Igaz, hogy Hollandiában 12, Angliában 10, Skóciában pedig csupán 8 év alatt kizárt a büntetőjogi felelősség, de ezekben az országokban az eljárás elsősorban arra rányul, hogy pedagógiai eszközökkel, a szociális munka eszköztárával segítsék az elkövető gyerekek beilleszkedését és az ismételt elkövetés megismétlődését. A cél az, hogy a gyeremkvédelem és nem a büntetőigazságszolgáltatás megközelítése legyen domináns, hizen utóbbi hatékonysága nagyon alacsony. Mi indokolta a szigorítást és mit gondolnak a kérdésről az érintettek? Hogyan birkózik meg az igazságszolgáltatás és a gyermekvédelmi rendszer a megváltozott korhatárral? Kriminológus, gyakorló bírót, gyermekjogi szakértőt, a módosítást végrehajtó minisztériumokat (KIM, Belügyminisztérium) kérdeztük a szigorítás hátteréről és várható hatásairól.

„A 12-14 év közötti gyerekek körében is egyre nagyobb mértékben terjedt el az erőszakos érdekérvényesítés, ezért volt szükség a büntethetőségi korhatár módosítására.” – indokolta korábban döntését az igazságügyi államtitkár. Ezzel szemben a Legfőbb Ügyészség 2011-es jelentése szerint „A büntetőjogilag felelősségre nem vonható gyermekkorú elkövetők száma az elmúlt 5 évet figyelembe véve csökkenő tendenciát mutat.” Ezek alapján vajon a bűnügyi statisztikák, a tényleges tendenciák indokolják a Btk. rendpárti szigorításait vagy inkább a vélt és kevés információn alapuló társadalmi közhangulatnak való megfelelés adja az elmozdulás okát? Miért nem e téves meggyőződések megváltoztatása a cél?

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárságának álláspontja szerint a gyermekkorúak által elkövetett bűncselekmények határozottan egyre kegyetlenebbek és erőszakosabbak, és a 12-14 év közötti gyerekek körében is egyre nagyobb mértékben terjedt el az erőszakos érdekérvényesítés, ezért volt szükség a büntethetőségi korhatár módosítására. Ugyanakkor fontosnak tartották kiemelni, hogy a szigorítás nem zárja ki a prevenciót, „a családok és a gyermekek, valamint az idősek jelentik talán a legkönnyebben sebezhető társadalmi csoportokat, ezért az ő védelmükben alkotott szabályozásokra nagy hangsúlyt fektetett az új Btk. A gyermekek védelmét ezen kívül az új Büntető Törvénykönyv több része is szolgálja. Ezek a gyermekeket védő szabályok szorosan összekapcsolódnak a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium által már korábban a parlament elé benyújtott gyermekbarát igazságszolgáltatással kapcsolatos elképzelésekkel, intézkedésekkel, amelyeknek a hatályba lépése megelőzi az új Btk. hatályba lépését. Az új Btk. tehát gyakorlatilag átemeli majd ezeket a már idén életbe lépő új, gyermekeket védő szabályokat.”

Külön tényállás lesz a gyermekprostitúció, a gyerekek szexuális kihasználása, összhangban az EU irányelvekkel és a ratifikált ENSZ kiegészítő jegyzőkönyvvel és ugyancsak a gyerekek hatékonyabb védelmét szolgálja majd az államtitkárság meglátása szerint, hogy a kiskorúak érzelmi fejlődésének veszélyeztetése is bűncselekmény lesz. „A sértettek kiszolgáltatott helyzete vagy méltányolást érdemlő állapota miatt öngyilkosságban közreműködés helyett emberölésnek minősül majd, ha az elkövető 14. életévét be nem töltött vagy akaratnyilvánításra képtelen személyt öngyilkosságra rábír. A kiskorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények esetén pedig (pl. nemi élet szabadsága, nemi erkölcs elleni bűncselekmények, emberkereskedelem) az elévülés úgy változik, hogy a sértettnek a 18. életévének betöltése után is lehetősége és megfelelő ideje (5 év) lenne a feljelentés megtételére.”

Dr. Kerezsi Klára, ELTE-ÁJK Kriminológiai tanszék docense és az Országos Kriminológiai Intézet főmunkatársa szerint a tettarányosság elvét – vagyis a szemet szemért, fogat fogért elképzelést nem lehet a gyakorlatban eredményesen alkalmazni, mert abban a pillanatban, hogy átváltunk más mértékegységre, nevezetesen pénzbüntetésre vagy elzárásra, akkor már nem ugyanaz a súlya annak a tettnek, mint amit okozott a tettes. „Egy társadalom adott kulturális viszonyaihoz igazodik, hogy ki mit talál a tetthez arányos szankciónak. Erre gyönyörű példa volt az első sértetti megkérdezésen alapuló vizsgálat, az ICVS. Szépen kirajzolódott belőle, hogy egy egyszerű lopás esetén melyik ország mivel büntetné a tettest. A Lajtától nyugatra egyértelműen közérdekű munkával, keletre pedig végrehajtandó szabadságvesztéssel, noha a kárérték ugyanakkora volt. Hogy mit gondol egy tettről a társadalom, az egyértelműen befolyásolja, hogy mit gondol a tettarányosságról és a büntetés mértékéről.”

Azt láthatjuk tehát, hogy számos ponton szigorodik a szabályozás, más területeken, mint például a prevenció tekintetében kiemelten fontos kérdésként kezelendő drog kérdésben az egyéni esetkezelést preferálja az új Btk, ugyancsak szigorodó környezetben, amit a tapasztalat nem indokol. semmiképpen. A drogprevenció átfogó értelmezése és alkalmazása hozhatna csak áttörét, míg a szankciók hatástalanok. Hogyan lehet akkor értékelni; módosítás, reform vagy megújulást jelent az új Btk.?

Dr. Kerezsi Klára szerint nem nevezhető reformnak az új Btk., inkább „egyfajta konzekvens folytatása annak a fajta büntetőpolitikának, amit az első Orbán-kormány követett. Ebből a szempontból ez koherens egészet képez.” Az igazságszolgáltatási reformhoz szerinte alapvetően három dolog kell. Először meg kell változtatni a jogszabályokat az irányvonalaknak megfelelően, majd létrehozni azt a szervezeti átalakítást, ami ehhez szükséges, végül, ami jóval hosszabb időbe telik, a közgondolkodást kell megváltoztatni. Véleménye szerint most a háromból mindössze csak egy dolog változott meg. „Megváltoztak a kriminálpolitika hangsúlyai, holott az Egyesült Államok is most jön vissza abból a börtönépítési zsákutcából, ahová korábban elindult. Eddig az USA-ban a „toughon crime” (szigor) volt a jelszó, ami most „smart on crime”-ra (bölcsesség) változott, még pedig azért, mert elképesztően drága a büntető-igazságszolgáltatás, nem éri meg olyasmire használni., aminek nincs érdemi eredménye. Európában a bevezetett három csapásnak és zéró toleranciának nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Politikusok szerettek rá hivatkozni, hiszen ez népszerű volt, de a gyakorlatba nem került át. Félő, hogy nálunk a gyakorlat és a politikai beszéd összeér, ebből a szempontból teljesen más lesz a hatása, mint amit Európában tapasztalhatunk.”

Vaskuti András, , a Fővárosi Törvényszék büntető ügyszakos tanácselnöke, hosszú évtizedek óta fiatalkorúak ügyében ítélkező bíró és egyetemi oktató is hasonló állásponton van a kérdésben, „Minden szigorítás megtörtént már az elmúlt években, egységes rendszer alakult ki. Talán több a szigorítás a középértékes szabály, illetőleg a büntetési tételkeretek tekintetében. Elmondhatjuk, hogy ha a büntetési tételek alsó határai feljebb emelkednek, a bíró mérlegelési lehetősége szűkül, de alapvetően a törvény keretei között a bíróságok fogják az újfajta gyakorlatot kialakítani, ami lehet, hogy egyes esetekben szigorúbb lesz, de vannak újfajta szankciók is, amik lehetővé teszik az egyéni esetkezelést is. Meglátjuk, melyik érvényesül erősebben a jövőben.”

A bíróságok kezében lesz végső soron a döntés, de éppen a közelmúltban szüntették meg azt a gyakorlatot, hogy a fiatalkorúak ügyeiben erre felkészült bírák döntenek, nincs már fiatalkorúak ügyészsége, miközben a fiatalok büntetőügyeiben speciális szaktudással rendelkező bíráknak és ügyészeknek kellene eljárniuk, és az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának 2006-os ajánlása szerint létre kellett volna hozzni az önálló fiatalkorúak bíróságát. Vajon szakmai szempontból milyen kihívások elé néz ennek értelmében a gyermekvédelmi és ifjúságvédelmi szakma, illetve az igazságszolgáltatás intézményrendszere, és hogyan érinti ez a gyerekeket?

A KIM szerint a fiatalkorúakkal foglalkozó bírák kizárólagos illetékesség alapján a megyeszékhelyeken működtek, viszont az új szabályozás alapján bármely bíró eljárhat majd ilyen ügyekben, szükség esetén pedig szakértő segíti a bíróság munkáját. Meglátásuk szerint a szabályozás változása „az ügyek arányosabb elosztását, ennek révén az ügyhátralékok gyorsabb feldolgozhatóságát tenné lehetővé, és ezen keresztül – közvetetten – javítaná az eljárások időhatárait is.” És bár már  2008-ban is felmerült az igény egy fiatalkorúak kódexének kidolgozására, ami együtt kezelte volna a fiatalkorúakat érintő összes jogszabályt, /büntető- szabálysértési és az eljárásjogot/ a szaktárca megítélése szerint jogi szempontok alapján nem szükséges egyes társadalmi csoportok büntetőjogi szabályait külön kódexben felsorolni, hiszen „a magyar jogtörténet és közjog hagyományai alapján ezt a Büntető Törvénykönyv sorolja fel, amely az Országgyűlés döntése értelmében ráadásul egységes szerkezetben megújult, koherens lett az új Btk. elfogadásával.”

Vaskuti András szerint az eddig a fiatalkorúakkal nem foglalkozó szakemberek sincsenek felkészülve arra, hogy a gyerekek, fiatalkorúak ügyei eltérő bánásmódot és eljárást kívánnak, nem tudni, hogyan reagál majd a büntető-végrehajtó intézményrendszer, ha 12 évesek állnak a bíróságok előtt, akár egy egyszerű lopásért. „Az tudható, hogy sokszor még a 14-15 évesek is értetlenül állnak azelőtt, hogy ha körbeállnak egy kislányt és a fellépésük olyan hatást kelt, hogy az áldozat nekik adja a mobilját, ezzel már elkövetik a csoportos rablás bűntettét és a jelenlegi gyakorlat szerint 4-5 évet kaphatnak. Ezt még nekik is nehéz elmagyarázni, ha nem készíti fel őket az iskola vagy a szülők. A szigorítás hatása pedig azt jelenti, hogy 11 évesen már tanítani kellene bizonyos büntetőjogi fogalmakat, mint például a kifosztás, amit szakvizsgán még az egyetemi hallgatók is nehezen határolnak el. Erre nincs felkészülve az iskola, a családok nagy része, és az igazságügyben dolgozók sem.”

A Belügyminisztériumtól kértünk választ arra, , hogy vajon mennyire egyeztethető össze a szabálysértési törvény jelenlegi módosítása, az elzárás lehetőségével fiatalkorúak esetében, az ENSZ Gyermekjogi egyezményének 37. és 40. cikkelyével, mely alapelvként fogalmazza meg, „hogy a fiatalkorúval szemben szabadságelvonással járó szankciót csak akkor lehet alkalmazni, amikor már semmilyen más eszköz nem áll rendelkezésre”?

Válaszuk szerint a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény szerint fiatalkorúakkal szemben 2010. augusztus 19-e óta van lehetőség elzárás büntetés kiszabására, tehát nem a jelenleg hatályos törvény vezette azt be, bár az is megtartotta ezt a rendelkezést.
A fiatalkorúak esetén az elzárás büntetés kiszabás tilalmának a fenntartása azért nem volt indokolt, mert a szabálysértésekről szóló törvény szerint fiatalkorúval szemben pénzbírságot csak akkor lehetett kiszabni ha önálló keresete (jövedelme) vagy megfelelő vagyona volt.
Önálló jövedelem, vagy vagyon hiányában pénzbírságot kiszabni nem lehetett, ily módon a fiatalkorú által elkövetett szabálysértésnél a hatóságnak alig volt szankcionálási lehetősége. Az elzárás büntetés kiszabásának maximumát azonban fiatalkorúak esetén a felnőtt korúakra kiszabható maximum felében határozta meg a törvény, és előírta a fiatalkorúak és a felnőtt korúak elzárás büntetésének végrehajtása során az elkülönítést is.

Az akkori szabálysértési törvény és a hatályos is – a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartásról szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs. tv.) –rögzíti, hogy a büntetést úgy kell megállapítani, hogy igazodjék a szabálysértés súlyához. Az eljárás alá vont személy személyi körülményeit annyiban kell figyelembe venni, amennyiben azok a szabálysértési hatóság vagy a bíróság rendelkezésére álló adatokból megállapítható.

A Szabs. tv. szerint jelenleg 13 tényállás büntethető vagylagosan szabálysértési elzárás büntetéssel (magánlaksértés, önkényes beköltözés, távoltartó határozat szabályainak megszegése, rendzavarás, garázdaság, közbiztonsági tevékenység jogosulatlan végzése, tiltott kéjelgés, veszélyes fenyegetés, feloszlatott egyesület tevékenységében való részvétel, valótlan bejelentés, járművezetés az eltiltás tartama alatt, a tulajdon elleni szabálysértés, jogosulatlan vadászat). Ezek közül nyilván nem mindegyikre jellemző, hogy fiatalkorúak követik el, de kiemelést érdemel például a tulajdon elleni szabálysértés, a garázdaság és a tiltott kéjelgés is.
Mint ahogy fentebb már említésre került, annak a fiatalkorúnak, aki ezeket a szabálysértéseket elköveti, és nem rendelkezik jövedelemmel, a szankcionálásuk nem eredményezné az újabb szabálysértés elkövetésétől való visszatartást, mivel csak figyelmeztetés alkalmazására lenne lehetőség.

A Szabs. tv. rögzíti azt is, hogy szabálysértési elzárást kizárólag csak bíróság szabhat ki, ezen túl további garanciákat ír elő a gyermekbarát igazságszolgáltatáshoz igazodó fiatalkorúakkal szembeni eljárás vonatkozásában.
Így például a törvény kimondja, hogy a fiatalkorúval szemben a szabálysértési eljárást az életkori sajátosságainak figyelembevételével és úgy kell lefolytatni, hogy elősegítse a fiatalkorúnak a törvények iránti tiszteletét. A fiatalkorúval szemben alkalmazott büntetés vagy intézkedés célja elsősorban az, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjék és a társadalom hasznos tagjává váljék.

Ez azért sajnálatos, mert azok a helyreállító igazságszolgáltatási lehetőségek, mint a tettes-áldozat mediáció, jóvátétel, közhasznú munka, gyermekvédelmi segítőmunka a családdal, pártfogó felügyelet, amelyek bizonyítottan eredményesek, nem kerülnek megerősítésre és kiterjesztésre, pedig használatuk nem csak az érintett fiatalok, hanem a társadalom egészére pozitív hatást gyakorolhatnának, segítenék a szemlélet és viselkedés változását a családban, iskolában, közösségekben.

foto:sxc.hu