanem azok rejtegetésére sarkallja. Az állami ellátási rendszert sem a hatékony pszichoterápiás kezelési lehetőségek finanszírozására, hanem az érintettekről való lemondásra motiválja.

„A kirekesztés közvetlenül súlyosbítja betegeink állapotát. Az egészségi állapottal összefüggő adatok kényes adatok, az egyenlő bánásmódról szóló 2003 évi 125 törvény tételesen felsorolja a védendő adatok közt a fogyatékosságot és az egészségkárosodást külön-külön. Miközben nem mondják azt, hogy valószínűleg látássérült az elkövető és ezért okozott közlekedési balesetet, (ennek megállapítását mindig orvosra, igazságügyi szakértőre bízzák), a mentális problémák esetében több szakember azt hiszi, ezek a szabályok nem érvényesek. Ez annál is inkább elfogadhatatlan gyakorlat, mert a zavart viselkedés hátterében nagyon sokféle szándék, átmeneti, vagy tartós pszichés zavar, drog-, vagy alkoholhatás állhat. Leggyakrabban az utóbbiak. A sajtó fontos szövetségesünk lehet a korrekt tájékoztatásban, a megkülönböztetés elleni küzdelemben, amelyben úgy látszik, több, magukat kriminálpszichológusnak nevező kollégánk a betegek ártalmára van, pedig nem erre esküdött fel. Ezért kerülnek ki ezek a riportok a honlapunk Szégyenfalára.” – állítja dr. Harangozó Judit pszichiáter, a NYITNIKÉK és az Ébredések Alapítvány vezetője, aki etikai eljárást is megfontolandónak tart ebben a kérdésben a jogtalan és inkorrekt tájékoztatást megvalósító szakértőkkel szemben.

foto:sxc.hu