Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO meghatározása szerint az alultápláltság olyan egyensúlyhiányt jelöl, mely akkor jelentkezik, ha a szervezet nem kapja meg a működéséhez szükséges táplálékanyagokat és energiát.

Az alultápláltság magyarországi helyzetéről, körülményeiről, célcsoportjáról és hatásairól Dr. Aszmann Annát, az Országos Gyermekegészségügyi Intézet korábbi főosztályvezetőjét kérdeztük. 

Mit jelent az alultápláltság fogalma?

Az alultápláltság részben mennyiségi, másrészt minőségi fogalom. Mennyiségi alultápláltságról akkor beszélünk, ha a gyermek testtömege jóval alacsonyabb, mint az életkorának és magasságának megfelelő érték. A „megfelelő” értékekre vonatkozóan nemzetközi és hazai standardok vannak, mi is rendelkezünk – viszonylag friss felmérés eredményeképpen kialakított – hazai standardokkal. Ezek százalékos arányban (percentilisek) adják meg, hogy egy gyermek testtömege eléri-e, vagy meghaladja a nemének, életkorának és magasságának megfelelő 5o-s percentilis értéket (ez az érték azt mutatja, hogy a mért populációban az 50%-nak ilyen értéke volt).

A minőségi alultápláltság akkor alakul ki, ha bármely okból a létfontosságú tápanyagok (fehérjék, szénhidrátok, zsírok) vagy a szükséges vitaminok és nyomelemek hosszabb időn keresztül nem jutnak be, vagy nem hasznosulnak a szervezetben.

Mind a mennyiségi mind a minőségi alultápláltságnak lehet betegségekből származó oka (krónikus senyvesztő betegségek, felszívódási problémák, de kialakulhatnak diéta hiba miatt is.

A szegény családok gyermekeinek táplálkozására elsősorban az olcsóbb szénhidrát tartalmú táplálékok túlsúlya, az ezzel járó fehérje alultápláltság és a vashiány jellemző. 

Melyek a normálisnak mondható értékek?

Mind a testmagasság, mind a testtömeg (testsúly) értékelésére irányadóak a következők:

• Ha a vizsgált érték a 3-as percentilis alá esik, akkor az adott testmagasság és testtömeg méretre vonatkozóan a vizsgált gyermek kórosan kis (elmaradott) értéket mutat és megfigyelést igényel. További vizsgálata akkor javasolt, ha egyéb méretek, vagy a gyermek tünetei is kóros állapotra utalnak.
• Ha a vizsgált érték a 3-as és 10-es percentilis közé esik, akkor az adott testmagasság és testtömeg méretre vonatkozóan a vizsgált gyermek megfigyelést, ha a gyermek tünetei kóros állapotra utalnak, további vizsgálatot igényel.
• Átlagos méretű a gyermek, ha a vizsgált érték a 10-75-ös percentilis közé esik.
• Ha a vizsgált testmagasság és testtömeg érték 75-ös és a 97-es percentilis közé esik, akkor ebben a vonatkozásban az adott gyermek megfigyelést igényel. Kivizsgálása akkor javasolt, ha egyéb méretek, vagy a tünetei kóros állapotra utalnak.
• Ha a vizsgált érték 97 percentilis fölé esik, akkor ebben a vonatkozásban az adott gyermek kórosan nagy értékeket mutat.

Tehát: 3 percentil alatti testtömeg súlyos alultápláltságot, 10 percentil alatti alultápláltságot jelez. 75 percentil felett már figyelni kell az elhízásra, 97 percentil felett már kifejezetten elhízott.

A hazai vizsgálatok arra utalnak, hogy kb. azonos nagyságrendű az alultápláltság és elhízás problémája.

A második hazai növekedésvizsgálat (2) adatai szerint a 3-18 éves fiúk között 7-12%, lányok között 13-18% az alultápláltak (10 pc alatti), túlsúlyos a fiúk 10-19%-a, a lányok 5-12%-a, elhízott a fiúk 3-5%-a, a lányok 1-3%-a. Mind az alul, mind a túltápláltságnak van organikus (betegség) oka, táplálásból eredő oka. Jól magyarázható módon a szegénység és következményei mindkettővel összefüggést mutatnak.

A tápláltság értékelésére használt BMI (Body Mass Index) módszerét gyermekkorra is kidolgozták, és erre vonatkozóan is rendelkezünk százalékos megoszlású, nemre és életkorra kidolgozott hazai standardokkal, amelyeket a fenti módon kell értékelni.. Tudni kell azonban, hogy a BMI nem mutatja, hogy a magas testtömeg az oka többlet zsírfelszaporodás vagy kidolgozott izomzat.

Hogyan változott a gyermekek táplálkozási szokása az elmúlt években, és milyen tényezők befolyásolják leginkább e szokásokat?

A fentebb idézett vizsgálat és egyéb, a táplálkozás minőségére vonatkozó vizsgálatok és tapasztalatok is bizonyítják, hogy a kedvezőtlenebb szocio-ökonomiai (SES) helyzetű (szegény) családok gyermekei minőségileg rosszabbul táplálkoznak, és ma már jelen van a mennyiségi éhezés is.

A fentebb idézett vizsgálat eredményei szerint a hazai gyermekpopulációra jellemző a fokozottabb magasságnövekedés (ez általában minden népességben hosszabb távon az életszínvonal általános emelkedésének eredménye). E mellett azonban jellemző a test zsírtartalmának növekedése. Különbség van azonban a jobb és rosszabb SES hátterű gyerekek között.

„A jobb szociodemográfiai hátterű gyermekek jelentősen magasabbak és azonos testtömegűek, mint rosszabb családi hátterű kortársaik, ami összességében magyarázza az átlagosan kisebb testtömegindex értékeiket, és a túlsúlyos és obez gyermekek lényegesen kisebb előfordulási gyakoriságát körükben”. (Idézve: Bodzsár, Zsákai - 3)

Milyen gyermekeket érint leginkább ma Magyarországon az alultápláltság, és hogyan változott ez az elmúlt időkben, illetve milyen hosszú távú hatásai vannak?

A tapasztalatok szerint a mennyiségi, a minőségi alultápláltság, és a túltápláltság elsősorban a szegény gyermekeket érinti. Ez minden országban így van. Az elhízást magyarázza, hogy -részben - anyagi okokból az étkezésben az olcsó, szénhidrát-dús táplálékok dominálnak, de a táplálkozással kapcsolatos tudatlanság, információhiány is (pl. a nagyon egészségtelen cukortartalmú üdítők, nassolnivalók nem éppen olcsók, mégis nagyon gyakori a fogyasztásuk).  

Hosszú távon mind az alul, mind a túltápláltságnak megvannak a következményei, például az alul és minőségileg is rosszul táplált gyermekek intellektuális teljesítménye bizonyítottan alacsonyabb, betegségekkel szemben sokkal fogékonyabbak.

Az alultáplált anyák kis súlyú újszülötteket szülnek, a kissúlyúság minden következményével. Az elhízás pedig számos ismert népbetegség okozója (cukorbetegség, szív-érrendszeri betegségek, mozgásszervi betegségek mellett számos rosszindulatú betegségre való hajlamé is).