Írta: Kálmán Attila
A 15-19 éves lányok éves szinten 13,1 millió gyermeket szülnek, ebből mindössze 680 ezer születés esik gazdaságilag fejlett országokra. Ez a jelentős különbség egyértelműen jelzi, hogy olyan globális társadalmi problémával állunk szembe, amely szorosan összefügg strukturális okokkal és nagyrészt a fejlődő országokat sújtja. Ugyan egy idézett összehasonlító kutatás kimutatta, hogy 1980 és 2008 között visszaesés mutatkozott a serdülők által szült gyermekek számában, de még így is magas értékeket találunk, főleg szubszaharai- és dél-ázsiai országok adatai között.
A fejlődő országokban évente 7,3 millió 18 éven aluli lány szül, ez azt jelenti, hogy átlagosan naponta 20000. Az itt élő női lakosság 19 százaléka 18 éves kora előtt lesz először terhes, 3 százalékuk pedig 15 éves koruk előtt. Ebben a tekintetben Niger, Csád és Mali a listavezetők, itt minden második lány 18 éves kora előtt szül először. Ezekből a terhességekből minden évben 70000 az anya halálával végződik, ha az halálokok közé sorolunk mindenfajta szövődményt, abortuszt és nemi úton terjedő fertőzéseket is. Emellett a serdülő anyák gyermekei is komoly egészségügyi kockázatokkal kezdik az életüket, a halandósági- és morbiditási mutatók is lehangoló összképet mutatnak ezeknél a csecsemőknél.
A fejlődő országokban szülő 10 serdülőből mindössze 1 nem él házasságban vagy élettársi közösségben, így nem meglepő, hogy a jelentés sokat foglalkozik a gyermekházasság intézményével. Ezekben az országokban minden harmadik lány 18 éves kora előtt házasodik, minden kilencedik pedig 15 évesnél fiatalabban. A Népesedési Alap szerint nézőpont váltásra van szükség a két szorosan összefonódó jelenség magyarázata és orvoslása kapcsán. Míg az eddig indult programokból javarészt az olvasható ki, hogy a lányok viselkedésére próbáltak hatni, addig a jelentés amellett érvel, hogy a háttérben húzódó többdimenziós, strukturális okokat kellene komplex stratégiával megváltoztatni.
Míg előbbi megközelítés azt sugallja, hogy a terhesség a serdülő lány hibája és felelőssége, addig utóbbi a körülményekre és a társadalmi nyomásra helyezi a hangsúlyt. Ebből a szemszögből a szegénység, a nemi egyenlőtlenség, a diszkrimináció és marginalizáció, a szolgáltatások egyenlőtlen hozzáférhetősége, a nőkkel szemben kialakult negatív beállítódások válnak meghatározóvá. Ezek egy olyan társadalmi teret határoznak meg, amiben az egyének eltérő hatalmi helyzeteket foglalnak el, így döntéseik lehetségessége és érdekérvényesítő képességük között is nagy különbségek alakulnak ki.
A jelentés hangvétele se nem moralizáló, se nem “kultúrimperialista”, bár az emberi jogokra és a szabadság eszményére hivatkozás mindig hordoz valamennyit utóbbiból. Alaptétele, hogy egy serdülő lány társadalmi kényszerek hatására lesz terhes és házasodik, ezek következtében radikálisan megváltozik életpályája, ez a változás pedig többnyire negatív irányú. A terhes lány kiesik az oktatási rendszerből, munkalehetőségei beszűkülnek, függő helyzetbe kerül és általában szegénység, marginalizáció, kirekesztődés lehet az osztályrésze. Ez a hátrányos helyzet pedig a gyerekre is könnyedén “átöröklődik”.
A jelentés azokat a serdülő lányokat mutatja a leginkább veszélyeztetetteknek a teherbe esés szempontjából, akiknek alacsony az iskolai végzettsége, vidékiek, kisebbségiek, egy (vagy több) marginalizált csoporthoz tartoznak, lakóhelyükön az egészségügyi szolgáltatások nehezebben hozzáférhetőek és kevés szexuális információval rendelkeznek. Ezért nem csak országok között, hanem országokon belül is fontos eltérések figyelhetők meg a probléma elterjedtségét illetően. Ezek a faktorok már önmagukban jogsérelmek indikátorai, de további jogsérelmek okozói is, tehát a serdülőkori terhesség és a gyermekházasság is ebben a metszetben helyezkedik el. Az ENSZ, mint több nemzetközi egyezmény kibocsátója természetesen a jogsérelmek orvoslását sürgeti, ennek az emberi jogi megközelítésnek logikus folytatása az a felfogás, miszerint az államoknak kötelességük betartatni ezeket az egyezményeket. Ezért a jelentés a megoldást is különböző köz- és szakpolitikák formájában látja, mégpedig többszintű policykben, amelyek ökológiai megközelítés jegyében születnek.
Az ökológiai megközelítés azt jelenti, hogy a társadalom különböző szintjein – úgy mint egyéni, család, iskola/kortárs csoport, közösség, nemzet – egyszerre keresi az okokat és ösztönzőket, a serdülőkori terhesség magyarázatánál minden szintet figyelembe vesz és ezek összjátékával is számol. A teljesség igénye nélkül olyan dolgokról van szó, mint a pubertáskor tapasztalata (egyéni), alacsony elvárás a lányokkal szemben (családi), kortársak nyomása (iskola/kortárs), szexuális erőszak kultúrája (közösségi) vagy fogamzásgátlást tiltó törvények (nemzeti). A jelentés azt taglalja, hogy az összes faktor számbavétele után trendek, mintázatok fedezhetőek fel és megindulhat a hatékony problémamegoldás. Ennek célja a prevenció, mégpedig a serdülőlányok lehetőségeinek tágítása, megerősítésük formájában.
Központi elem az iskolában tartás, minden idézett kutatás azt az eredményt hozta, hogy az iskolázottság nagyon erősen összefügg az első terhesség idejével. Természetesen az iskola otthagyása is rengeteg változótól függ, az ökológiai megközelítés éppen annak a leegyszerűsítő megközelítésnek ellenében fogalmazódik meg, hogy az oktatás önmagában megoldás. Viszont az iskolán keresztül vezet az út a választható munkalehetőségek megsokszorozódásához, a megélhetés önálló megteremtéséhez, az önbecsülés javításához és a családon belül egy magasabb státusz kivívásához. A jelentés szerint ezért ha sikerül beavatkozni ezekbe a körökbe és javítani a lányok helyzetén, akkor a gyermekházasság intézménye meggyengül – hiszen ez nagyrészt gazdasági kényszerekkel magyarázható a tanulmány szerint – és így a serdülőkori terhességek száma is vissza kell, hogy essen. Ebből a gondolatmenetből végig hiányzik az adott kultúra normarendszerének szorító abroncsa, ami nem változtatható egykönnyen közpolitikai programokkal.
Mindenesetre, ha nem is sikerülhet gyorsan felszámolni a gyermekházasság intézményét - ami a jelentés kitűzött célja –, a különböző közpolitikák látványos javulást hozhatnak enélkül is. Erre több példát is hoznak a szerzők, például Ukrajnában könnyítettek a fogamzásgátló szerek hozzáférhetőségén, aminek következtében az abortuszok száma a harmadára esett vissza, vagy Jamaikában sikeres program működik a már terhes lányok iskolában tartásának céljából.
A serdülő lányokra másfajta emberi erőforrásként tekintenek - főleg a fejlődő országokban, leszakadó régiókban –, mint a serdülő fiúkra. A kettő kiegyenlítése, a lányokba való “befektetés” növelheti cselekvő- és érdekérvényesítő képességüket, ha ez megvalósul, akkor beszélhetünk a lányok valódi felelősségéről a serdülőkori terhesség kapcsán, hiszen addig kényszer van ott, ahol választásnak kellene lennie.
1994-ben 179 kormány vett részt a Népesedési és Fejlődési Konferencián (ICPD), és egyeztek meg abban, hogy a rossz oktatási és gazdasági lehetőségek, valamint a szexuális kizsákmányolás fontos tényezők a serdülőkori terhesség szintjének alakulásában. Akció programot kezdeményeztek a probléma enyhítésére, 2015 az a dátum, amikorra meg kellene felelni a kitűzött céloknak.
A program nyolc pilléren nyugszik:
(1) 10-14 évesek elérése, mivel ez a korcsoport hiányzik a legtöbb statisztikából, pedig láthattuk, hogy sok lány már ekkor házasságba kényszerül. Amennyiben továbbra is láthatatlan marad ez a csoport a közpolitika alakítóinak, úgy a korai intervenció lehetetlen marad.
(2) Stratégiai befektetés az oktatásba, azaz a még nem terhes, de veszélyeztetett lányok iskolában tartása, és a már várandós lányok segítése.
(3) Emberi jogokon alapuló megközelítés, ami a nemzetközi egyezmények vonatkozó részeinek betartását jelenti. Ezen keresztül a lányok jobban kiteljesíthetnék a bennük rejlő potenciált.
(4) Szexuális oktatás kiterjesztése és egészségügyi szolgáltatások hozzáférésének javítása. Ez azért fontos főleg, mert a nem kívánt terhességek mellett a nemi úton terjedő fertőző betegségek is veszélyt jelentenek. A két probléma megelőzése sokszor csak információhiányon, vagy egy szolgáltatás elérhetőségén múlik.
(5) A szexuális agresszió és kényszerítés kultúrájának felszámolása, aminek része a gyermekházasság intézményének megszüntetése.
(6) Több szintű programok, a hathatós megoldások jegyében. Az összekapcsolódó és egymást erősítő tényezők ugyanis nem iktathatók ki egyesével.
(7) A fiúk és a férfiak elkötelezése, mivel nyilvánvalóan az egyenlőtlen nemi viszonyok fenntartásában és újratermelésében mindkét nem aktív résztvevő. Viszont a férfiak vannak hatalmi pozícióban, ami bizonyítja e pont létjogosultságát.
(8) A 2015 utáni program megalapozása és kidolgozása, a három kiemelt elv az emberi jogi megközelítés, az egyenlőség és a fenntarthatóság.
Magyarországon 2010-es adat szerint 1000 15-19 éves lányból 19 szül, ami bőven a 49 ezrelékes világátlag alatt marad, de még a fejlett országokra jellemző mutatót sem éri el (24 ezrelék). Azonban a fent leírtak értelmében nyilvánvaló, hogy jelentős különbségek vannak országon belül is, ezért nem hessegethető el a kérdés, még ha nem is olyan súlyos a helyzet, mint a világ más pontjain.
Kapcsolódó cikkünk: Tinédzserkori terhesség
Cikkünk a „19 akciónap a gyermekek és fiatalok elleni erőszak megelőzéséért" c. kampány részeként jelent meg. Egyesületünk a Women's World Summit Alapítvány nemzetközi mozgalmához csatlakozva november 1-19. között minden nap a megadott nemzetközi tematika mentén dolgoz fel, főként hazai vonatkozású anyagokat.