Írta: Kovács Szilvia

(...) Először ledöbbentem, hogy akkor most mi lesz, de utána jó érzés volt. Én 16 voltam, a vérszerinti apja akkor töltötte be a 19-et. Amikor megtudta először beült a kocsiba és elhajtott, aztán visszajött és örült, hogy lesz egy fia. Másnap már nem akarta, akkor tudtam, hogy ennek vége. ... Édesanyám bőgött, de én mondtam neki, hogy úgyis azt csinálok, amit én akarok. Ha előbb megtudom, lehet, hogy elvetetem, de most már nem bánom egyáltalán. ... Suliba jártam, szakközépbe, elterveztem, hogy estin fogom csinálni, de 16 évesen még nem lehetett, így most 11.-es vagyok.„ (19 éves lány)

Évente közel 10.000 19 évesnél fiatalabb lány esik teherbe Magyarországon a KSH népesség és népmozgalmi adatbázisa alapján. Az érintett lányok közel fele abortuszon esik át, míg másik fele megszüli gyermekét. A korai teherbeesés okai között megtalálhatók mind társadalmi, mind gazdasági okok. A fogamzásgátlási módszerek hiányos ismerete és a fogamzásszabályozás magas ára mellett, az elmúlt évtizedekben a szexuális élet kezdete egyre korábbi életkorra tolódott. A fejlett országokban a fiatalok 25%-a 15 éves korában, míg további 50%-a 17 éves kora előtt átesik az első szexuális aktuson.[i] Az utóbbi időben az ehhez társuló társadalmi megítélés, a párkapcsolatok és a házasságon kívüli, egyedülállóként vállalt anyaság megítélése is alapvetően megváltozott.

Demográfiai jellemzőiket tekintve a fiatalkorban teherbeeső lányok nem térnek el a társadalmi átlagtól. A terhesség kimenetelét illetően azonban lényeges különbségek fedezhetők fel. Mivel Magyarországon a gyermekvállalás és a tanulás egymást kizáró lehetőségek, a terhességhez kapcsolódó döntés gyakran a továbbtanulás esélyét csökkenti vagy zárja ki. A hazai és nemzetközi kutatások egyértelműen alátámasztják azt, hogy a terhesség-megszakítást elsősorban a jobb helyzetű társadalmi rétegek, illetve a tanulásban érdekeltek, motiváltak választják. Ennek fényében az abortuszon átesett lányok iskolai végzettsége megfelel az életkori átlagnak, míg azok a lányok, akik számára szocio-ökonómiai helyzetükből adódódóan sem szempont az iskolázottság, gyakrabban döntenek a gyerek kihordása mellett, és iskolai végzettségük is alacsonyabb marad.

Gyermekkori környezet

A gyermekkori bántalmazás, diszfunkcionálisan működő családi környezet meghatározó tényező mind a korai gyerekvállalással érintett fiatal lányok, mind a fiúk esetében. Jellemző, hogy kortársaikhoz képest fiatalabb korban kezdenek el szexuális életet élni, alapvető kötődési nehézségeik következményeként gyakran párkapcsolataik is nehezítettek.[ii],[iii] A rossz vagy megromlott gyermek-szülő bizalmi kapcsolat nem teremti meg a lehetőségét az egészséges kapcsolatokról illetve szexuális életről való gondolkodásmódnak. Az egyszülős háztartásokban mind a lányok, mind a fiúk esetében nagyobb a valószínűsége annak, hogy a fiatalok minél előbb belemenekülnek egy kapcsolatba, a gyermekvállalásba, az anyaságba ezzel teremtve meg az önálló élet elkezdésének lehetőségét. A gyermekvédelmi gondozásban élő fiatal lányok kétszeresen felülreprezentáltak a 19 éves kor előtti teherbeesettek között, mint kortársaik. A kilépést követően ez az arányszám még magasabb, gyakran, a következő terhesség időpontja is közel esik a kilépéshez.[iv]

Bántalmazó kapcsolat, szexuális erőszak

A teherbeesést gyakran bántalmazó párkapcsolat előzi meg. Az angolszász országokban végzett felmérések kimutatták, hogy a tinédzser terhes lányok közel háromnegyedét rendszeresen bántalmazta, felét korlátozta abban, hogy fogamzásgátlást használjon, míg egynegyedét eltiltotta az iskolalátogatástól az éppen aktuális partnerük.[v] Továbbá egy - a fejlődő országokban végzett – felmérés kimutatta, hogy a szexuális erőszakot elszenvedett fiatal lányok 70% esett teherbe tizenéves korában.[vi]

Társadalmi következmények

Az életkor önmagában nem kockázati tényező, – bár a lelki, fizikai fejlettség nagyon eltérő lehet - de a tinédzserkori terhesség jelentős társadalmi, gazdasági veszélyeket hordoz magában. Az Európai Unióban végzett felmérés[vii] alapján a korai gyermekvállalás kétszeresére növeli annak valószínűségét, hogy az érintettek a későbbiekben szegénységben éljenek. A tizenéves várandósok és fiatal anyák fokozottan veszélyeztetettek az iskolából való végleges kimaradással; párkapcsolati konfliktusokkal illetve a fiatalkori élmények elmaradásával. Továbbá növeli az esélyét annak, hogy a fiatal anya gyermeke szegénységben éljen; egyszülős háztartásban nőjön fel; bántalmazás és elhanyagolás áldozata legyen; rosszabbul teljesítsen az iskolában; majd fiatal felnőtt, felnőtt korában bűncselekményt kövessen el, vagy áldozattá váljon; alkohol és kábítószer problémákkal küzdjön; továbbá a hozott családi, szocializációs minták ismétlődésének következményeként nagyobb a valószínűsége, hogy önmaga is fiatalon vállal gyermeket, amellyel a kör elölről kezdődik.

Lehetséges támogatási formák

A fiatalkori terhességhez kapcsolódó, az utóbbi évek legmeghatározóbb magyarországi intézkedése a Gyermekvédelmi Törvény módosítása volt, mely bevezette a „terhességét eltitkoló válsághelyzetben lévő várandós anya” fogalmát.[viii] Ennek megfelelően, ha egy kiskorú lány a titkos szülés, majd az örökbeadás mellett dönt, nincs szüksége szülei beleegyezésére, míg az abortuszhoz, sőt 14 éves kora alatt bármilyen orvosi vizsgálathoz, fogamzásgátló felíratásához, de pszichológus igénybevételéhez is ez szükséges. A fenti intézkedés is alátámasztja azt, hogy a hazai szakmai diskurzusból továbbra is hiányzik e társadalmi kérdés holisztikus megközelítése, a prevencióhoz és segítségnyújtáshoz szükséges szakemberek széles körének bevonása és felkészítése, nem is beszélve a szülők és az érintett gyerekek, fiatalok tájékoztatásáról. Miközben az oktatási, egészségügyi és gyermekvédelmi intézmények dolgozói naponta kerülnek kapcsolatba hasonló helyzetben lévő lányokkal, fiúkkal és családjaikkal. A felvilágosítás, korszerű reproduktív egészséget szolgáló oktatás, média figyelem, és a fogamzásszabályozó eszközökhöz való ingyenes hozzáférés változatlanul hiányzik, pedig ezzel jelentősen lehetne csökkenteni a nem kívánt terhességek számát.

Az angolszász országokban évtizedek óta foglalkoznak - a társadalmi probléma súlyosságából is adódóan - ezzel a kérdéskörrel. Több kvalitatív és kvantitatív vizsgálatot végeztek a témában, mellyel a kutatók alapvető célja, hogy több információt nyerjenek az érintett fiatalokról és meghatározhatóvá váljanak a probléma megoldásában szerepet játszó tényezők, melyek segíthetik e nehéz helyzetből való kilábalás lehetőségét. A felgyülemlett tapasztalatok eredményeként többek között mentorprogram, oktatási illetve szülőfelkészítő programok érhetők el hátrányos helyzetű fiatalok számára.

Egy mentorprogram bemutatása

Az ausztrál Raise Foundation Bump programja fiatal várandósok és anyák számára biztosít mentorokat. A felkészített mentorok önkéntesként működnek a szervezetnél. A jelentkezéshez csatolni szükséges egy rövid bemutatkozó levelet illetve egy „Working With Children Check”-et, mely a helyi rendőrség által kiállított erkölcsi bizonyítványnak felel meg, speciálisan a gyerekekkel végzendő munkához. Ezt követően a jelentkezők egy ingyenes – a szervezet által finanszírozott – akkreditált képzésen vesznek részt. A 4 napos képzésben megismerkedhetnek az érintett fiatalok jellemzőivel, lehetőségük van már tapasztalattal rendelkező mentorok történeteit megismerni, a segítő kommunikáció alapjait sajátítják el és megismerik a mentoráláshoz kapcsolódó folyamatot, lehetőségeket és határokat. Ezzel egy időben kerül sor az érintett fiatal lányok és fiúk bevonására, akiknek elérése a várandós gondozáshoz kapcsolódó egészségügyi intézmények, klubházak szülőprogramjai, iskolák és nevelőszülők, gyermekotthonok bevonásával történik. Az így megtalált fiatalokkal is csoportos előkészítő munka kezdődik, felhívva figyelmüket arra, mit nyerhetnek azzal (például támogató kapcsolat, oktatási tevékenység), ha bekapcsolódnak a mentorprogramba. A gyermekvédelmi szakellátás rendszeréből érkező  lányok számára – akik a tapasztalatok alapján a legnehezebben vonhatóak be a programba, azonban a legnagyobb eredmény is esetükben érhető el – a nevelőszülői hálózatok és otthonok törekednek jutalmazási feltételhez (pl. hosszabb kimenő) kötni a programban való részvételt. A felkészítő programokat követően megkezdődik a párok egymásra találásának segítése. Közös, jó hangulatú információs napon vesznek részt együtt a jövőbeli mentorok és mentoráltak. Gyakran már régebbi mentorok és mentoráltak is részt vesznek egy-egy újabb turnusban, mely a leghatékonyabb mód az újonnan érkezők bevonására, lelkesítésére és meggyőzésére. A kialakult párok hetente találkoznak egy számukra kellemes helyen (kávézó, park, stb.) és időben. A szervezet pszichológus illetve pedagógus képzettséggel rendelkező munkatársai a mentorok számára szupervíziós lehetőséget biztosítanak. A heti találkozók mellett minden hónapban van egy közös, nagycsoportos alkalom, mely egymásra épülve különböző témák mentén (egészség, álmok, barátság, képességek, érdem, nőiesség) épül fel. A témák az információ átadása és feldolgozása mellett megteremtik a lehetőséget a kapcsolatok továbbfejlődésére és elmélyítésére. A teljes program felépítése egy ívet alkot, melyben az első az elköteleződés fázisa. Ebben a kezdeti időszakban megkezdődik az ismerkedés, körvonalazódnak a közös pontok valamint a mentorálási folyamathoz társuló elvárások és lehetőségek megfogalmazása. A következő lépés a növekedés fázisa, melyben kiépülnek a határok, megteremtődik a kölcsönös bizalom és ezzel egy időben egyre természetesebbé válik a kapcsolat. A harmadik fázis a mentorság csúcspontja, amikor a kapcsolat igazán bensőségessé és barátivá válik. Ezt követően elkezdődik az elválás előkészítése, ugyanis a kapcsolatban a mentorált lassan „kinövi” a mentorát és az itt szerzett élményeit, képességeit meg kell tanulnia integrálni más kapcsolataiban is. Az utolsó fázisban a kapcsolat átalakul, melyben megtörténhet a lezárás, vagy a kapcsolat újrafogalmazása is, a visszatekintés az együtt töltött közel egy évre és a közösen meghatározott célok és eredmények értékelése. Minden alkalommal a mentorok és mentoráltak együtt, szimmetrikus partneri viszonyban dolgoznak. A csoportos alkalmak végén egy-egy színes, szintén önkéntesek által szervezett közös, az adott témához kapcsolódó kötetlen programon (festés, jóga, masszázs, sütemény díszítés, stb.) vehetnek részt a fiatalok.

A mentorprogram akkreditálva van a helyi oktatási központban, ezért elvégzésével a mentorált fiatalok egy tanúsítványt kapnak, mellyel magasabb szintű továbbképzési programba kapcsolódhatnak be. A programok rugalmasan, a gyermek gondozása mellett is végezhetők, és olyan alapvető készségeket, szaktudást nyújtanak, melyek egyben biztosítják azt, hogy a későbbi munkavállalásnál használható képzettségre tegyenek szert. Mindemellett fontos cél, hogy a fiatalok a várandósság miatt ne kerüljenek ki véglegesen az oktatási rendszerből. Ennek szükségességét longitudinális kutatások támasztják alá, mivel a későbbi években az anyáknak „egyébként sem lett volna már kedvük tanulni, iskolába járni”.[ix] A 2012-es évben 69 fiatal vett részt 5 programban.  A mentorprogram legfőbb célja a gyakran nehezített szülői és kortárskapcsolatokkal rendelkező fiatalok társas kapcsolatainak bővítése, ezáltal megteremtve egy olyan támogató közeget, melyben megélhetik, hogy nincsenek egyedül nehézségeikkel, és problémáikról lehetőségük adódik beszélgetni, azokat megoldani. Ez a kapcsolat  megerősíti őket, és megteremti a lehetőségét annak, hogy saját, felelős döntést alakíthassanak ki, főszerepet játszva ezáltal saját életükben és saját jövőjük lépésről lépésre történő alakításában. Hazai kutatás bizonyítja a szociális háló bővítésének szükségességét, illetve, hogy a fiataloknak, önmaguknak is nagy igénye lenne arra, hogy valakivel számukra megfelelő módon tudjanak beszélni a szexualitásról, fogamzásgátlásról, később pedig segítsenek nekik a nehézségeikkel megküzdeni.[x]

A magyarországi és angolszász gyakorlatok között felfedezhető alapvető különbség abban található, hogy míg hazánkban a nem kívánt, tizenéves terhességet egy felmerült problémának, krízishelyzetnek tekintik, majd a gyermek világrajövetelét követően a gyermek végleges sorsrendezését tűzik ki célul, ahol a még gyerek anya sorsa kevésbé, vagy egyáltalán nem központi kérdés, addig az angolszász rendszerekben ezen túllépve a fiatal anyát és gyermekét illetve közelebbi és távolabbi hozzátartozóit egy egységnek tekintik, a szülői felkészítő, megerősítő és oktatási programokat helyezik középpontba. Fontos alapelv, hogy a várandósság vagy a szülés miatt a lányok ne kerüljenek ki a társadalom gondoskodásából, sőt, inkluzív programokkal igyekeznek az idősebbek közé, de hasonlóan, a szülői szerepre felkészítő környezetbe irányítani őket.

Bővebb információ az említett mentorprogramról: http://raise.org.au/programs/bump/

[i] UNICEF, ‘A league table of teenage births in rich nations’, Innocenti Report Card No.3, July 2001. UNICEF Innocenti Research Centre, Florence.