Fogyatékos gyerekek ezreiről kénytelenek lemondani a családok, az állami gondoskodásban azonban nem biztosítanak számukra megfelelő ellátást – sőt sokszor hasonló vagy sanyarúbb körülmények között élnek a nevelőszülőknél. Pedig a hivatásos szülőket jobban támogatja az állam, mint az édes családokat. Nem csak a gödi Topházban sérülnek a legkiszolgáltatottabb, állami gondozott gyerekek jogai. – A Vasárnapi hírek cikkét ajánljuk.Él egy gyengénlátó kisfiú Debrecenben. Gondozója minden reggel egy vadidegenre bízza azon a vonaton, ami iskolába viszi Nyíregyházára – ebben az egyik nem is „durva” ombudsmani jelentésben szereplő mondatban benne rejlik az állami gondoskodásban élő fogyatékos gyerekek rettenetes kiszolgáltatottsága. Ha a több ezer állami gondoskodásban lévő fogyatékos gyerek nem is él olyan körülmények között, mint a gödi Topházban lakó társaik (lásd keretes írásunkat), de kilátásaik a teljes értékű életre messze elmaradnak a családjukban nevelkedő fogyatékos gyerekek esélyeitől.
Intézményesített lemaradás
Ugyanakkor a gödi Topházban feltárt állapotok sem egyediek Magyarországon – mondja Herczog Mária. A szociológus, gyermekvédelmi szakember szerint „25 ezer fogyatékos ember, köztük több ezer gyerek él olyan intézményekben, ahol soha nem bontakoztathatják ki képességeiket, ahol érzelmileg és fizikailag elhanyagolják őket, ahol örökre megpecsételődik a sorsuk. Pedig a már a szülőszobáról állami gondoskodásába kerülő gyerekek közül is sokan hatékonyan fejleszthetőek lennének az első években – csakhogy ezt a tömött csecsemő- és gyermekotthonokban nem lehetséges: hiányzik a személyes figyelem és kevés a szakember.
A nevelőszülők lakóhelyén pedig sokszor nem elérhetőek a szolgáltatások. „Meg kellene nézni, hogy a csecsemőotthonokba bekerülő gyerekek közül a kis súlyú, koraszülött babák hogyan fejlődnek” – mutat rá egy problémára Herczog Mária. A jellemzően 3-4 évesen örökbefogadott gyerekek új szülei sokat tudnának mesélni arról, milyen lemaradásokkal érkeznek a gyerekek hozzájuk, noha sokszor épp azért emelik ki őket a vér szerinti családból, mert nem látják biztosítottnak az ellátásukat.
A kormányzati kommunikációra rácáfolva és a hatályos jogszabályokkal ellentétesen gyerekek ezrei élnek még mindig nagy intézményekben (ezeket formálisan persze megfeleltetik a szabályoknak, „feldarabolják” őket, így papíron nem helyeznek el sehol a törvényben rögzített 48 főnél többet – de az egységek továbbra is egy intézményként működnek).
Egy parlamenti döntés 2016 végéig adott időt, hogy az állami gondoskodásban élő 12 évesnél fiatalabb gyerekeket az intézményekből családokba, nevelőszülőkhöz helyezzék ki. Csakhogy nem mindenkit.
„Törvényileg végrehajtott szegregációnak” nevezi Herczog Mária a rendelet azon részét, amely bizonyos gyerekeket „kivesz a kötelezettségből”: a kitagolás alól ugyanis kivételt képezhetnek a testvérsorok és a különleges ellátást igénylő gyerekek (vagyis a tartós betegséggel élő és fogyatékos gyerekek).
Tehát a legkiszolgáltatottabbak maradnak a hagyományos intézetekben – ellátásukról sokszor hősies küzdelmet folytató, de gyakran nem kellően képzett, kiégett, alulfizetett, semmiféle szakmai támogatást nem kapó nevelők gondoskodnak. Akik ráadásul nagyon kevesen vannak.
A cikk teljes terjedelmében elérhető a Vasárnapi hírek weboldalán: https://www.vasarnapihirek.hu/fokusz/orok_fogsag_