A francia nagykövetségnek köszönhetően Clara Ott is részt vehetett és első ízben mutathatta be filmjét a nagyszabású eseményen, ahol összesen 32 filmet vetítettek. A francia filmrendezőnő hatalmas fába vágta a fejszéjét; témája ugyanis az albán gyerekek Görögországban való kényszermunkájára fókuszált.

Clara 2002-ben találkozott hat albán gyermekkel és tinédzserrel, a görögországi gyermekcsempészet áldozataival. Interjút készített velük és különböző nemzetközi szervezetek segítségével visszajuttatta őket családjukhoz, ahol a helyi civil szervezetekkel karöltve sikeresen integrálták őket az iskolába. Nyolc évvel később, 2010-ben Clara- már a dokumentumfilm elkészítésének ötletével- visszautazott Albániába, hogy felkutassa a hat fiatalt és kiderítse, mi történt velük azóta, milyen fordulatot vett az életük a megrázkódtatásokat követően.

Egy új élet ígérete

Az 1990-ben történt gazdasági és szociális változások következtében az albán lakosság helyzete gyökeresen megváltozott. Az ország nehezen volt képes alkalmazkodni a rendszerváltáshoz, így egyre nehezebb helyzetbe került. Rengeteg család küszködött megélhetési problémákkal és ebben a nyomorúságos helyzetben ütötte fel a fejét a sokat ígérő külföldi munka lehetősége.

A legvirágzóbb üzletnek a gyerekcsempészet bizonyult, hiszen a tanulatlan, bátortalan kölykök könnyen meggyőzhetők bármiről. Előfordul, hogy pénzért a szülők egyszerűen eladják lányukat szexrabszolgának, de legtöbbször családjuk kérésére vagy unszolására szöknek határon túlra a gyerekek. Reményvesztettségében a szülő egy „barát”-hoz fordul, aki fűt-fát megígér annak fejében, hogy rendes, sokat kereső munkát biztosít a gyereknek, általában a szomszédos Görögországban. Ekkor még a család is, a gyerek is hisz benne, hogy az illegális bevándorlás jól sikerülhet, bár a megélhetés egyetlen reményeként nem is tehetnek nagyon mást. Megbíznak a kereskedőben, aki hamis papírokkal viszi át a mindenre elszánt fiatalt a határon, akinek ezután viszont hamar szembesülnie kell a ténnyel: munka az természetesen van (koldulás, prostitúció), de a pénz nem anyunak megy haza, hanem a korábbi „pártfogó” zsebében landol. Ilyenkor természetesen már nincs mit tenni, a gyerek bekerül egy olyan hálóba, amiből az egyetlen kiút a szökés. Ez viszont roppant kockázatos, hisz a papírjai és az útlevele nélkül, amit érkezéskor rögtön elkoboztak tőle, tehetetlen. Teljes mértékben ki van szolgáltatva a kereskedőnek.

Illegális bevándorlók vagy szenvedő alanyok?

A rendőrség és a civil szervezetek is egyaránt fellépnek a súlyos helyzet ellen. A két tábor azonban két teljesen különböző szemszögből vizsgálja és jár el az üggyel kapcsolatban. A görög rendőrség az Albániát elhagyó, a határt illegálisan átlépő egyénekként kezeli a bevándorlókat, míg a civil szervezetek a görög utcákra megérkező és munkára kényszerített, kiszolgáltatott fiatalkorúakat látják bennük. Természetesen a maga nemében mindkettő szervnek igaza van, hisz akadnak azért olyan gyerekek, akiket nem zsákmányolnak ki és a bevételének nagy részével ő rendelkezik. Tőlük azonban külön kéne választani a kényszermunkára ítélteket. Ezek a gyerekek sok megrázkódtatáson mennek keresztül, hisz önhibájukon kívül kerülnek bele az embercsempészet alattomos világába, amiért ők nem vonhatók felelősségre.

Hat szerencsés áldozat

Clara Ott filmjében megismerkedhetünk hat fiatallal, akik már végigjárták ezt a poklot. Tony, Ela, Shpetim, Maringlen, Najada és Saléo mindnyájan önszántukból vállalták a szereplést és elmesélték fiatalkori megrázó élményeiket. Remélik, hogy elbeszélésükkel enyhítenek fájdalmukon és sikerül feldolgozniuk a múltbéli eseményeket. Részesei lehetünk jelenkori mindennapjaiknak, bemutatják családjukat, gyermekeiket, életüket a megrendítő múlt után. Végül pedig jövőbeli terveikről beszélnek, melyek sokszor kilátástalanok, de a reményt sosem adják fel.

A visszhang biztosan nem marad el

A megdöbbentő film, amely a MARIO projektnek köszönhetően valósult meg, a fesztivál résztvevőiből is heves érzelmeket váltott ki. Az EU Delegációjának képviselője így nyilatkozott: „Ez a dokumentumfilm széles körű áttekintést nyújt a jelenlegi albán családok helyzetéről és minden, a főbb közigazgatásban dolgozó kollégám figyelmébe ajánlom, hogy nagyobb rálátása legyen a valóságra, amiben az emberek élnek.” Más szervezetek arra a célra használnák fel a filmet, hogy bemutassák és megtárgyalják a gyermekcsempészet és a kizsákmányolás problémáit különféle célcsoportokkal. Az est folyamán e két téma vált meghatározóvá és Sendrine Constant, az albán Tdh (Terre des hommes Alapítvány) küldöttje is aggodalmát fejezte ki azok iránt az albán családok iránt, akik nem részesülnek megfelelő támogatásban, hogy gyermeküket az őket megillető alapvető jogok alapján neveljék fel. „Mind az emberek gondolkodásmódján, mind pedig a rendszeren változtatni kell”- teszi hozzá.

A film a fesztivál falain kívül is biztosan nagy port kavar majd, hisz a filmkészítő célja is elsősorban az volt, hogy felhívja a figyelmet a gyermekcsempészet és a kizsákmányolás szörnyűségeire és tudatosítsa az emberekben a hétköznapjaikban is jelen lévő problémát.

Filmelőzetes: http://www.ihrffa.net/films/the-long-way-out/

Eredeti cikk: http://tdh-childprotection.org/news/the-long-road-presented-with-great-success-at-the-international-human-rights-film-festival

Hivatkozások: http://s3.amazonaws.com/rcpp/assets/attachments/1408_final_version_leaflet_original.pdf

http://www.flightmovie.com/en/doc/tlwo/synopsis.htm

http://ecpat.net/EI/Publications/Trafficking/Factsheet_Greece.pdf

http://www.crin.org/docs/tdh_transnat_protection.pdf