Egy brit felmérés szerint a családok mindössze 7 %-ánál fordul elő a rendszeres mesélés. Csak remélni tudjuk, hogy hazánkban jobb a helyzet ezen a téren… A felmérés szerint ennek leggyakoribb okai az időhiány, illetve hogy a szülők túl feszültnek érzik magukat a meseolvasáshoz. És hát legyünk őszinték, a mai gyerekek számára sokszor unalmas egy mesekönyv, hiszen a mozgóképhez vannak szokva. A TV-t és a számítógépet pedig nem könnyű überelni…

A mese pszichológiai értelemben elaborációt jelent. A mesehallgatás közben a gyerek belső képeket készít a meséhez, ami segít feldolgozni a mindennapok történéseit, a jó vagy rossz élményeket. Feloldja, megdolgozza a problémákat, szorongásokat, és megoldásokat kínál rájuk. Segít helyrerakni a gyerekek számára a még nehezen kezelhető kérdéseket is, mint például a jó/rossz, vagy éppen az élet/ halál kérdéskörét. A gyerekkornak két tündérvilága létezik. Cselekvés síkján a játék, szellemi síkon pedig a mese…

A mesenézés ezzel szemben kész képeket ad, ami lehetetlenné teszi a belső munkát. A gyerekek ilyenkor kikapcsolnak, pszichésen és testileg egyaránt, megszűnik a látott kép feldolgozása, nincs elaboráció. A feldolgozhatatlan ingermennyiség pedig feszültséget és agressziót szül, ami később viselkedési problémákban jelentkezik. Nyilván a mennyiség is fontos, napi 15 perc mesenézés még nem káros, de sajnos a mai átlag ennél jóval több…

Mesekönyv vagy fejből mesélés?

Egyik jobb, mint a másik! Rengeteg jó mesekönyv létezik, gyönyörű rajzokkal, ami a gyerekek vizuális megismerését fejleszti, megszeretteti velük a későbbi olvasás élményét. Ugyan itt is képeket lát, de ebben az esetben a fantázia tovább színezi, megeleveníti ezeket, ettől lesz lényegesen eltérő élmény a mesefilmhez képest. Persze itt is mellé lehet lőni, vannak ijesztő mesekönyvek is, előtte mindenképp érdemes utánanézni/elolvasni. Manapság már szinte minden jellegzetes gyerektémára születtek mesekönyvek, hogy megkönnyítsék számukra a helyzet feldolgozását (szobatisztaság, testvérszületés, agressziókezelés, halál, válás,stb…). Ezek valóban nagyon hasznosak tudnak lenni egy-egy, a gyerek számára nehezebb élethelyzet megélésében. De a klasszikus állatmesék, tündérmesék is ugyanolyan fontosak. Ne féljünk a boszorkányoktól, vagy éppen a sárkányoktól!

A legértékesebb mese mégis az, amit fejből mesélünk a gyereknek. Az esti elalvás előtt például érdemes egy fejből szőtt, a gyerek napjának történéseit visszajátszó (akár egy állatgyerek szerepébe ültetve) mesét mesélni. Nem is gondolnánk, hogy milyen komoly terápiás értéke van egy ilyen esti mesének egy kisgyerek életében. Az aznapi történések újraélése, megdolgozása (esetleg a szülő által átkeretezve, ha szükséges) a legjobb befejezése a napnak. Ráadásul a fejből szőtt mese a legszemélyesebb, itt a legnagyobb a beleélés a szülő részéről is. Egy olvasott mesénél előfordulhat, hogy épp máshol járnak a gondolataink, itt viszont minden idegszálunkkal a mesére és a gyerekünkre koncentrálunk. És ezt a különleges gyerek-szülő egymásra hangolódást nagyon megérzik és meg is hálálják a gyereket.

Mesekönyv választáshoz:

Ha változatos mesekönyv élményt szeretnénk nyújtani gyermekeinknek érdemes felkeresni a közeli gyermekkönyvtárat, és vinni magunkkal a csemetéket is, mert igazán élvezni fogják. Sok
új szerzőt/témát “kipróbálhatunk” pénzkidobás nélkül, de ami még jobb, olyan könyvekre is rátalálhatunk, ami jelenleg nincs kereskedelemi forgalomban.

Ha bajban vagyunk, hogy milyen könyvet lenne érdemes olvasni, akkor a gyerekirodalmi adatbázis is segítségünkre lehet. A Könyvtári Intézet munkatársai nem és kor szerint is kategorizálják a mesekönyveket: http://ki.oszk.hu/gyerekirodalom/index.php

A mi családi kedvenceink:

• Böngésző sorozat (a klasszikus Rotraut Berner féle évszakos böngészők)
• Marék Veronika könyvei: Kippkopp, Boribon
• Berg Judit: Agócs Írisz Maszat sorozat
• Axel Scheffler & Julia Donaldson: Tölgyerdő meséi sorozat , illetve a hosszabb mesék (Majom mamája, Garaffaló, Bot Benő, Legcsinosabb Óriás, Zog a sárkány, Boszi seprűnyélen)
• Richard Scarry: Tesz-Vesz
• Vlagyimir Szutyejev mesekönyvei
• Ravensburger kiadó, Scolar sorozat: Mit, miért, hogyan?
• Sven Nordquist: Findusz sorozat

Szóval meséljünk többet gyerekeinknek! Mert a mese lelassít ebben a rohanó világban; mert a mese tanít; mert a mese kikapcsol; mert a mese fejleszt; mert a mese öröm; mert a mese gyógyít… És végezetül Albert Einstein idevágó gondolata mellett sem mehetünk el szó nélkül: „Ha intelligens gyereket akarsz, olvass neki mesét. Ha még intelligensebb gyereket akarsz, olvass neki még több mesét!”

Ez a cikk eredetileg a https://pikinatural.wordpress.com/ internetes portálon jelent meg.

Szerző: Hermán Noémi

klinikai szakpszichológus, gyermekterapeuta

fotó: sxc.hu