Az intézménykiváltás Európai Uniós irányelve mentén Magyarországon több nevelőszülőre van szükség, akik a szociális képzési rendszer modernizációjának keretében immár befogadó szülők lehetnek: „2014. január 1-jétől bevezetésre kerül a befogadó szülő fogalma, amelybe beletartoznak majd az átmeneti gondozást biztosító úgynevezett helyettes szülők, a gyermekvédelmi szakellátásban élő gyermeket ellátó nevelőszülők, hivatásos nevelőszülők, ideértve a különleges és speciális nevelőszülőket is. A változás lényeges eleme, hogy a foglalkoztatási jogviszony - amely kiterjed a helyettes szülőkre és a "hagyományos" nevelőszülőkre is - szolgálati időre fog jogosítani. Ezzel egészség- és betegbiztosításra is jogosulttá válnak a befogadó szülők.” – ez ma az állam hivatalos álláspontja. Balogh Zoltán egyébként az egyik erről szóló sajtótájékoztatón hozzátette, „Nem lesz vesztese a változásoknak.”
Az átalakítás keretében minden nevelőszülőnek el kell (újra) végezni a már egységesített nevelőszülői képzést, a gyermeket már nevelőknek 400, azoknak, akik korábban nem voltak nevelőszülők, 500 órásat. Ez érvényes azokra is, akik hozzátartozójuk, rokonuk, barátjuk gyerekét vették magukhoz. A tanfolyami helyek egy részét pályázati pénzből fedezik (egyes források (népszava) szerint az 5200 nevelőszülőből 1600 végezheti el így a képzést), a többieknek ez 250-350.000 Ft-ba kerül majd. A képzés keretében elvileg egy év alatt 52 (heti egy) napon kell megjelenni, hogy ez munka mellett, a gyerekek felügyeletével párhuzamosan hogyan oldható meg (és itt nem csak a még rendelkezésre álló szabadnapokra gondolunk), rejtély. A tanfolyam során több vizsgát is tesznek majd a résztvevők, a végén pedig szakdolgozatot adnak le, amit megvédenek, így szerezhetnek OKJ-s szakképesítést.
A változásokat eddig nem fogadta felhőtlen optimizmus: „Vannak szakemberek, akik szerint a képzés helyett magas színvonalú környezettanulmányra, és a nevelőszülőket támogató és segítő szakembergárdára lenne szükség. Az, hogy valaki elvégzi a tanfolyamot, még nem garantálja, hogy jó nevelő lesz belőle. Mások inkább azt kifogásolják, hogy a gyermekvédelem területén túlzott szerepet kapnak az egyházi és vallási szervezetek.” Egy-egy, a témával foglalkozó cikk alatt pedig kétségbeesett hozzászólásokat olvashatunk: „Ezek szerint nem az elhivatottság, az elkötelezettség, a személyiség és a különböző kompetenciák miatt lesz valakiből jó nevelőszülő, hanem attól, hogy lesz OKJ-s szakképesítése?” vagy „A tanfolyamok helyett a gyerekek fejlesztésére, szakemberek segítségére lenne inkább szükség. Ha az anyagi keret nem engedi meg, hogy elvégezze valaki ezt a tanfolyamot, ugyan hova viszik tőle a gyerekeket???????? Ahhoz tanfolyamot végzett nevelőszülőkre van szükség. Sokra! Kinek van erre pénze ma Magyarországon? Mennyit kell még fizetnünk, hogy szinte ingyen gyerekeket nevelhessünk? Szinte minden esetben sérült, beteg gyerekeket.” (Forrás: nepszava.hu)
Párhuzamosan a képzések átalakításával a nevelőszülők díjazását is átalakítják, itt részletes leírás olvasható az állam által tervezett költségvetésről, és a realitásról, tapasztalatokról. Például, hogy a tanévkezdési költségek, a ballagás, egy új ágy, vagy netán a nyaralás hogyan nem gazdálkodható ki ebből, főleg kereső állás nélkül, hivatásos nevelőszülőként.
Több helyütt olvasható, hogy azok a nevelőszülők, akik néhány éven belül (a jelenlegi álláspont szerint 2017-ig) nem végzik el sikeresen a továbbképzést, elveszíthetik nevelt gyerekeiket. Akkor is, ha 10 éve ők gondoskodnak róla, és úgy is, hogy az új intézkedések nyomán 2014. januártól 12 év alatti gyermek nem kerülhet intézeti ellátásba (a gyermekotthonok felszámolásának és az ellátórendszer kapkodó és logikátlan átalakításának erősen kétséges gyakorlatával itt most nem tudunk foglalkozni).
A legfájóbb az egészben pedig az, hogy a gyerekekről az egész diskurzusban alig esik szó.
Ahogyan arról sem, hogy hol maradnak az őket és a nevelőszülőket támogató szolgáltatások, programok; hogy miért nem beszélünk arról, hogy elvileg az elsődleges cél a vérszerinti családok megerősítése, hogy a gyermeket ne kelljen onnan kiemelni, vagy, hogy mielőbb visszatérhessen oda; hogy például mi lesz azokkal a már állami gondozásban lévő gyerekekkel, akik valami miatt nem akarnak nevelőszülőkhöz kerülni, vagy lelkileg még nem állnak készen rá.
Azért tartjuk fontosnak, hogy a téma megjelenjen a gyermekek elleni erőszakról szóló kampányban, mert a döntéshozók láthatóan figyelmen kívül hagyják a gyermeki jogokat és a gyermek legfőbb érdekét. Pedig a szakmai segítség, a szemlélet és az irányelvek adottak, bárki számára hozzáférhetőek (az Európai Unió útmutatója erről például itt).
Az, hogy a szakmát és az érintetteket – a nevelőszülőket és a gyerekeket, fiatalokat, az ellátást megjártakat, vagy a még abban élőket – nem kérdezik, és nem hallgatják meg, súlyos felelőtlenség. De sajnos végül majd ebben is „csak” a gyerekek sérülnek majd.
Cikkünk a „19 akciónap a gyermekek és fiatalok elleni erőszak megelőzéséért" c. kampány részeként jelent meg. Egyesületünk a Women's World Summit Alapítvány nemzetközi mozgalmához csatlakozva november 1-19. között minden nap a megadott nemzetközi tematika mentén dolgoz fel, főként hazai vonatkozású anyagokat.