A divany.hu cikkét ajánljuk: "Védőnéni - akinek természetesen van neve, de azt nem fogjuk leírni -, egy kicsi, cigányok lakta településen dolgozik, ő nem cigány. Bár erről nem írt, én azért leírom, munkakörülményei a legtöbbünk számára döbbenetesek, de ő ezen nem akad fent. Amikor reggel bemegy a tanácsadásra előszőr befűt.Fával, mert a falujában nincsen gáz. Mivel néha befagy a kamra lakatja, ahol a gyújtósnak valót apríthatná a rönkök közé, ilyenkor a torkok megvizsgálására való kis fa lapocskákkal csiholja a tüzet. A rendelőjében délelőtt 10 órára akár már 10-15 fokig is felkúszhat a hőmérséklet."
A cigányokról, és eleve a kisebbségi gondozásról írni, mindig hálátlan feladat. Kevés elismerés és sok kritika, mindenkinek van „tapasztalata”, hozzászólása, mondanivalója, bőven el vagyunk látva előítéletekkel, a saját tapasztalat pedig igen kevés.
Szeretnék most fordítani egyet a nézőponton: helló kedves olvasó, itt a védőnéni jelentkezik a cigányfaluból!
Senkit nem akarok illúzióba ringatni, bizony nem úgy kerültem ide, hogy Terézanyut akartam játszani, hanem kellett a munka és csak itt volt hely. A felvételi elbeszélgetésem is meglehetősen egyszerű volt, a polgármester annyit kérdezett: Szereted a cigánygyereket? Egy védőnő erre mégis mit mondhat? Persze. Jó, hétfőn kezdesz!
Voltak-e előítéleteim? Őszintén? Rengeteg... aztán jártam házról-házra, családról-családra, és egy idő után rájöttem, hogy nagyon sok mindent rosszul gondoltam. Megismertem az embereket, megtanultam a szokásaikat, kezdem megérteni a gondolkodásukat, és próbálom megtanulni a nyelvet. Ma már a legkevésbé sem érdekel, hogy milyen származású emberrel beszélgetek és amikor egyik alkalommal megkérdezte tőlem a saját falumban egy rendezvényen az egyik meghívott, csak úgy bizalmasan: „És mond, sok fekete lakik itt?” – csak néztem rá bambán: hiszen errefelé nem is laknak négerek! Nehezen esett le mit is akar... egy idő után eltűnnek a bőrszínek és csak az emberek maradnak.
Tovább a teljes cikkre (divany.hu)
foto:sxc.hu