Augusztus 30-a az Eltűntek Világnapja. 2004 óta a kiskorúak eltűnéséről külön napon is megemlékezünk: május 25-e az Eltűnt Gyerekek Világnapja. Ezek a dátumok többek között azért kerültek kijelölésre, hogy felhívják a figyelmet a megelőzés fontosságára és nagyobb óvatosságra, odafigyelésre intsék a családokat és a társadalom többi tagját is.Évente 250 ezer gyermek eltűnését jelentik be Európában.[1]
Forrás: Missing Children Europe: Proportion of different categories of missing children cases reported by 116 000 hotlines; eredeti diagram alapján készített, saját szerkesztésű ábra
Az uniós intézkedés bemutatása előtt érdemes megismerkedni a francia gyakorlattal, ami az európai szintű együttműködés előképének és egyben szerves részének is tekinthető. 2006-ban írtak alá egy nemzeti megállapodást az ún. lakossági figyelmeztető rendszer („Alerte enlèvement”) létrehozásáról, amely kiskorúak eltűnése esetén nyújt azonnali segítséget.[3] A riadó rendszer hírláncként működik. A társadalom csoportjainak széles körét vonták be a programba, így azonnal riaszthatóvá vált a rendőrség, a csendőrség, a határőrség, az igazságügyi minisztérium, a sajtó és az elektronikus média is. Az elveszett gyermekről folyamatosan figyelmeztető üzeneteket adnak le a televízióban, rádióban, különböző honlapokon, nyilvános helyeken (például: tömegközlekedési eszközök megállóiban, bevásárlóközpontok hangosbemondóin keresztül). A rendszerhez folyamatosan csatlakozhatnak további partnerek, sőt a franciák szükségesnek tartják más országok bevonását is a programba. Az egész rendszer a gyors cselekvésre helyezi a hangsúlyt, figyelembe véve azt a sajnálatos tényt, hogy minél több idő telik el az eltűnés óta, annál kisebb az esélye, hogy az eltűnt vagy elrabolt kiskorú sértetlenül előkerüljön.
Visszatérve az Európai Unióra, komoly előrelépést jelent annak a rendszernek a bevezetése, amelynek köszönhetően nyilvános figyelmeztetés adható le gyermekeltűnés vagy gyermekrablás esetén. A már korábban kiépített Schengeni Információs Rendszer – amelybe többek között eltűnt személyek adatai rögzíthetőek − és a hozzá kapcsolódó nemzeti szintű SIRENE-irodák segítséget nyújtanak a gyorsabb információáramláshoz és közös fellépéshez.[4] Az Európai Bizottság ötlete alapján létrejött egy közös hívószám (116 000 hívószámú forróvonal), amit kifejezetten az eltűnt gyermekek felkutatására tartanak fent. A gyermek eltűnését követő egy óra létfontosságú. Ha a szülők saját vagy más európai országban gyermekük eltűnésével szembesülnek, ezen a számon kérhetnek segítséget és támogatást. Ez a könnyen megjegyezhető és határokon átnyúló telefonszám rendkívül fontos a szülők számára, hiszen lehetővé teszi, hogy a riasztás a lehető leggyorsabban eljusson az illetékes hatóságokhoz.
Örvendetes tény, hogy a kezdeti lassú bevezetés ellenére, ma már szinte az összes uniós tagállam (valamint Szerbia és Albánia is) kiépítette ezt a forróvonalat, ezáltal elősegítve az európai szintű lefedettséget. A forróvonal Európa-szerte kézzelfogható és valódi változást hozott a szülők és a gyermekek életében. A szülők és a gyermekek – akár hazájukban, akár egy másik európai országban − ingyenes érzelmi, pszichológiai, szociális, jogi és adminisztratív támogatást kaphatnak. Ez a holisztikus és multidiszciplináris megközelítés szükséges ahhoz, hogy a szülők és gyermekek sajátos szükségleteit kezelni tudják.[5] A biztató eredmények ellenére azonban még mindig nem elég hatékony az országok és a többi érdekelt fél közötti koordináció. Ennek javítására egyértelmű iránymutatásokat kell meghatározni a tekintetben, hogy szükség esetén hogyan működjenek együtt a nemzeti rendszerek, valamint az egyéb szereplők. A tagállami források mellett közösségi finanszírozásra is szükség van ahhoz, hogy a szolgáltatás minősége, a monitoring, a szakértők képzése és a határokon átnyúló koordináció biztosítva legyen.[6]
Ami a magyarországi helyzetet illeti, 2008. június 1-jén elsőként vezettük be az Európai Unióban az egységes segélykérő telefonszámot. Hazánkban évente több ezer gyermek eltűnését jelentik be, de szerencsére az elszökött gyerekek 90%-a 24 órán belül megkerül. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványon belül külön munkacsoport alakult az eltűnt gyermekek felkutatására. A már említett 116 000-os telefonszámon is őket lehet hívni segítségért.[7]
[1] Delphine Moralis: Missing Children: in need of an embedded European approach. p. 44. In: Eurochild − UNICEF (2014): Realising the rights of every child everywhere: Moving forward with the EU. pp. 2-63. http://issuu.com/eurochild_org/docs/eurochild_unicef_realising-children
[2] Missing Children Europe: What is the 116 000 hotline? http://missingchildreneurope.eu/hotline
[3] Alerte enlèvement: Présentation générale du dispositif http://www.alerte-enlevement.gouv.fr/index.php?rubrique=10445
[4] A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának. Az EU gyermekjogi ütemterve. Brüsszel, 2011.2.15. COM 60 végleges. p. 11. http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52011DC0060&from=HU
[5] Missing Children Europe: What is the 116 000 hotline?
[6] Delphine Moralis: Missing Children: in need of an embedded European approach. p. 44.
[7] Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány: Eltűnt Gyerekek Vonala a 116 000 http://www.kek-vonal.hu/index.php/hu/szolgaltatasok/eltunt-gyerekek-vonala