Hazánkban nemrég egy hajdúszoboszlói zenetanár esete kavarta fel a kedélyeket, aki 2007 és 2012 között illegális gyermekpornográf tartalmakat töltött le számítógépére, majd otthoni használatra kimásolta dvd-re azokat. Nagy mennyiségű, pornográf tartalmú fájlt találtak nála, összesen 1470 db-ot. Mivel azonban senkinek nem mutatta meg a tanár a dvd-ket és „csak” személyes otthoni használatra tartotta őket magánál, 1 év 7 hónap letöltendő szabadságvesztésre ítélték 3 évre felfüggesztve, nem jogerősen, 2013. 10. 04.-én. A magyar rendszer a büntetőjog szintjén volt csak képes válaszolni az esetre, egyetlen cikkben sem tesznek említést arról, hogy a férfinek bármilyen megelőző, korrekciós intézkedésen kellene részt vennie a továbbiakban.

De vizsgáljuk meg kicsit jobban a gyermekpornográfia jelenségét és a rá adható rendszerszintű válaszokat, reakciókat, büntetéseket!

A gyermekpornográfiával kapcsolatosan elkövetett bűncselekmények leggyakoribb esete a pornográf tartalmak internetre való feltöltése és onnan letöltése. Magyarországon a 2005-ben elkövetett 225 gyermekpornográfiával összefüggésbe hozható bűncselekmény 86%-a köthető az internethez és számítástechnikai eszközökhöz.

A Büntető törvénykönyv meghatározása szerint a tiltott pornográf felvételekkel való visszaélés tényállása a büntetendő, mind a bűncselekményt elkövető (készít, forgalomba hoz, nyilvánosság számára elérhetővé tesz), mind a felhasználó számára, természetesen különböző mértékben. A nemzetközi gyakorlat szerint az EU vonatkozó, 2011/92/EU számú irányelve alapján napjainkban a megszerzést és a megtekintést is büntetni kell, vagyis azt, ha valaki egyszerűen csak ráklikkel egy pornográf tartalmú képre. Arra is vannak törekvések továbbá, hogy ne csak a fotók legyenek büntethetőek, hanem a szeméremsértő, felismerhetően gyereket ábrázoló rajzok vagy montázsok is. Magyarország a gyermekpornográfia szempontjából megengedőbb szabályozással rendelkező országok közé tartozik.

A gyermekpornográfia üldözését sok tisztázatlan kérdés nehezíti a kriminológusok szerint. Nincs például egységes nemzetközi álláspont arról, mi számít pornográfiának, vitás továbbá, hogy a megszerzés és a tartás büntetése nem egyfajta gondolatrendőrség-e. Arra sem tudtak még választ adni a kutatások, hogy ha valaki az internetről letöltött gyerekpornó képeket nézeget, az ennek következtében kiéli-e nemi késztetéseit és a valóságban nem fog szexuálisan közeledni gyerekekhez, vagy épp ellenkezőleg: a pornográf tartalmak nézegetése inkább katalizátorként működik a gyerekek elleni szexuális bűncselekmények esetében.

Az ilyen jellegű bűncselekmények felderítése a rendőrség számára nagyon bonyolult. A feljelentések általában lakossági bejelentésre történnek, a nyomozati szakasz nagyon hosszadalmas, melyben több szakértő bevonása is szükséges (informatikus, antropológus, internetszolgáltató stb.). Fontos megemlíteni, hogy nem csak felnőtt elkövetőkkel, hanem fiatalkorúakkal is találkozhatunk ebben a bűncselekmény körben.

A törvényi tényállást a BTK. 204§ határozza meg pontosan. A legtöbb esetben az ilyen ügyek, mint a hajdúszoboszlói tanáré is, felfüggesztett szabadságvesztéssel zárulnak. A hazai rendszer egyéb lehetőségek híján büntetőjogi szempontból közelíti meg a gyermekpornográfia jelenségét, mely megoldásának a börtönbüntetést, vagy a felfüggesztett szabadságvesztést tekinti. Az olyan elterelő, terápiás szolgáltatások, pszichoterápiák, amelyek biztosíthatnák az elkövető viselkedésének hosszú távú változását, hiányoznak a rendszerből. Annak ellenére így van ez, hogy a nyomozás, ítélethozatal során orvosszakértőket, pszichiátereket is meghallgatnak, akik a “pedofíliát” olyan kezelhető állapotnak tekintik, ami a személyiség és a környezeti hatások kölcsönhatásai miatt alakul ki és pszichoterápiával és gyógyszerekkel jól kezelhető. „Az orvos így a kórház, és nem a börtön mellett teszi le a voksát. A statisztikák alapján a börtönből kikerülő pedofilok 100%-a – vagyis az összes – ott folytatja bűnözői pályafutását, ahol abbahagyta.” (Kránitz, 2000)¹

Az EU vonatkozó irányelve is hangsúlyozza, hogy a gyermekek szexuális kizsákmányolásának kezelése csak átfogó megközelítéssel lehetséges, amely mind az elkövetőnek, mind az áldozatnak megfelelő segítséget nyújt, és nagy hangsúlyt fektet a megelőzésre.

A gyermekpornográfiára válaszoló rendszer főbb hibái:

• Legfőbb problémának tartom, hogy a témáról itthon nem beszélünk, annyira elítélendőnek és szörnyűnek tartjuk a cselekményt magát, hogy nem foglalkozunk a megelőzéssel, csak ha már megtörtént a baj, akkor adunk egy véleményem szerint fél választ a dologra, mert teljes megoldást nem nyújtunk továbbra sem. A büntetés a válaszunk, és mint láthattuk az adatokból az 100%-os visszaesést garantál.
• Alig van mélyebbre ható kutatás a témában, vagy akár tudományos cikk, a legtöbb esetben a bulvársajtóból tájékozódunk a témával kapcsolatosan. Így nincs, ami hatékonyan rá tudna világítani a gyermekvédelmi rendszer hiányosságaira, a jelzőrendszer problémáira, a megelőzési lehetőségekre, valamint a lakókörnyezetben élők felelősségére.
• A hatékonyabb fellépés érdekében szükség volna a gyermekpornográfiával kapcsolatos ajánlásokra, módszertani levelekre, protokollokra, melyek segíteni tudnák a szakemberek hatékonyabb munkáját.
• A jelzőrendszer hiányos ismeretei, ahol bizonyos tudás megvan, de nem képez elég erős alapot a jelzés megtételére. Általában minden oktatási intézménynek megvan a protokollja a szexuális bántalmazásra, de ezek nem nyújtanak elég biztos és világos támpontot. Többen kételkednek az eljárás sikeres kimenetelében, így inkább nem tesznek eleget jelzési kötelezettségüknek.
• Sok esetben a gyermekek védelmét nem a szülők és nevelők, valamint maguk a gyerekek irányából közelíti meg a rendszer, hanem az internet korlátozása irányából. Megfelelő védelmet csak a 12 év alatti gyerekek kapnak, az idősebbek csak minősített esetben. Az eljárás a legtöbb esetben magánindítványhoz kötött, ami emberi jogi problémákat vet fel. A törvények nincsenek összhangban az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének 19. cikkével, mely arra kötelezi az államot, hogy mindent tegyen meg annak érdekében, hogy a gyerekeket megvédje az erőszak bármely formájától.
• A gyerekek ellen elkövetett szexuális visszaélés még mindig tabu témának számít, a jelenség a pszichológusok és a szociális munkások képzésébe nincsen beépítve, így a szakemberek nincsenek felkészülve rá, nem veszik észre a jeleket, vagy ha észre is veszik, könnyen megijedhetnek tőle, hiszen nincsenek ismereteik arról, hogy mi a teendő.

Az Európai Parlement és az Európa Tanács 2011/92/EU-es számú irányelve a gyermekek szexuális zaklatása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről angol nyelven elérhető itt.

¹ Kránitz Mariann (2000): A gyermekek szexuális kizsákmányolása: prostitúció, pedofília, pornográfia. Belügyi Szemle 38. 4–5. (92–103.)


Cikkünk a „19 akciónap a gyermekek és fiatalok elleni erőszak megelőzéséért" c. kampány részeként jelent meg. Egyesületünk a Women's World Summit Alapítvány nemzetközi mozgalmához csatlakozva november 1-19. között minden nap a megadott nemzetközi tematika mentén dolgoz fel, főként hazai vonatkozású anyagokat.