– Hihetetlen tehertől szabadultunk meg Zoli halálával, mégsem érzünk semmilyen megkönnyebbülést – mondja Gregor Károly, akinek tavaly ősszel hunyt el az autista fia egy budapesti speciális otthonban. – Akármennyit is szenvedtünk miatta, rengeteg boldog pillanatot is köszönhettünk neki.

Gregor Zoltán idén februárban lett volna 21 éves. Tavaly október 17-én váratlanul rosszul lett abban a fővárosi fogyatékosotthonban, ahová nyolc hónappal korábban költözött be. Mentőt hívtak hozzá, megpróbálták újraéleszteni – sikertelenül. A boncolási jegyzőkönyv szerint halálát gyors lefolyású, agresszív vírus által előidézett tüdővérzés okozta. A rendőrség közigazgatási-hatósági eljárás keretében vizsgálta a haláleset körülményeit. Két – egymástól független – igazságügyi orvos szakértői vélemény is készült: mindkettő szerint Zoltán természetes halállal hunyt el, az intézményt semmilyen felelősség sem terheli az ügyben.

A szülők – Károly és Magdolna – nem hisznek a szakértőknek. Fellebbezésük folytán a rendőrség egyelőre nem zárta le az aktát, kirendeltek egy harmadik igazságügyi orvos szakértőt is.

– Nézze ezt a fotót: akkor kaptuk le a fiunkat, mielőtt bekerült volna az intézetbe – mutatja az édesapa Zoltán 20 éves kori fényképét. – Egészséges, legalább 80 kilós, tiszta a tekintete. Ez pedig nem sokkal a halála előtt készült. Húsz kilót fogyott, felfelé állnak a szemei, jól láthatók a folyamatos nyálzástól származó foltok a pólóján. Ezt tette vele az a rengeteg gyógyszer. Pontosabban azok mellékhatásai. Elfogadjuk, hogy Zoli természetes halált halt, de azt még senki sem vizsgálta, mi gyengítette le annyira a szervezetét, hogy képtelen volt ellenállni egy vírusfertőzésnek. Biztosak vagyunk benne, hogy ehhez köze van a nem kellően kontrollált gyógyszeres kezelésnek is.

Azt a szülők sem vitatják, hogy Zoltánnak szüksége volt az orvosi segítségre. A fiú gyerekkorában sem volt egyszerű eset, kamaszkorától fogva viszont már csak gyógyszerekkel lehetett őt megóvni attól, hogy magában, másokban, vagy az őt körülvevő tárgyakban kárt tegyen. Zoltán oxigénhiányosan született, óvodáskorában diagnosztizálták nála az autizmust. Látszólag jól kommunikált, igaz, kizárólag arról volt hajlandó beszélni, amiről ő akart. Az érzelmeit képtelen volt kifejezni, már gyermekként sem hagyta, hogy bárki hozzáérjen.

(...)

Dénesné Spitzer Éva, az Autisták Országos Szövetségének elnöke – nem a konkrét eset kapcsán – kérdésünkre azt mondta: sok a probléma az autisták pszichiátriai ellátásában, így például jóval többször alkalmazzák a gyógyszeres kezelést, mint az indokolt lenne.

– Ennek az az oka, hogy még a szakemberek is gyakran gyógyszerekkel próbálnak meg olyan viselkedészavarokat megszüntetni, amelyek az autisták jelentős részénél kommunikációs gondokból fakadnak – állítja Dénesné Spitzer Éva. – Még a sokat beszélő autis táknál is előfordul, hogy nem tudják verbálisan kifejezni például a testi fájdalmat, az éhséget vagy a szomjúságot, és ilyenkor agresszióval vagy önagresszióval tudatják a külvilággal a bajaikat. Az autisták esetében azonban –szemben a pszichiátriai betegekkel – akár speciális pedagógiai eszközökkel is lehet segíteni ezen a problémán.

A Gregor szülők úgy hiszik, a fiuk esetében is szükséges lett volna más módszereket – több odafigyelést, egyéni foglalkozást – is alkalmazni a gyógyszereken kívül. Arra a felvetésünkre, hogy az igazságügyi orvos szakértők szerint Zoli halálában nem állapítható meg az intézmény felelőssége, Gregorék csak a fejüket rázzák.

– Egy életerős fiút adtunk be az otthonba, nyolc hónappal később viszont egy csontsovány, folyton bevizelő, állandóan lázas, köhögő, kába, szörnyű állapotban lévő fiatalembert vitt a sírba egy vírusfertőzés. Felelősöket akarunk! – szögezi le az édesanya. – Ha kell, polgári pert indítunk az intézmény ellen.

Tovább a teljes írásra (nol.hu)

foto:sxc.hu