Karhatalommal vinnék Kati hat gyermekét, mert nincs megfelelő lakhelyük. Baráti szívességből, átmenetileg egy üzlethelyiségben laktak. Amikor az asszony albérletet keresett, a kamasz fiúkra bízta a kicsik felügyeletét. Egy ilyen alkalommal toppant be hozzájuk a gyermekjóléti szolgálat szakembere. - Szlavkovits Rita cikkét ajánljuk a Magyar Narancsból.Minden gyerekre jut egy rendőr – ezt mondta a gyámos hölgy – idézte fel Kati. Ekkor sötétült el előttem a világ. Biztos mondtam olyat, amit nem kellett volna, nem is emlékszem mindenre. Nem engedtem, hogy összecsomagolják őket, akkor hívtak még két rendőrautót. Ha nem avatkozik közbe Evelina, állami gondozásba vették volna mind a hat kisgyerekem. Belepusztultam volna.(Mivel a sokgyermekes anya kiszolgáltatottnak érzi magát, tart a gyámhivataltól, történetünkben a neveket megváltoztattuk. – Sz. R.)
Ülünk Evelina másfél szobás, takaros lakásában, ő is egyedül nevel két gyermeket, egyikük fogyatékos, fekszik a franciaágyon. A rendőrök elől menekítette a szomszéd hat gyerekét. Evelina nyilatkozatot írt alá, hogy befogadja a családot. Mától tízen élnek ebben a lakásban, igaz csak szerdáig, addig kell Katiéknak albérletet találniuk, fedelet a fejük fölé, hogy anyjukkal maradhassanak a gyermekek.
Arra jöttem haza, hogy hangosan üvöltöznek a szomszédos épületnél, láttam a ház előtt a rendőrautókat, rohantam megnézni, mi történik – meséli Evelina. – Berohantam az üzlethelyiségbe, ahol most laknak, láttam, hogy ott áll egy civil és egy egyenruhás rendőr meg a gyámügyisek. A két kicsi kapaszkodott Katiba, üvöltöttek, a kamasz fiúk is magukból kifordulva kiabáltak, nem engedték, hogy elszakítsák őket egymástól. A 13 éves leány ugrott a nyakamba és kért sírva, hogy ne engedjem el őket, csináljak valamit. Hát mit tehettem volna? Még mindig borzongok, ha visszagondolok a történtekre – rázkódik össze Evelina. – Próbáltam higgadt maradni, eleinte velem is nagyon lekezelően bántak, de végül a gyámügyis hölgy átjött velem a lakásomba, látta, hogy tiszta, rendes az otthonom, és észrevette az én sérült Szintiámat is. Akkor hangnemet váltott. Azért mert cigány vagyok, még lehetek normális, nem? – tárja szét a karját Evelina. – Nézzen körül maga is nyugodtan!
Aláírtam a nyilatkozatot, elleszünk, igaz, szűkösen – mosolyog, és megigazítja a takarót az egészből szemmel láthatóan semmit nem értő 7 éves Szintián.
Tovább a teljes cikkre (magyarnarancs.hu)
foto:sxc.hu