No Widget Added

Please add some widget in Offcanvs Sidebar

Shopping cart

Tudásbázis

Gyermekjogi jelentések

Magyarország az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdette ki a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezményt. A Gyermek Jogairól szóló nemzetközi Egyezmény 44. cikke alapján minden, az Egyezményben részes államnak ötévenként Jelentésben kell beszámolnia arról, milyen intézkedéseket tett az Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtása érdekében.

A Jelentéseket a Gyermek Jogainak Bizottsága – egy független szakértőkből álló nemzetközi testület – vizsgálja meg és az adott ország civil szervezeteinek, majd kormányának meghallgatását követően ajánlásokat tesz.

A magyar Kormány eddig kétszer számolt be a Gyermek Jogainak Bizottsága előtt az előre megadott kérdések, illetve szempontok szerint, így először 1998-ban, majd 2006. januárjában. A következő Jelentést hét év múlva, 2013-ban kell benyújtania a magyar Kormánynak.

Az Egyezmény 44. cikke azt is előírja, hogy az Országjelentéseket minél szélesebb körben bárki által hozzáférhetővé kell tenni. Emellett a Bizottság 2006. évben azt is javasolta, hogy széles körben tegye elérhetővé a civil szervezetek, ifjúsági csoportok és maguk a gyermekek számára a részes állam második időszakos jelentését, írásbeli válaszait, valamint az ezekkel kapcsolatban elfogadott Bizottsági javaslatokat (záró észrevételek) az interneten (de ne csak ott) annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet, és diskurzust váltsanak ki az Egyezménnyel, alkalmazásával és ellenőrzésével kapcsolatban.

Az alábbiakban a Kormány első és második benyújtott Jelentése olvasható angolul és magyarul, valamint a Bizottság ehhez fűzött véleménye és ajánlásai olvashatók angol nyelven, az utóbbiak pedig nem hivatalos magyar fordításban is.

pdfA 3-4-5. időszakos Országjelentés Bizottsági értékelése (magyarul)

pdfA 2-3. időszakos Országjelentés Bizottsági értékelése (angolul)

pdfA 2-3. időszakos Országjelentés Bizottsági értékelése (magyarul)

pdfA benyújtandó Országjelentések tartalma és formája (magyarul)

pdfA Magyar Köztársaság 2-3. időszakos Országjelentése 2003. (angolul)

pdfA Magyar Köztársaság 2-3. időszakos Országjelentése 2003. (magyarul)

pdfA Magyar Köztársaság első Országjelentésének Bizottsági vitája, észrevételek 1998. (magyarul)

pdfA Magyar Köztársaság első Országjelentése 1996. (angolul)

pdfAz első Országjelentés Bizottsági értékelése 1998. (angolul)

pdfENSZ Egyezmény a Gyermek Jogairól (magyarul)

pdf13. számú átfogó kommentár – A gyermek joga az erőszak bármely formájától való védelemhez (magyarul)

pdfAz ENSZ Gyermekjogi Bizottsága: Magyarország hatodik időszakos jelentésére vonatkozó záró észrevételek című dokumentuma az UNICEF Magyarország nem hivatalos fordításában (2020)


A civil szervezetek (alternatív) kiegészítő jelentése az ENSZ Gyermekjogi Egyezmény magyarországi alkalmazását és a gyermekjogok helyzetét mutatják be a 2006 és 2012 közötti időszakban.

pdfCivil jelentés az ENSZ Gyermekjogi Egyezmény magyarországi végrehajtásáról 2006-2012 (magyarul)

pdfAlternative NGO report on the implementation of the UN CRC in Hungary (angolul)

 

2019-ben a Gyermekjogi Civil Koalíció 18 szervezete, egyéni szakértők közreműködésével elkészítette és benyújtotta Magyarországról szóló alternatív jelentését az ENSZ Gyermekjogi Bizottságához.

pdfA gyermekjogok helyzete Magyarországon (2014-2019) – Alternatív jelentés

 

 Kapcsolódó törvények magyar nyelven:

pdf– 2009. évi CLXI. törvény a gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló, a Gyermek jogairól szóló egyezményhez fűzött Fakultatív Jegyzőkönyv megerősítéséről és kihirdetésérőlFakultatív Jegyzőkönyv megerősítéséről és kihirdetéséről

pdf– 2009. évi CLX. törvény a gyermekek fegyveres konfliktusba történő bevonásáról szóló, a Gyermek jogairól szóló egyezményhez fűzött Fakultatív Jegyzőkönyv megerősítéséről és kihirdetéséről

 

A jelentés magyar és angol nyelvű változata mellett egy olyan háttérkötet is készült, mely a magyarországi szakemberek, egyetemi, főiskolai hallgatók, érdeklődő olvasók számára részletesebben és jóval nagyobb terjedelemben teszi lehetővé a Gyermekjogi Egyezmény alkalmazásának megismerését.

pdfFigyeljetek ránk! – A gyermekjogok helyzete Magyarországon 2006-20124.

 

 

 

Miből lehetne a cserebogár? címmel jelent meg 2015 decemberében az elmúlt két év ifjúságügyi kutatásait összegző kiadvány, melyben a szakértők arra a megállapításra jutottak, hogy az általuk elemzett területek esetében hiányos, felemás a működés, az egyik legfontosabb ifjúságügyi szereplő, a magyar kormány pedig a saját maga által kijelölt úton halad, továbbá nem különösebben érdekli ki és miként reagál a döntéseire, és különösen nem fontosak a döntések hosszú távú hatásai.

A kötet szerzői összegzésként úgy vélik, hogy „az állandó változások a fiatalok számára nem progressziót, reformot, előrelépést jelentenek, hanem sokkal inkább bizonytalanságot, az igazodási lehetőségek elvesztését. Ifjúságkutatási adatok szerint (Nagy-Székely, 2014) mára a fiatalok által megjelölt legégetőbb problémák első helyét a hagyományos problémákkal (lakás, család, munkahely) szemben a kilátástalanság vette át. Nem csoda hát, hogy a migráció, ezen belül is a kivándorlás kérdése lett az egyik leginkább akkut ifjúsági probléma.

Bár a jelenség össztársadalmi szintű, a fiatalok a legdinamikusabb társadalmi csoport, akik elsősorban a „lábukkal szavaznak”. Szakértői becslések szerint már (Portfolio, 2015) mintegy 5-700000 állampolgár ment külföldre az elmúlt öt évben és a folyamat egyre gyorsulni látszik. A tanulók majd fele (45%), a 35 év alattiak több, mint harmada (33%) tervezi elhagyni az országot (Tárki, 2015).”

A kötet írása, szerkesztése során az azt jegyző szakemberek az alábbi ajánlássort fogalmazták meg a közpolitikai cselekvés ösztönzéseképp:

 

1. Létre kell hozni az ifjúságpolitikai kereteket meghatározó – nemzeti, politikai és szakmai konszenzuson alapuló – ifjúsági törvényt, kormányzati ciklusokon túlmutató időtávra megalkotva.

2. Ki kell kérni az ifjúsági szervezetek véleményét valamennyi, a korosztályt érintő kérdésben, különösképp jogszabályalkotás, -változtatás esetén.

3. Létre kell hozni a legitim civil-kormányzati párbeszédet, az ISZEF-et nemcsak létszámában kell kinyitni, de működési mechanizmusait is át kell alakítani.

4. Át kell alakítani a Nemzeti Ifjúsági Stratégia intézkedési terveinek rendszerét, biztosítani kell, hogy folyamatosan legyen érvényes intézkedési terv, mégpedig olyan, amely mind formájában, mind tartalmában politikai és ifjúságszakmai konszenzust élvez.

5. Támogatni kell az önálló ifjúságsegítő képzési rendszer (bachelor, master, doktori fokozat) felépítését.

6. Biztosítani kell az ifjúságszakma fejlesztése érdekében a nem iskolarendszerű képzéseket, továbbképzéseket. Az államnak kell a forrásokat ehhez biztosítania, míg a tényleges ifjúságszakmai tevékenységet végző szervezeteknek kell megállapodniuk a képzési szükségletekről, és arról, hogy a képzések megtartásával az ifjúságszakmát ténylegesen gyakorló (nem csak ilyen képzéseket tartó) szereplők közül kiket bíznak meg.

7. Támogatni kell a szakrendezvényeket és a szakmai periodika újraindítását, ezzel biztosítva az ifjúságügy tudományos hátterét.

8. Válaszolni kell a vándorlás kihívásaira – az ilyen irányú nemzeti (nem csak állami és civil szervezeti, de társadalmi) stratégia és annak megvalósítása egységes keretben kell kezelje a Magyarországon születettek belföldi és nemzetközi vándorlását, a külhoni magyarok Magyarországra vándorlását (ami egyúttal a szülőföld elhagyása), a nem magyar nemzetiségű uniós polgárok és harmadik országok polgárai vándorlásának kérdéseit.

9. Meg kell erősíteni az állampolgári nevelést. A parlamentbe jutott pártoknak támogatásuk egy részét fiatalok politikai-állampolgári képzésére kelljen fordítani, amiben kvótás részvételi lehetőséget kell biztosítani a pártban, illetve ifjúsági szervezetében nem tag fiatalok számára (a politikai ifjúsági szervezetek támogatásának feltételéül kell szabni, hogy más – nem azonos politikai családhoz tartozó – hasonló szervezetekkel közös programokat is kelljen rendezniük, például döntésszimulációs gyakorlatokat).

10. Erősíteni kell a családi életre nevelést. Egyetlen családmodell propagálása helyett, a tudatos családalkotás kompetenciáit erősítő, gyakorlati tapasztalatokat és azok feldolgozását biztosító programokat kell finanszírozni.

11. Biztosítani kell a középiskolai közösségi szolgálatban rejlő potenciálok komplex fejlesztéssel történő kibontakoztatását. Ki kell képezni pedagógusokat a szolgálat teljesítése során szerzett tapasztalatok feldolgozásának, általában a saját tapasztalatokból való tanulás kompetenciái kialakításának támogatására. A kiképzettek által diákjaikkal végzett munkát el kell ismerni a munkaterhelésben. Ettől függetlenül is elő kell segíteni, hogy a közösségi szolgálat tapasztalatával mind több fiatal vállaljon önkéntes közösségi tevékenységet, de nem a kényszer, hanem a lehetőség erejét használva.

12. Biztosítani kell, hogy 2016-ban – és a továbbiakban is négy évente – országos reprezentatív ifjúságkutatás során felvegyék azokat az adatokat, amelyek a korábbi kutatások során felvett – és még releváns – adatokkal együtt idősoros elemzéseket tesznek lehetővé, kutatói szakmai konszenzus alapján.

13. Be kell kerüljön a gyerekjogok oktatása (minden korosztály számára) a Nemzeti Alaptantervbe, és folyamatosan, évfolyamról évfolyamra legyen a tananyag része. Így történhet meg a gyerekek széleskörű tájékoztatása arról, hogy mik a jogaik és hova fordulhatnak segítségért.

14. Meg kell ismertetni a szülőkkel és a nagy nyilvánossággal a gyerekjogokat, illetve a gyerekjogi szemléletet, értsék meg annak jelentőségét.

15. Fel kell állítani az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának javaslatával összhangban az önálló gyerekjogi ombudsman (helyettes) intézményét.

16. Növelni kell az ifjúságszakmai célokra szánt forrásokat, közvetlenül fiatalokat szolgáló közösségi intézmények működtetésére normatív finanszírozást kell bevezetni – ezzel a helyi közösségek egésze számára is szakmai segítséget adni a települések lakosságmegtartó képességének javítására.

17. Átláthatóbbá és nyilvánosan indokolttá kell tenni a nem normatív finanszírozást.

18. Tartalmaznia kell a települések fejlesztését szolgáló pályázatoknak kötelező közösségi alprogramot, nem elég betont és vasat építeni. A pályázatok legyenek két lépcsősek, a második körben már kelljen helyi közösségi munkát végezni a szükségletek feltárása, a fejlesztések fenntartásáért való helyi közösségi felelősségvállalás kialakítására.

19. Támogatni kell, hogy a kisebb ifjúsági civil közösségek tevékenységüket közvetlen környezetük kétkezi és anyagi segítségével végezhessék, a jelentősebb helyi és országos szervezetek pedig az állami források jóval átfogóbb bevonásával sikeresen intézményesülhessenek.

A Miből lehetne a cserebogár? – Jelentés az ifjúságügyről című teljes kötet letölthető az alábbi linkre kattintva: http://www.ifjusagugy.hu/kotetek/IJE14-15.pdf

A gyermekjogok helyzete Magyarországon 2006-2012 című civil (alternatív) jelentést és az ehhez készült kiegészítő kötetet február 21-én az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalában, gyermekjogi szakértők és a kötet készítői mutatták be. A kiadványok az ENSZ Gyermekjogi Egyezmény magyarországi alkalmazását és a gyermekjogok helyzetét mutatják be a 2006 és 2012 közötti időszakban. 

Magyarországon nincs olyan civil szövetség, formalizált együttműködés, amely rendszeresen segíthetné a gyermeki jogok megismertetését, a Gyermekjogi Egyezmény alkalmazását, illetve ennek monitorozását. A civil (alternatív) jelentés első alkalommal készült szakemberek, civil szervezetek széles körű összefogásával, egyeztetése alapján. E jelentés is hozzájárulhat ahhoz, hogy a jövőben kialakuljon egy olyan ernyőszervezet, amely a közös, gyermekjogi megközelítés alapján képes lesz a civil szervezetek, szakemberek erőit egyesíteni, megsokszorozni.

A kötetben a jogszabályi változtatásokon túl a szerzők kiemelten foglalkoznak a köznevelési törvény módosításának értelmében 2013 januárjától állami felügyelet alá került oktatási intézményekkel, a járási rendszerrel, valamint az összesen 119 gyermekvédelmi szakellátási intézményt és 328 nevelőszülőt érintő gyermekvédelmi szakellátást biztosító intézmények központosításának problémájával is. Kutatások, vizsgálatok, média érdeklődést felkeltő esetek alapján mutatják be a jelenlegi helyzetet, és bizonyítják, hogy sem a gyermeki jogokkal kapcsolatos ismeretek, sem azok gyakorlása vagy megsértése nem vonja magára a közvélemény, a szülők, szakemberek , sőt a gyerekek figyelmét sem.

A jelentés egyértelműen rávilágított, hogy hasonlóan az Eurobarometer 2008-as és 2009-es felméréséhez, az európai uniós országok közül a magyar fiatalok ismerik a legkevésbé a jogaikat, és ami még szomorúbb tendencia köreikben, hogy a rossz viselkedésükért, jogaik megsértéséért vagy nem teljesüléséért kizárólag önmagukat hibáztatják. Egy speciális gyerekcsoport tagjai szerint, amennyiben kötelességeiket nem teljesítik, jogaik sem lehetnek, mert „nem érdemlik meg” azokat.

A jelentés tendenciaként jellemezte a folyamatot, miszerint a gyermeki jogok megismertetése és gyakorlati alkalmazása a tények és tapasztalatok alapján nem volt és ma sem prioritás a kormányzatok számára. További hiányosságként fogalmazták meg, hogy hiányzik a rendszerszintű, átfogó megközelítés, nem gyermeki jogi alapú a gyerekek megközelítése, és ebből adódóan az ismeretek átadása sem része a gyerekekkel foglalkozó szakemberek képzésének.

Ezt a hiányosságot felismerve a jelentés magyar és angol nyelvű változata mellett egy olyan háttérkötet is készült, mely a magyarországi szakemberek, egyetemi, főiskolai hallgatók, érdeklődő olvasók számára részletesebben és jóval nagyobb terjedelemben teszi lehetővé a Gyermekjogi Egyezmény alkalmazásának megismerését.

A jelentés innen letölthető: pdfFigyeljetek ránk!4.15 MB

A jelentést kiegészíti egy videó összeállítás a 2006-2012-es évek legfontosabb gyermekjogi eseményeiről.

A jelentés elkészítése az Open Society Institute (OSI), a Holland Nagykövetség és az MDAC támogatásával valósult meg.

Olvasóink figyelmébe ajánljuk  ingyenesen az irodánkból ingyenesen elvihető 2010-es családpolitikai könyvet, mely a “Korai intézményes gyerekgondozás indokoltsága, az eltérő szakmai perspektívák egymáshoz való viszonya” című kutatási program keretében készült.

A Családpolitika más-más szemmel – eltérő nézőpontok, megközelítések, változó gyakorlatok a hazai és nemzetközi családpolitikában kötet a Gazdasági és Szociális Tanács gondozásában jelent meg, Surányi Éva, Danis Ildikó és Herczog Mária szerkesztették.

A kötet történelmi kitekintéssel kezdődik mely a jóléti rendszereket és elképzeléseket vizsgálja a nagyvilágban, hiszen a kötet szerzői szerint a létező társadalompolitikák prioritásait egyértelműen csak ezen hagyományok tükrében érthetjük meg.  A második fejezet a családpolitikát gazdasági-társadalmi kontextusba helyezi és a női munkavállalást, a minőségi gyermekgondozást és a termékenységet vizsgálja. A szociológiai és esélyegyenlőségi fejezet pedig a családi szerepek és a családmodellek nézőpontjait tárgyalja. A fejlődés-lélektani aspektusokat, a nem szülői gondozást, a kora gyermekkori fejlődés és bölcsödei ellátást is széles körűen ismertetik a kötet negyedik fejezetében. 

Végül a fenti nézőpontok szintetizálása után az utolsó fejezet megkísérli összefoglalni a lehetséges kormányzati eszközök hatékonyságának nemzetközi és hazai tapasztalatait.

A Családpolitika más-más szemmel kötetét minden szakembernek, szociális szférában dolgozónak, tanulóknak és érdeklődőnek ajánljuk.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság nemrég publikált szakmai anyagában a jogi háttér és a jelzőrendszer elemeinek ismertetésén túl részletesen kitér az érintett intézmények felelősségére, teendőire, és szó esik az együttműködés módjairól is.

Vélhetően a nagy port kavart szigetszentmiklósi gyermekbántalmazási ügy kapcsán készült el a módszertani útmutató. Ugyanakkor fontos lenne, hogy a különböző területek szakemberei ehhez kapcsolódó képzéseken is részt vegyenek, és meginduljon egy valódi szakmaközi, a jogalkotó aktív részvételével megvalósuló párbeszéd a jelenlegi helyzetről, hiányosságairól és akár a máshol már jól bevált módszerek hazai alkalmazásáról.

Az anyag itt olvasható, letölthető:

MÓDSZERTANI ÚTMUTATÓ – A gyermekvédelmi észlelő- és jelzőrendszer működtetése kapcsán a gyermek bántalmazásának felismerésére és megszüntetésére irányuló szektorsemleges egységes elvek és módszertan

Elkészült az a szakmai irányelv is, amely az egészségügyi ellátók feladatait rögzíti a gyermekek bántalmazásának, elhanyagolásának gyanúja esetén. Kidolgozásában a GYEMSZI, az EMMI és az Egészségügyi Szakmai Kollégium vett részt.

 

Az anyag itt olvasható, letölthető:

Egészségügyi szakmai irányelv – Az egészségügyi ellátók feladatairól gyermekek bántalmazásának, elhanyagolásának gyanúja esetén

 

Forrás: www.kormany.hu

A helyettes szülők bevonása a gyermekek krízishelyzeteinek kezelésébe, a hazai gyermekvédelem egyik legújabb, alig egy évtizedes múltra visszatekintő eszköze. A helyettes szülők azt vállalják, hogy ideiglenes jelleggel, általában a gondok megoldódásáig befogadják, ellátják, és nevelik a szolgáltatást kérő, nehéz helyzetbe került családok gyermekeit. Az ellátást a vérszerinti szülők, illetve a gyermekek törvényes képviselőinek igénybejelentése alapján a települési önkormányzatok nyújtják.

Hiánypótló munkájukban a kiadvány készítői rendszerezték a helyettes szülői ellátás hazai igénybevételei során összegyűlt ismereteket, és megfogalmazták az új szolgáltatás szakmai alapelveit.

A 60 oldalas módszertani kézikönyvet az Emberi Erőforrások Minisztériuma Szociális és Gyermekjóléti Főosztályának megbízásából Papp Krisztina és Sidlovics Ferenc állította össze.

A kézikönyvet a kiadó kinyomtatott formában, ingyenesen bocsájtja az engedélyező szervek, hatóságok, valamint az adott szakterületek intézményei, szolgáltatói rendelkezésre.
A kiadvány tartalma ingyenesen letölthető a www.szociálisportal.hu weboldalról is.

A Szociális Füzetek kiadványsorozatot az NRSZH a Társadalmi Megújulás Operatív Program 5.4.2-08/1-2009-0001 számú, „Központi Szociális Információs Fejlesztések” című kiemelt projektjének keretében, az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásában jelenteti meg.

A szakmai szabályok kiadását támogató „Központi szociális információs fejlesztések” projektben más jelentős ágazati beruházások is forráshoz jutottak. Az Új Széchenyi Terv támogatásával valósult meg a szociális szolgáltatások nagy részének naprakész nyilvántartását, ellenőrzését és tervezhetőségét biztosító, tavaly március óta üzemelő Igénybevevői Nyilvántartás, és ugyanennek a projektnek köszönhetően jött létre és bővül folyamatosan a szociális szakmát nélkülözhetetlen információkkal ellátó Szociális Ágazati Portál (www.szocialisportal.hu) is.