Merthogy az északkeleti országrészen olyan körülmények között élnek gyerekek, aminek leírásához kevés a hivatalos rubrika. Számukra mentsvár a Wesley-féle szegényóvoda és -iskola.

Miskolc, Szikszó, megyünk a határ felé. A hejcei Borsóheggyel szemközt megállunk, és belépünk a kassai mesterek által a XVIII. században felépített abaújkéri vadászkastélyba. A park nagy, egy részében állatokat tartanak, akár egy állatparadicsomban, együtt a kecske, a birka, a kacsa, a lúd, a tyúk. Az elkerített részben emuk rohangálnak, a póniló komótosan a kerítéshez baktat.

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében vagyunk, alig pár kilométerre az ország híresen legszegényebb településétől, Csenyététől. A 4H-s gyermekek kollégiuma az abaújkéri vadászkastélyban található, százan laknak benne. Mellette a 4H-sok iskolája, ahol 570-en tanulnak. S ahol Budai Sándor igazgató kezdetben cipőkről beszél:

– Anyám mesélte, aki 1938-ban született, hogy hajdanán a szegénység akkora volt, hogy a családokban a gyerekeknek összesen egy pár cipő jutott. Az iskolába ezért jártak felváltva. Anyám a múltról mesélt, én meg mostanában szembesülök ezzel, amikor a környező településeket, Csenyétét, Fájt, Fulókércset vagy Szemerét járom. Hihetetlen a munkanélküliség és a szegénység. Nem tudom, Budapesten hogy élnek az emberek, csak azt, hogy errefelé rengeteg az olyan gyerek, aki kizárólag nálunk, az iskolában eszik. Itt ebédel, és legközelebb csak másnap délben jut ételhez. A környékről a tanulókat az öreg iskolabuszunk szállítja, és amikor reggelente megérkeznek, sokszor zsíros kenyérrel és forró teával várjuk őket, hogy az iskolában ne szédelegjenek. Volt már olyan gyerekünk, aki az éhség miatt összeesett. Otthon nincs mit enni, hétvégére egy nagycsalád vesz egy vekni kenyeret meg húsz deka párizsit. Vagy három csirkefarhátot. A krumplit is szemenként kérik a boltban. Öt szem krumpli egy nagycsaládnak.

Tovább a teljes cikkre (szabadfold.hu)

foto:sxc.hu