„Könnyű sztereotípiákat ráhúzni mindenkire, amiknek adott esetben igazságtartalmuk is van, de a segítő szándék mindig kifullad, amikor az első kudarc éri a tanárt, mert a gyerek nem úgy szól vissza, ahogy az megszokott. Napi kudarcokkal szembesülnek a kollégák, mert nem csak tanítani, nevelni is kell a diákokat és rá kellett vezetni őket, hogy akarjanak, szeressenek tanulni, ez pedig nem könnyű feladat” – Hencidán vagyunk, az ország egyik hátrányos helyzetű – Jobbik vezette – településén, ahol Bagdi Erzsébet a nehéz körülmények ellenére hozta létre a térség egyik legjobban felszerelt általános iskoláját, azonban a fenntartó önkormányzat leváltotta a vezetőt, annak ellenére, hogy az évek alatt "rendet tett" a hencidai iskolában.

A volt iskolaigazgató munkája elismeréseként Magyarországon elsőként kapta meg a 2008-ban Hiller István minisztersége alatt létrehozott, hátrányos, vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek segítéséért járó Teleki Blanka-díjat.

„Megbecsülésről szó sincs”

A Hajdú-Bihar megyei település lakóinak több mint a fele cigány. A 2010-es önkormányzati választásokon Hencida egyike volt annak a négy településnek, ahol a cigány többség ellenére a Jobbik jelöltjét választották meg polgármesternek. Szémán László akkor fölényesen nyerte a választásokat. Amikor ennek okáról kérdeztük a hencidai cigányságot, egybehangzó volt a válasz: „jó ember volt ő mindig, de ha tudtuk volna, hogy így megváltozik, nem szavaztunk volna rá”.

Mint bármelyik önkormányzatnál, itt is szűkösek az anyagi források, ez vezetett oda, hogy az iskola két épülete közül a nagyobbikat már 2011 őszén bezárták, mivel a rezsire már nem futotta. A kisebbik épületben – a múlt tanévhez hasonlóan – várhatóan idén is váltott munkarendben, délelőtt és délután is folyik majd a tanítás, egy termet pedig akár két osztály is használ egyszerre. Bagdi a 2011/2012-es tanév végén mondott le igazgatói posztjáról amiatt, mert összetűzésbe került a fenntartó, hencidai önkormányzattal.

„Amikor az igazgatói státuszba kerültem, áldatlan állapotok voltak: többször kellett rendőrségi feljelentést tenni, volt, hogy szülők megverték más gyerekét az udvaron, vagy ordítva jöttek be hozzám, egyáltalán nem voltak együttműködőek” – mesélte Bagdi. Először őket kellett megnyernie az újdonsült vezetőnek, aki bár mosolyogva emlékezett vissza az általános iskolában töltött első évekre, a hvg.hu-nak elárulta, hogy gyakran elgondolkozva ment haza a tanítás után, hogy mit nem csinál jól, min kellene változtatni.

„Igazgatónak és pedagógusnak lenni teljesen embert próbáló feladat volt, mert megbecsülésről itt szó sincs, nincsenek olyan nagy érdemek, mint egy elit iskolában, mi nem nyerünk országos versenyeket” – mesélte a volt igazgató, aki szerint az egyik legnagyobb probléma, hogy akik hátrányos helyzetű embereken próbálnak segíteni, általában nagy eredményeket várnak, az első kudarc után pedig feladják. „A hencidai cigánytelepről, nyomorúságos körülmények közül érkező gyerekek különleges türelmet igényelnek, de amikor  hatodjára is átrázzák az embert, akkor nagyon nehéz újra lehetőséget adni nekik” – mesélt tapasztalatairól Bagdi, de ahogy fogalmazott, ezen felül kell emelkedniük a tanároknak ahhoz, hogy eredményt érjenek el és újabb sanszot adni.

A hencidai iskola életében először akkor történt változás, amikor a Bagdi Erzsébet előtti vezetés 2001-ben, egy balul elsült ötlettel állt elő: cigány népismeret tanítását akarták bevezetni. Bár már az ezredforduló előtt is roma volt a tanulóknak több mint fele, a hírnek, és az azt övező vaklármának köszönhetően attól a tanévtől kezdve egyetlen nem cigány gyermeket sem írattak az iskolába, két évvel később pedig már csak roma tanulók maradtak az intézményben, ez a helyzet pedig azóta sem változott.

Szabó Katalin igazgatóhelyettes tapasztalatai szerint a nyomortelepekről származó gyerekek úgy érkeznek első osztályba, hogy otthonról semmilyen tudást nem hoznak magukkal, a legtöbb családban a szülők nem tudnak írni vagy olvasni, de gyakran az alapvető higiéniai feltételek sincsenek meg. Ez az oka annak, hogy a hátrányos helyzetűeknél sokkal lassabb a tanulási tempó, mint egy átlagos gyereknél, otthonról ugyanis semmilyen segítséget nem kapnak. „Otthon nincsenek könyvek, lehet hogy asztal sincs, ahova le tudja tenni a tanulnivalót; nem követelhetünk olyan dolgot a gyerektől, amit képtelen megtenni, csak azt tudjuk számon kérni, aminek elsajátítását mi az iskolában lehetővé tesszük” – vélekedett a pedagógus. Szabó Katalin a hvg.hu-nak arról beszélt, hogy igyekeztek minél többet foglalkozni a tanulókkal, az elsőtől a negyedik osztályosokig napközit szerveztek, hogy tudjanak gyakorolni, a nagyobbaknak tanulószobai lehetőséget, a végzősöknek pedig egyéni fejlesztést biztosítottak.

Néhányan a 8 elemi után továbbtanulnak középiskolában, de jellemzően egy-két év alatt kibuknak a diákok, mert nekik „kiemelt törődésre van szükségük, és akkor már el kell engednünk a kezüket” – vélte Bagdi, aki elmondta, az egyik, nyolcadik osztályból ballagó diák úgy búcsúzott el tőle, hogy azt mondta, „tudom, hogy most vettek utoljára emberszámba”.

Tovább a teljes riportra (hvg.hu)

foto: sxc.hu