A LILAC (Leading Improvements for Looked After Children, vagyis „Kiemelkedő fejlesztések az ellátásban lévő gyerekekért”) egy brit szervezet, az A National Voice kezdeményezéseként indult 2009-2012 között, eleinte az állami lottóalapból finanszírozták, mostanra társadalmi vállalkozássá alakult át, és sikeresen működik. A projekt keretében azt vizsgálják, a különböző intézményekben mennyire vonják be a gyerekeket és fiatalokat az őket érintő döntésekbe, mennyire vehetnek részt akár saját gondozási tervük, akár a sorsukat befolyásoló szolgáltatások, gyakorlatok és szakpolitikák alakításában. Mindezt úgy, hogy a vizsgálatokat, továbbképzéseket olyan szakemberek vezetik, akik maguk is megtapasztalták a szakellátást.
Az értékelő eljáráshoz egy, az ellátást megtapasztalt fiatalokkal közösen kidolgozott keretrendszert használnak. A közösen összeállított 7 alapvető standard a következő:
- A közvetített értékek: az intézmény olyan értékeket fogad el, amik lehetővé teszik a gyerekek és fiatalok aktív részvételét az rájuk közvetlen hatással bíró szolgáltatásokban. Pl.: őszinteség azzal kapcsolatban, min lehet változtatni és min nem, és hol húzódnak a szervezet felelősségének határai.
- Vezetői stílus: a helyi hatóságok és intézmények vezetői és választott tagjai olyan stílust sajátítanak el, amivel támogatják és védelmezik a gyerekek és fiatalok részvételi jogát minden szinten; partnerként kezelik őket.
- Szerkezeti felépítés: a különböző intézményi szinteket, folyamatokat úgy alakították ki, hogy biztosítsa a gyerekek és fiatalok bevonását a szolgáltatások tervezésébe és értékelésébe, rugalmasan. Ez a különböző képességű, hátterű, lehetőségű gyerekekre és fiatalokra is vonatkozik.
- Szakemberek: a fiatalokat és gyereket célzó szolgáltatásokba őket is be kell vonniuk – ezért támogatják-e a szakemberek a bevonást biztosító gyakorlatokat és szemléletet?
- Toborzás, kiválasztás: a gyerekeknek és fiataloknak van-e lehetősége részt venni a velük kapcsolatba kerülő, értük felelősséggel tartozó gondozók, szakemberek kiválasztásában?
- Gondozási terv, felülvizsgálat: a fiatalok és gyerekek részt kellene, hogy vegyenek a sorsukat befolyásoló döntések meghozásában, minden ilyen döntést el kellene nekik magyarázni. Ideális esetben a döntéshozó, tervezési és felülvizsgálati folyamatok számukra könnyen érthetők és átláthatók.
- Panasz, képviselet: Tisztában vannak-e a gyerekek és fiatalok azzal, hogy ha nem elégedettek az ellátással, annak módjával, akkor panaszukat meghallgatják és komolyan veszik? Van-e lehetőségük képviselő/gyám segítségét kérni? Tudják-e, hogy visszajelzést kell kapniuk a folyamatban lévő ügyükről, annak kimeneteléről, és ha nem értik, el kell azt nekik magyarázni?
Miért egyedi a LILAC?
A kezdeményezésben a szakellátást megtapasztalt fiatalok kialakíthatták saját, jó gyakorlatokon alapuló standardjaikat, amikkel a meglévő szolgáltatásokat értékelhetik, és képzést kaptak ahhoz, hogy a helyi szolgáltatóknál, hatóságoknál, intézményeknél ezeket a vizsgálatokat elvégezzék.
Mivel a fiatalok testközelből ismerik az ellátórendszert, a projekt megközelítése szerint ők tudják leginkább, min kell változtatni, így nem csak az értékeléshez tudnak új nézőpontokkal hozzájárulni, de átadhatják tudásukat a szociális ellátásban dolgozóknak is arról, hogyan tudnák jobban és hatékonyabban bevonni a gyerekeket az őket érintő eljárásokba, szolgáltatásokba. Az értékeléseknek része az ellátott gyerekekkel és fiatalokkal való interjú is: tapasztalataik szerint könnyebben megnyílnak a hasonló korú és sorsú fiataloknak, ezért megbízhatóbb adatokhoz juthatnak.
Nem utolsósorban pedig, akár itt helyezkednek el – mivel erre is lehetőség van -, akár csak kipróbálják magukat, a korábban szakellátott fiatalok új élményekkel, szakmai tapasztalatokkal gazdagodnak, és saját bevallásuk szerint új, támogató kapcsolatokat alakítanak ki (vagy erősítenek meg) a többi itt dolgozó fiatallal és fiatal felnőttel.
Forrás: www.lilacanv.org