A „Rasszizmus, megkülönböztetés, intolerancia és szélsőséges politikai irányzatok: A görögországi és a magyarországi tapasztalatok tanulságai” című anyag célja, „hogy érthetőbbé tegye a rasszizmus és az intolerancia elleni küzdelmet, illetőleg az alapvető jogok érvényesülését akadályozó tényezők mibenlétét az egész EU-ban.” A jelentés utolsó fejezetében megfogalmazott pontok pedig általánosítva minden tagállam számára megfontolandók és hasznosak lehetnek a rasszizmus elleni küzdelemben, az erre vonatkozó stratégia kidolgozásában. Az Alapjogi Ügynökség választása végül azért esett erre a két tagállamra, mert ezekben jellemző az „olyan politikai pártok erőteljes parlamenti jelenléte, amelyek különösen a rendezetlen jogállású migránsok (Görögország), illetve a romák és a zsidók (Magyarország) ellen irányuló szélsőséges ideológiát képviselnek és hirdetnek, és amelyek vagy maguk alkotnak rasszista indíttatású erőszakos cselekményeket elkövető félkatonai szervezeteket, vagy kapcsolatban állnak ilyenekkel.” (forrás: fra.europa.eu)

A hazai sajtó főleg a politikai szélsőségek (lásd pl.: Rasszizmus: a Jobbikkal példálózik az EU) vonatkozásában foglalkozott a jelentéssel. De hogyan érinti a rasszizmus a két országban a gyerekeket?

Görögország

Az FRA jelentésének Görögországról szóló részében gyerekek főképpen a migráció és az oktatás kapcsán szerepeltek.

Egy új, szociális- bevándorlási integrációs törvény vitája kapcsán 2013-ban a görögországi legfőbb bíróság eltörölte azt a korábbi gyakorlatot, hogy ha külföldi állampolgár szülők gyereke az országban született és ott végezte el az általános iskolát, megkaphatta az állampolgárságot. Indoklásuk szerint ez azért volt alkotmányellenes, mert nem merítette ki kellőképp „a görög államhoz és társadalomhoz való őszinte kötődést, ami időtlen egységet képez egy adott közösségen belül, aminek közös kultúrája, relatív egységes erkölcsei és szokásai, és közös nyelve van, nagy múlttal és generációkon át, a kisebb társadalmi egységeken (család) és a szervezett állami egységeken (oktatás) keresztül öröklődő elemekkel.”

A diverzitás támogatása és a rasszizmus elleni harc a gyerekek és fiatalok oktatásában különös fontossággal bír, hiszen az, amit ők az iskolában tapasztalnak és tanulnak, befolyásolja családjaikat és közösségeiket is. Görögország oktatásért felelős minisztériuma a FRA-val folytatott találkozói során elismerte, hogy ezek valóban fontos kérdések, amikkel még sok dolguk van. Több olyan, tanári kezdeményezésű oktatási program is fut, amik a sokféleség támogatását, a rasszizmus és a diszkrimináció leküzdését tűzték ki célul.

2013-ban az oktatásért felelős minisztérium elindította megfigyelőközpontját, ami az iskolai erőszakot és az iskolai rasszista erőszakot hivatott monitorozni. Szintén ebben az évben indult el az iskolai zaklatás, bántalmazás elleni hálózatuk, az Európai Szociális Alappal közösen pedig kidolgoztak egy iskolai kérdőívet a témában – ez feltárja az idegengyűlölet motivációit, a diszkriminációval kapcsolatos tapasztalatokat, úgy, hogy rögzíti a válaszadók etnikai származását. A felmérés első eredményei szerint az erőszakos iskolai cselekmények 32%-a a szülők származásával áll összefüggésben. Összesen 42.000 diák vett részt a felmérés első szakaszában, ők online kérdőívet töltöttek ki.

További intézkedéseket is bejelentett a minisztérium: általános- és középiskolai tanárokat jelölnek ki regionális koordinátornak, iskolánként egy-két tanárt mediátornak képeznek ki, a minisztériumon belül pedig egy olyan egységet hoznak létre, ami támogatja az anti-rasszista üzenetek elhelyezését, terjesztését az interneten, a médiában, és a diákok és fiatal felnőttek által gyakran látogatott helyeken. Ezek gyakorlati megvalósításáról azonban még nincs információ, pedig komoly erőfeszítésekre lesz szükség különösen a tanárok kapacitásainak kiépítéséhez és képzésükhöz.

Magyarország

Hazánkban a gyerekeket sújtó diszkrimináció főként a romák elleni előítéletek és az antiszemitizmus kapcsán jelenik meg.

A Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia – Mélyszegénység, gyermekszegénység, romák (2011-2020) című anyagban publikált adatok szerint a Magyarországon élő kb. 750.000 roma jelentős része (5-600.000) hátrányos helyzetű térségekben, mélyszegénységben él. Ezért, amint az az anyagban is olvasható, a kormány célja a romák integrációja, mivel ők a szegények közül is a legszegényebbek, és az integrációs programokból leginkább kimaradtak. A program kitér arra is, hogy külön erőfeszítések szükségesek a romák ellen irányuló előítéletek és diszkrimináció leküzdésére, oktatás útján is.

A magyarországi civil szervezetek ugyanakkor úgy nyilatkoztak az FRA-nak, hogy a kormány felismerése ellenére konkrét lépéseket, intézkedéseket nem fogalmazott meg, és nem jelölt ki felelős szervet a végrehajtásra, nem egyértelmű a program finanszírozása sem.

A romák felzárkóztatása kapcsán szó esik az anyagban a közmunkaprogramról, a társadalomban tapasztalható általános intoleranciáról, gyűlöletbeszédről / közösség tagja elleni erőszakról, szegregált oktatásról, a számos eset miatt azonban a hangsúly az FRA jelentésében inkább a politikai szélsőségek felé tolódott.

Az integráció egy módjáról beszámolva a belügyminiszter arról beszélt az FRA-nak, hogy helyi szinten próbálják erősíteni a rendőrség és a közösségek együttműködését. Így fontos kezdeményezés, hogy a rendőri pálya választására bátorítják a roma tanulókat, az e program keretében meglátogatott iskolák roma tanulóinak 40%-a tanulmányait már rendőri képzésen folytatja. A Belügyminisztérium 2004 óta szervez pályaválasztási táborokat roma középiskolás tanulóknak, hogy növelje arányukat az országos és helyi rendőrségeken. „képzési szerződést” kötött 16 középiskolás roma diákkal a 2011-2012-es, és 24-gyel a 2012-2013-as tanévben.

2011-től a rendőrségnek együtt kell működni az iskolákkal, többek közt konfliktusmegelőző előadásokat tartanak etnikai kisebbségből származó rendőr közreműködésével azokban az iskolákban, ahol intolerancia tapasztalható.

A tanulmányban részletes adatok találhatók a magyarországi zsidóságot ért hátrányos megkülönböztetés eseteiről is, a megkérdezettek majdnem fele gondolkozik azon, hogy elköltözzön az országból, mert nem érzi ezek miatt biztonságban magát, családját.

Mindemellett a kormány azzal érvelt, az oktatási anyagba beépítettek az emberi jogok és a társadalmi diverzitás tiszteletére, támogatására nevelő elemeket, és támpontok is találhatók olyan történelmi fejezetek oktatásához, mint pl. a holokauszt. Ezzel egy időben azonban bekerültek az irodalom tantárgy anyagába olyan kétes megítélésű antiszemita szerzők, mint Wass Albert és Nyírő József.

Kitekintés
Az FRA tanulmányában, levonva a tanulságokat olyan megállapításokat tesz, melyek minden tagállam számára megfontolandó lépéseket ajánlanak. Az egyes országoknak speciális nemzeti stratégiákat kellene kidolgozni a gyűlölet-bűncselekmények ellen: ezeknek fontos eleme kell, hogy legyen a prevenció, az esetek bejelentési, felderítési arányának növelése, a megfelelő válaszreakciók kidolgozása és jogi környezet megteremtése, az áldozatok hatékony támogatása és a visszaesés esélyének minimalizálása. Fontos növelni az állampolgárok bizalmát a rendőrségben, hogy be merjék jelenteni az eseteket akár áldozatként, akár szemtanúként, és tisztában legyenek azzal, hogy lesznek következmények – a másik oldalról azonban el kell kerülni az etnikumon alapuló előítéletek kialakulását, terjedését. Ezért kiemelkedően fontos szembeszállni az szélsőségekkel, akár jogi értelemben, akár más, külföldi jó gyakorlatok átvételével, amik a társadalmi hirdetik, befogadást erősítik. Mindezek akkor működhetnek hosszútávon, ha a különböző hatóságok, döntéshozók, szervezetek együttműködnek, ehhez már adott a segítség, hiszen pl. az FRA is kidolgozott ehhez szakmai útmutatót. Végül pedig kiemeli, hogy fenntarthatóság szempontjából az oktatásba, ismeretterjesztésbe való befektetés hozza meg leginkább a várt eredményt: hogy létrejöjjön egy olyan Európa, ahol mindenkinek teljesülnek alapvető emberi jogai. 


Kép forrása: sxc.hu