Andersen népmesei eredetű szentimentális-romantikus történetei óta sokat változott az északi népek gyermekirodalma. Selma Lagerlöf neoromantikus Nils Holgerssonja csupán távoli rokona Sven Nordquist posztmodern Pettsonjának.

Maria Larsson magyar származású, Svédországban élő könyvtáros szerint „a svéd gyerekkönyv a gyerek szemszögéből láttatja az eseményeket. A gyerekek mesélik el, hogyan éreznek, gondolkodnak. Már a legkisebbekhez szóló könyvekben is." Az első olyan skandináv könyv, ami termékenyítő hatással volt a magyar gyermekirodalomra, az egy Tótfalusi István fordításában megjelent kamaszvers-gyűjtemény volt. Az Ami a szívedet nyomjaversei pontosan emiatt a gyermekközpontúság miatt találtak utat a kamaszok gondolkodásához. A fiatalok azt érezhették, hogy valaki helyettük mondja ki titkos gondolataikat.

A skandináv gyermekkönyv-szerzők hihetetlenül pontosan találják el a gyermekkarakter életkori sajátosságait, azt,  hogyan beszél, miként gondolkodik a világról. Nem felülről okítja a gyereket, nem megtanítani akar neki valamit az író, hanem leguggol hozzá, hogy az ő perspektívájából szemlélje a világot, neki, róla mesél, játszik vele. Akár a jól ismert finn Tatu és Patu sorozatot nézzük, akár a norvég Stian Hole Garmann nyara című könyvébe lapozunk bele, tapasztalni fogjuk a gyermek gondolkodásának mély ismeretét és tiszteletét. A tökéletes befogadói azonosuláshoz ezen kívül nagyban hozzájárul az illusztráció abszurditása: a fentebb említett két könyvben szuperközeli képeket láthatunk nagyfejű gyerekekről - ami a komoly felnőtt számára ijesztő, a gyermeknek vicces lehet. A történetek humora alkalmazkodik a gyermek életkori sajátosságaihoz, a mesélő a mesehallgatóval együtt és nem rajta nevet. Leginkább szürrealista képeinek gazdagsága miatt hagynak nyomot emlékezetünkben a svéd Sven Nordquist Pettson és Findus, illetve Mú mama történetei. A szerző-illusztrátor képeskönyvei a gyermek különleges fantáziáját és a gondolkodás szabadságát helyezik középpontba.

Tovább a teljes cikkre