A szülői gondoskodás nélkül maradt gyerekek elhelyezése folytatódik az olyan szegregáló, bentlakásos, otthont nyújtó ellátási formákba, amelyek „intézményekként, intézetekként, nagy létszámú gyermekotthonokként” is ismertek és ahol a gyerekek érzelmi, testi, szellemi és szociális fejlődésének biztosításához teljesen alkalmatlan a környezet. Mindenki emlékszik azokra a szörnyűségekre, amik a médiában és dokumentumfilmekben is megjelentek a nem demokratikus rendszerek bukása után a közép- és kelet-európai gyermekotthonokról. Sok minden megváltozott az elmúlt évtizedekben és több Európai Uniós ország tett már jelentős lépéseket, hogy felszámolja intézményközpontú ellátórendszerét. Mindennek ellenére a gyerekek intézetben történő elhelyezése még mindig mindennapos valóság néhány tagállamban, és sok mindent kell még tenni, mielőtt csupán történelem lesz belőle Európában.

A jelentés az alábbi nagy témaköröket vizsgálja: 

- Deinstitucionalizáció, intézménykiváltás európai nézőpontból (az intézmények kialakulása és fejlődése Európában, áttérés a családi alapú és közösségi gondoskodásra)

- Miért kell bezárni a még működő gyermekotthonokat Európa-szerte?

- A haladás útja: megelőzés és jó minőségű alternatívák (a gyerekek családból történő kiemelésének megelőzése, jó minőségű családi alapú és közösségi ellátás, a gyermekvédelmi gondoskodásból történő kikerülés, kilépés)

- Hogyan valósítható meg az intézménytelenítés a gyakorlatban? (tanulságok nemzeti szinten, a strukturális alapok felhasználása)

A tanulmány angolul itt érhető el.

Magyarul pedig ide kattintva.