Azt mondta, hogy nem mondhatom el ezt anyukámnak, én mégis megtettem. Anyukám nem hitt nekem, szerinte ezzel akartam elterelni a figyelmet az iskolai rossz jegyeimről. Aztán a 14. születésnapom előtt azt mondta a nagyapám, hogy ha kedves leszek hozzá és megteszem, amit kér, akkor megkapom azt a cipőt, amit előtte kinéztem magamnak. Kiderült, hogy azt akarta cserébe, hogy orálisan elégítsem ki. Nem tettem meg, de ez nagyon mély sebeket ejtett rajtam, elkezdtem tőle rettegni, de az iskola után mikor hazamentem, továbbra is ezt folytatta, és kihasználta a helyzetem, a szüleim mindig sokáig dolgoztak. Elkezdtem lógni a barátaimmal iskola után, hogy ne kelljen hazamennem.” (Interjúalany, 2012.)

Az Európai Tanács 2011-es közleménye szerint az Európai Unióban minden ötödik gyermeket érint a szexuális visszaélés. Kutatások bizonyítják, hogy a gyermekek elleni szexuális bántalmazásokat olyanok követik el, akiket a gyerekek ismernek, tehát az elkövetők a közvetlen környezetükből kerülnek ki (jellemzően férfi családtagok, vagy olyan pozícióban lévő felnőttek, akikben a gyerek megbízik, tanárok, edzők, stb.) Ennek tükrében az esetek ritkán derülnek ki, annak ellenére, hogy a szexuális kizsákmányolásnak erőteljes jelei vannak, a gyerekek magatartása ugyanis „hirtelen” megváltozik, visszahúzódóvá, vagy éppen agresszívvé válnak, magányérzetük fokozódik, társas kapcsolataik csökkennek, szomatikus tüneteik jelentkeznek, melyek evési és alvászavarral párosulhatnak.

Magyarországon a regisztrált bűncselekmények adatbázisában (ENYÜBS) az erőszakos közösülés és a szemérem elleni erőszakos bűncselekményeket keresve azt találtuk, hogy 2007 és 2011 között átlagosan 283 olyan esetet rögzítettek, melyben kiskorúak (17 éves kor alattiak) voltak a sértettek. Az esetek száma éves szinten 201 és 364 között ingadozott, összességében nézve pedig elmondható, hogy az említett két bűncselekménytípust átlagosan a regisztrált esetek több mint felében (56%) gyermekkorú sérelmére követték el. De ha kicsit közelebbről nézzük ezeket a számokat, akkor azt is láthatjuk, hogy havi lebontásban ez közel 24 esetet jelent, és ezek a számok csak a rendőrség tudomására jutott bűncselekményeket jelölik. A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság 2009-és 2012 között, 40 olyan esetet regisztrált, melyben 18 éves kor alatti kiskorú sérelmére követtek el nemi erkölcs elleni bűncselekményt, és az ügyek nagy részében (kétharmadában) a sértettek (vagy áldozatok) nem töltötték be a 14 éves életkort.

A szexuális abúzus esetében 2010 és 2011-ben is az ombudsman vizsgálódott, egy pedofíliaügybe keveredett nevelő miatt, aki rendszeresen két kislányt vitt haza magával. Az ombudsman nem „csak” szexuális visszaélés gyanúját találta az adott intézményben, hanem a gyerekekkel szemben megnyilvánuló verbális agressziót is tapasztalt. Az ombudsman későbbi vizsgálatában továbbra is azt tapasztalta, hogy sérülnek a gyermekek jogai. A pedofília gyanújába keveredett nevelő ellen pedig a rendőrség „bűncselekmény hiányában” 2012 második felében megszüntette a nyomozást.

A szexuális bántalmazások áldozatai általában lányok, de fiúk is előfordulnak a sértettek között. Kor szerint a kisfiúkat, hét éves koruk környékén, a lányokat 13-14 éves korukban éri leggyakrabban szexuális erőszak. Az abúzus esetekre jellemző, hogy általában évekig elhúzódnak, és a (hatóság általi) beavatkozás általában nem az erőszakos kapcsolat elején történik. A hatósági beavatkozás gyakran a gyerekek nem megfelelő személy általi és módokon történő kihallgatásának következtében (a részt vevő intézmények visszaélése rendszerabúzust idéz elő, mely) magában hordozza a másodlagos viktimizációt, vagyis azt a viktimizációt, melyet nem közvetlenül a bűncselekmény elkövetése, hanem a hatóságok és egyének nem megfelelő viszonya okoz. (1) Ha a szexuális erőszak áldozatai nem részesülnek megfelelő kezelésben (pszichológiai segítségnyújtás, terápia) a gyermekkori bántalmazás nyoma egész életükre kihat.

foto:sxc.hu

(1) Görgényi Ilona: Az áldozattá válás megelőzése. Ügyészek lapja 2008/6