Azok a bűncselekmény-sorozatok, amelyekben az áldozatok gyerekek, sokkolják a közvéleményt. Herczog Mária szociológus, az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának tagja szerint egyre nő az érzékenység és intolerancia a szexuális visszaélésekkel szemben, de nagyon nehezen derülnek ki és kezelhetők azok az esetek, amelyek kapcsán nagy tekintélyű, népszerű, illetve hatalommal rendelkező emberek gyanúsíthatók ilyen cselekmények elkövetésével.
(...)
Az érzelmileg elhanyagolt gyerekek örülnek, ha valaki figyel rájuk, foglalkozik velük, aki azt mondja, hogy fontosak, szerethetők. Az a gyerek, aki elfogadó, stabil érzelmi környezetben él, akit szeretnek, sokkal kevésbé van kitéve ilyen veszélynek – fogalmaz Herczog Mária. Bár Magyarországon a gyermekvédelmi törvény nagyon jó színvonalú, és az ENSZ gyermekjogi egyezményének alkalmazása is kötelezettségünk lenne, a szakember mégis úgy látja, a kormányok mindeddig nagyon kevés figyelmet és energiát szenteltek annak, hogy a jogszabályokat betartassák, ennek feltételeit biztosítsák. Nemzetközi kutatások adatai szerint minden ötödik gyermek szexuális erőszak áldozata, a gyermekotthonokban élő gyerekeknél ez az arány még magasabb.
Magyarországon nincsenek megbízható adatok, és érdeklődés sem a tényleges helyzet, a megelőzési lehetőségek, kezelés iránt. Ha mégis kiderül a bűncselekmény, gyakran akkor sem történik semmi. Erre sajnálatosan jó példa a Cseppkő utcai Gyermekotthonban a közelmúltban történt eset: az egyik nevelő rendszeresen hazavitt két kislányt. Az ombudsmani vizsgálat megállapításai szerint a rendőrségi vizsgálat dacára nyugtalanítóan rendezetlen maradt a helyzet, az elkövetőt nem érte semmiféle retorzió, a érintett és más ott élő gyerekek nem kaptak megfelelő segítséget, ahogy a többi nevelő sem a felismerés, a segítségnyújtás megtanulásához.
Herczog Mária egy másik példát is említ: Bicskén, egy gyermekotthonban felmerült a gyanú, hogy több fogyatékos fiút szexuálisan bántalmazott egy ott dolgozó és élő vezető szakember. – A hárítás, a félrenézés, annak hangoztatása az általános, hogy „nem bizonyítható”, „ez sajnos előfordul”. A gyerekeknek nem nagyon hisznek. Mindent meg lehetne tudni, és megnyugtatóan lezárni az ügyet, de nem történik érdemi lépés – fakad ki a szakember, s magyarázatként hozzáteszi: az ilyen esetekben egy gyerek vallomása áll szemben a felnőttével. A szociológus szerint a gyereknek mindig hinni kell, biztos, hogy oka van arra, hogy panaszkodjon. Ha nem is megalapozott az, amit állít, akkor is meg kell tudni, hogy miért mond ilyet, mert magyarázatnak kell lennie.
Herczog Mária feltevése szerint egy közvélemény-kutatásból kiderülne, hogy a többség szerint nem kell hitelt adni egy gyerek szavainak, kevés a bizalom, és sokak számára a gyerekek érzelmi, fizikai bántalmazása sem tűnik jelentős problémának. A testi fenyítés támogatottsága még mindig magas, az egyértelmű törvényi tiltás ellenére is. Miközben az emberek nagy része elutasítja a gyerekek elleni szexuális erőszakot, visszaéléseket, a többség azt is gondolja, hogy ha ilyen történik, akkor a gyerek is hibás valamennyire. – Ilyenkor szokták feltenni azt az áldozathibáztató kérdést, hogy „miért ment el vele?". Vagy úgy kommentálják, mint az erőszakot elszenvedett nőknél szokták: azért esett meg velük, mert „kihívóan viselkedtek" – mondja.
Tovább a teljes cikkre
foto:sxc.hu