"Amellett, hogy az anyaság kiváltság és öröm, „nem csak méznyalás”- ahogy egy háromgyermekes pályázó írja. Az írásokból kiderült, hogy a nők lelkiismeret-furdalást éreznek, ha az anyaság felemelő érzése mellett az is megfogalmazódik bennük, hogy micsoda erőfeszítéseket, küzdelmeket kíván a gyermeknevelés, és az öröm mellett lemondással és nehézségekkel is jár egy szülő élete" - mondja Rácz Zsuzsa író, a pályázat egyik ötletgazdája.

Voltak olyanok is, akik azért hibáztatták magukat, mert a gyermekük megszületése utáni első időszakban nem érezték az erős kötődést. Az írások tanúsága szerint kismamák között gyakori a szülés utáni depresszió, viszont a történetek arra is rámutatnak, hogy ez a téma sem kap kellő figyelmet. A beküldött pályaművek között megjelent a leginkább elhallgatott tabutéma is: a gyermek elvesztése.

Az első díjat Kálmán Dóra kapta. Pályázata a munka és a családi teendők összehangolásának nehézségeiről szólt. A munkaügyi központban tett látogatásáról így ír:

„A nő átnézi a papírjaimat, majd szemüvege mögül felpillantva megkérdezi: „nem akarja átképezni magát?” „Átképezni? Van néhány diplomám”- habogok, mire ő közli, hogy azok nem versenyképesek, „masszőr, manikűrős, vámtiszt - manapság ezeket keresik” - teszi hozzá biztatólag –„senki sem keres anto… antoporológust.”

Tovább a teljes cikkre (fn24.hu)

foto: sxc.hu