A társadalmi szerepekre való felkészítés, úgy véljük, nem lehet sikeres, ha a pedagógus nincs tisztában azzal, milyen alapokra épít, ha nem tudja, mit gondolnak a fiatalok a körülöttük lévő világról. Diákjaink elméje – ahogy Nahalka István egyik írásában fogalmazott – nem tiszta lap, amire bármit írhatunk. Mire középiskolásként találkozunk velük, hosszú szocializációs utat bejártak már, a maguk kognitív szintjén bizonyos fogalmi készlettel rendelkeznek, amelynek segítségével elgondolható vagy épp értelmezhetetlen számukra a világ, ahol élnek. Valamilyen képük van arról, hogy hogyan működnek a dolgok a társadalomban. Persze ez a kép nem szükségszerűen pontos, mégis bizton állítható társadalmi, közösségi magatartásuk egyik kiindulópontja. A társadalmi életre való felkészítés során a pedagógusoknak számolniuk kell e spontán társadalmi tapasztalatnak az erejével. 

Fontos tehát feltennünk a kérdést, milyen értékrendet, közéleti kultúrát látnak maguk körül diákjaink a felnőtt társadalomban? Milyen közösségi mentalitáskultúra a miénk? Ebben a gondolatmenetben ezután néhány gondolat erejéig azt vizsgálom majd meg, hogy a társadalomról való spontán szerzett tudáshoz milyen hatékonysággal képes hozzátenni az iskola, majd végül a szocializációs folyamat végeredményét állítom a középpontba. A teljesség igénye nélkül elsősorban a demokratikus politikai rendszerhez való viszony kérdéseire koncentrálva mutatom be a fiatalok politikai kultúrájának – az empirikus kutatások által megragadható – néhány elemét.

Az állampolgári mentalitáskultúra és a magyar értékrend

A felnőttek és fiatalok értékvilágát összehasonlító kutatási eredmények azt mutatják, hogy a felnövekvő generációk világképének formálódására alapvetően a társadalmi közeg közéleti politikai kultúrája hat. Gert Hofstede holland kultúrakutató elhíresült példája szerint a japán fiatalok jobban hasonlítanak a japán idősekre, mint az amerikai fiatalokra. Attól, hogy Coca Colát isznak és anime-rajongók, az észjárásuk és a kultúra legmélyén található értékrendjük meglepően hasonló az előttük járó generációkéhoz. A felnőttektől kapott társadalmi tudás jelentőségét tehát nem szabad alábecsülnünk. Nem meglepő, hogy amikor 2008-ban a TÁRKI értékrend kutatásai keretében Keller Tamás elhelyezte Magyarországot a világ értéktérképén, és azt vizsgálta, hogy a 35 év alatti korosztály adatai mennyiben eredményeznek más „GPS-koordinátákat”, mint a teljes felnőtt minta, akkor a különbségek nem bizonyultak számottevőnek. 

Az 1981 óta több adatfelvételi hullámban zajló Word Values Survey kutatások, amelyek mára már 90%-ban feltérképezték a föld lakosságának értékvilágát, Ronald Inglehart koncepcióján nyugszanak. Ennek egyik fontos eleme a „túlélő” és az „önkifejező” értékek vizsgálata. Míg a világ nagy részén a fő cél a „túlélés”, azaz az anyagi biztonság megteremtése, addig a legfejlettebb országokban, az úgynevezett tudásalapú társadalmakban – ahol a jólét már adott – előtérbe kerülnek az „önkifejező” értékek. Fontossá válik az életminőség, az emberi kapcsolatok, az intellektuális „jól-lét”, a közösség ügyeiben való részvétel kérdése. Ezzel szemben a döntően túlélő értékrendű társadalmakban a kemény munka mellett kevesebb idő jut az emberi kapcsolatok ápolására. Európa ezen országaiban gyengébb a társadalmi tőke, az emberek kevésbé vesznek részt különböző szervezetekben, és jellemzően kevésbé hisznek abban, hogy van értelme a közös cselekvésnek. Gyakran járul mindehhez a politikai inkompetencia érzete, a politikai intézmények és működtetőik iránti bizalmatlanság. A skandináv országokban például többen bíznak a demokratikus intézményekben, általában a politikusok népszerűségi indexe magasabb, többen végeznek önkéntes munkát, gyakoribb a szervezeti tagság. Nyugat-Európában az 1945 utáni választásokon való részvétel – bár csökkenő tendenciát mutat itt is – mégis mintegy 10%-kal magasabb, mint a posztkommunista országok „friss demokráciáiban”.

A két szélső modell vázlatos ismertetése után talán nem meglepő, hogy az Inglehart-féle értelmezési keretek között Magyarországon (nagy statisztikai átlagban) a túlélő értékek dominálnak. A magyar lakosság a materiális javak biztosítására koncentrál, és csak az emberek kis hányadának fontosak az önkifejező, posztmateriális értékek, a közügyekben való részvétel és a beleszólás igénye, az együtt cselekvés. A világ értéktérképén a keresztény Európa peremén, az ortodox országokhoz közel, Szlovákia, Szerbia, Oroszország környezetében helyezkedünk el. Gondolkodásunk zártsága közelít bizonyos afrikai kultúrák lakóiéhoz. A világ országait vizsgálva a kutatók összefüggéseket találtak a túlélő gondolkodásmód és a GDP között. A magyar eset azonban eltér a kimutatott általános tendenciáktól, azaz fejlettségünkhöz mérve gondolkodásunknak nyitottabbnak kellene lennie, a GDP-ből a posztmateriális értékek iránti nagyobb affinitás következne.

Tovább a teljes tanulmányra (tani-tani.info)

foto:sxc.hu