A törvény (1) szerint 14 éves kortól bizonyos feltételek mellett megengedett a kiskorúak foglalkoztatása, a munkaviszony létesítésének alsó korhatára pedig a betöltött 16 éves kor.

A Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatóságának Munkaügyi Főosztályának tájékoztatása szerint a munkaügyi ellenőrök 2009 és 2011 között összesen 219 olyan kiskorúval találkoztak, akiket jogellenesen, vagy szabálytalanul foglalkoztattak.

A megtalált gyerekeket leggyakrabban a kereskedelemben (69 fő esetén), pénzügyi tevékenységgel kapcsolatos munkákban (64 fő) és a mezőgazdaságban (44 főt) foglalkoztatták. A gyerekeket gyakran a lakóhelyüktől távol dolgoztatják, és találják meg a hatóságok.

A gyerekek törvénysértő foglalkoztatása magas látenciájú, vagyis sokkal gyakrabban fordul elő, mint ahányszor a hatóságok tudomására jut. Azok a gyerekek, akik a családjukkal élnek és munkára kényszerülnek, veszélyeztetettnek számítanak, szegénységben élnek, gyakran olyan környezetből jöttek, ahol a szülők gondozási, nevelési feladatokat nem látják el megfelelően különféle okokból, így foglalkoztatásuk sokszor a szülő, vagy a környezet tudtával, hallgatólagos beleegyezésével, vagy szélsőséges esetben kényszerítésével zajlik. Érthető módon így a hatóságokhoz történő bejelentések száma elenyésző, ugyanis a gyerekek által megszerzett jövedelem az egész család megélhetésének jelentős részét képezi.

Mi történik akkor, ha egy-egy gyerek a hatóság látóterébe kerül? Az ombudsman 2010-ben gyermekjogi projektje keretében vizsgálta a gyermekmunka jelenségét és annak hatóság általi kezelését (2) és úgy találta, hogy a hatóság ugyanúgy kezeli a gyermekkorú munkavállalókat, mint a felnőtteket. A gyámhatóságot csak a munkaügyi ellenőrzést végző szakember egyéni mérlegelése alapján értesítik (tehát, ha ő a személyes megítélése alapján úgy gondolja, hogy a gyerek érdekei sérültek). Ezekben az esetekben a gyereket elengedik, a munkáltatót pedig eltiltják a gyerekek további munkavégzésétől, és akár több millió forintos munkaügyi bírságra is kötelezhetik.

Mi történik akkor, amikor a gyerek a családjának dolgozik, gyűjtöget? Erről mesél név nélkül nyilatkozó interjúalanyunk:

„Volt egy vidékről feljött roma család a látókörünkben, ahol a család minden tagja vasazott. Ez általában együtt jár a koldulással, kukázással és ebben a család apraja-nagyja részt vesz. Feljöttek Kelet-Magyarország valamelyik szegletéből, azzal, hogy itt lomiznak majd. Ez egyre kevésbé megy már a fővárosban, mivel , évente már csak egyszer, sőt most úgy néz ki, hogy ezentúl egyszer sem lesz lomtalanítás. Szóval ez a család is feljött, de ha nem volt éppen lomtalanítás, akkor kiálltak kéregetni. A rendőrség, a gyámhatóság és mi is megjelentünk , mire ők eltűntek. Gyakorlatilag mindenki azt javasolta nekik, hogy költözzenek haza, mert itt nem fognak tudni így megélni. Nem tudunk róluk semmit. Korábban az esetről egyébként lakossági bejelentés révén szereztünk tudomást.

Gyerekek is érintve voltak, mert a családban volt egy három év körüli kislány és két nagyobb fiú, akik 10-12 évesek lehettek és először csak ők voltak az utcán. Annyit árultak el, hogy vasat szedni jöttek Budapestre és, hogy van hol lakniuk, és a szüleik most vasat gyűjtenek. A gyerekek elmondták, hogy mennek a rokonhoz, akinek a címét nem tudják, csak azt, hogy merre kell menni”

Vannak olyan esetek, melyekben a foglalkoztatás hátterében bűnszervezetek állhatnak, ilyen a gyermekkoldultatás esete. A gyerekek koldultatása szintén szezonális jelenség, főleg nyáron (kora nyártól október végéig) a nagyobb városokban jellemző. A gyerekkoldusok a forgalmas útkereszteződésekben, gyakran az autók között állnak, a forgalom mellett feltehetően azért, mert a rendőrség felbukkanása esetén könnyebb elmenekülni. Ugyancsak nem véletlenül kéregetnek budapesti kerületek esetén olyan kerülethatárnak minősülű helyeken, ahol a hatóság illetékességi területe nem egyértelmű.

A koldusgyerekek felnőttek, leggyakrabban az anya kíséretében egészen kicsi kortól (csecsemőkorú) 10-11 éves korukig kéregetnek az utcán, ezután egyedül folytatják a köreiket.

Ha alaposabban megfigyeljük a gyerekkel kolduló felnőttkorúakat, észrevehetjük, hogy a gyerekek “cserélődnek”, az egyik nap az egyik felnőtt nő viszi a kicsit, és a másik a nagyobbat, aztán cserélve. A nagyobb gyerekek feltűnően nyugodtak, nem kizárt, hogy be vannak gyógyszerezve. A gyermekjóléti szakemberek szerint a kolduló gyerekek gyakran külföldiek, romániai romák, kisebb létszámban magyarországi romák. A külföldi koldusok elleni hatósági fellépés bonyolultabb. A kolduló gyerekek között gyermekotthonban élő kiskorúak is előfordulnak. A koldusok csonkítása a megkérdezett szakemberek szerint a média által generált hazugság, de a fogyatékos gyerekekkel, mivel szánalmat keltenek, „könnyebb” koldulni.

A koldusgyerekekkel bővebben a Gyermekkereskedelem című írásban foglalkozunk.