Egy hagyományosan felépített órán a tanár motiváló bevezetője után megtörténik az új anyag feldolgozása, majd az óra összefoglalással zárul. Az anyag „le van adva”, kérdés, hogy mindebből mennyi jut el a célközönséghez. A Nyelv és Tudomány cikkében megmutatják, milyen alternatíva kínálkozik az órák megszervezésére.
Ha egy tanuló sikeres akar lenni a munkaerőpiacon, arra lesz szüksége, hogy ki tudja választani azokat az információkat, amelyek számára fontosak. Egy sor gyakorlati gondolkodási készséggel kell rendelkeznie ahhoz, hogy az információkat megfelelően rendszerezze, és ismereteit alkalmazni tudja. A tanulók kritikai gondolkodókká válása azonban nem történik meg magától, automatikusan. Ahhoz, hogy ez az osztályteremben megtörténjen, a tanárnak a gondolkodás és a tanulás rendszerszemléletű, ugyanakkor magától értetődő keretét kell biztosítania.
Ez a lehetséges keret az RJR-modell (Ráhangolódás – Jelentésteremtés – Reflektálás modell). Segítségével a tanításról és a tanulásról való gondolkodásmódunk is átalakul. Ezzel arra bátorítjuk a diákokat, hogy kritikai elemző munkát végezzenek, megdolgozzanak a jelentésért, és újra tudják gondolni az ehhez vezető egész folyamatot. Amikor azután az RJR-modellt egy önállóan megoldandó tanulási helyzetben alkalmazzák saját gondolkodásuk és a tanulási folyamat megfigyelésére, képessé válnak arra, hogy az új információt hozzáadják a már korábban megszerzett tudásukhoz. Eközben aktívan részt vesznek a tanulási folyamatban, és képesek megérteni, hogy ez mennyiben változtatja meg korábbi tudásukat.
Az RJR-modell szerint felépített óra ráhangolódásában az ismeretek felidézése, az önálló véleményalkotás, az érvelés, a kreativitás és az együttműködés fejlődött. A jelentésteremtés fázisában az olvasás, a szövegértés, az információrendezés, a kreativitás, a figyelem, a szóbeli és az írásbeli kommunikáció, a tudatos kérdezés, az együttműködés és az empátia, a tolerancia lett próbára téve.A reflektáláskor pedig a figyelem, az információrendszerezés, az együttműködés, az empátia, a tolerancia is fejlődött.
Látható tehát, hogy minél többféle, minél sokrétűbb tevékenységet végeznek a diákok, annál többféle képességük fejlődik. Ha tehát az RJR-modellben gondolkodva, tudatosan a képességfejlesztésnek alárendelve szervezzük óráinkat, nagyobb sikereket érhetünk el a képességfejlesztés terén, mint a hagyományos úton, amely bárkinek megadja a lehetőséget arra, hogy önként vagy önkéntelenül kimaradjon a tanulási folyamatból: egy órára, egy napra, egy évre vagy egy életre. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor a tanított tartalom nem is fontos, csak a képességfejlesztő tevékenységek? – Erre azonban már csak sorozatunk következő részében válaszolunk.
Tovább a teljes cikkre (módszertan, óravázlat)
foto: sxc.hu