1.    Mit nevezünk „holisztikus” nemi, szexuális nevelésnek?

Globális szempontból a nemi nevelés programjait alapjában három csoportba lehet osztani: (1) Olyan programok, amelyek elsősorban, vagy kizárólag a házasság előtti nemi közösülések elkerülésére irányulnak; (2)   úgynevezett „átfogó” programok, amelyek tartalmazzák ugyan az önmegtartóztatást is, mint lehetőséget, de ismertetik a fogamzás-gátlást és a biztonságos szex alkalmazását is; (3) végül olyan programok, amelyek tartalmazzák az előző csoport elemeit, de azokat a személyi és nemi fejlődés, a szexuális jogok és nevelés tágabb kontextusába helyezik. Ez utóbbi programot nevezzük holisztikus nemi, szexuális nevelésnek.

A holisztikus nemi nevelés alapja a nemiség tág értelmezése. amely nem irányul kizárólag a nemiség biológiai vonatkozásaira. Inkább azt hangsúlyozza, hogy a nemi nevelés épp úgy a nemiség kognitív, emocionális, szociális és interaktív oldalainak megismerését jelenti, mint a pusztán testi oldalának. Elsődleges figyelme a nemiség emberi lehetőségeinek pozitív aspektusaira , valamint az élvezet és kielégülés forrására irányul. A szexuális zavarok megelőzésének ismerete és az ehhez szükséges készségek, bár nyilván szükséges, csak másodsorban egészíti ki ezt a fontos, pozitív megközelítést. Továbbá hangsúlyozza, hogy a nemi nevelést a nemzetközileg elfogadott emberi jogokra és a tájékozódás jogára kell alapozni, amelyekre még a zavarok megelőzése előtt van szükség.

2.    Miért kell a nemi nevelés programjainak másra fókuszálnia, mint a nemiség biológiai megközelítése?

A nemi nevelést gyakran az iskolai biológiai órákhoz kapcsolják, ezért kizárólag a nemiség biológiai tényeivel foglalkoznak (nemi szervek, fogamzás stb.).   A szexualitás azonban a testi tényezőknél jóval többet jelent, így kognitív, emocionális, szociális és kölcsönösségi elemeket is, amelyek lehetővé teszik a gyerekek és fiatalok számára, hogy kialakítsák azokat a készségeket, amelyek a biztonságos, egyenrangú és egymás tiszteletén alapuló kapcsolatok létesítéséhez szükségesek. E meggondolások és a nemi egészség elfogadott meghatározása (ilyen pl. a WHO meghatározása[1]) „Irányelvek” külön fejezetet szentelnek az érzelmeknek, a szeretet fontosságának. és az önmagunkért, másokért, s bizonyos mértékig az egész társadalomért vállalt felelősségnek. Hasonlóképpen kulcsfontosságúnak tekinthető az önmagunkról való gondoskodás és törődés másokkal.

3.    Hogyan érthető az a kijelentés, hogy az „Irányelvek” a „nemiség pozitív felfogásán” alapulnak?

A nemi nevelés hagyományosan a szexualitás a lehetséges veszélyekre irányult, mint a nem kívánt terhesség és a nemi úton terjedő fertőzések. Ez a negatív irányultság gyakran elriasztja a gyerekeket és fiatalokat. Sőt, egyáltalán nem felel meg a tájékozódás és célszerű viselkedés iránti igényeiknek, és túl sok esetben nem sok köze van az életükhöz. A problémák és veszélyek előtérbe állítása nem mindig egyezik a fiatalok kíváncsiságával, érdeklődésével, igényeivel és tapasztalataival, s ezért nem befolyásolhatja a viselkedésüket. Az Irányelvek megfelelnek ennek a kihívásnak, elismerve, hogy a nemiség pozitív (és nem elsődlegesen veszélyes) része az emberi lehetőségeknek, az elégedettség és a bensőséges kapcsolatok gazdagításának forrása. Alapvető cél, hogy a nemi nevelés legyen reálisabb és hatékonyabb. Kiemeli és megkívánja, hogy a nemi nevelés célja több legyen, mint a testi betegségek megelőzése. A nemi fejlődés gondolati, érzelmi és szociális oldalainak támogatása és védelme ugyanolyan fontos. 

4.    Mit jelent az, hogy a nemi nevelésnek „a születéstől kell kezdődnie”? 

Az Irányelvek kidolgozása során magától adódott egy olyan megközelítés, amely szerint a nemi nevelés a születéskor kezdődik. Ezzel kapcsolatban rendkívül fontos hangsúlyozni, hogy a szexualitás jóval többet jelent a szexuális aktusnál,   s hogy a gyermeki szexualitást nem szabad összekeverni a felnőtt szexualitással. Az Irányelvek a szexualitás fogalmának széleskörű értelmezésén alapulnak, amely tudatosítja és megfogalmazza, hogy az érzelmek, a kapcsolatépítés, a magánélet védelme, a határok tiszteletben tartása, a kívánságok kifejezése, a közelség átélése stb., ezek mind részei s szexualitásnak. Ezek a dimenziók jóval korábban válnak fontossá, jóval azelőtt, hogy a gyerek eléri a felnőttkort. Születésüktől kezdve a csecsemők megismerik a testi érintkezés, szerető kapcsolat és intimitás értékét és örömét. Később megismerik a férfi és nő, valamint a bizalmasok és idegenek közti különbségeket. A születéstől kezdve, különösen a szülők olyan viselkedése (is) jelez számtalan dolgot a gyerekeiknek, amelyek az emberi testről és intimitásról szólnak. Vagyis részt vesznek a nemi nevelésükben. A nemi nevelés különösen ezekben a korai életévekben mintegy magától megtörténik a szülőkkel való szoros együttműködés révén, s az érzelmekre, hangulatokra és érzésekre irányul , azok megismerésére, kifejezésük megértésére és a róluk való beszélgetés készségének fejlesztésére.

5.         Miért kezdődjön a nemi nevelés ilyen korai életkorban? 

A nemi nevelés tulajdonképpen élethosszig tartó folyamat, de gyermekkorban és ifjúkorban a legfontosabb. Ha a nemi nevelés egész fiatal korban kezdődik, akkor proaktív lehet és segíthet megvédeni a későbbi téves információktól. Fokozatosan ellátja és   a gyermekeket is fiatalokat olyan információkkal, készségekkel és pozitív értékekkel, amelyek révén megérthetik és élvezhetik a nemiségüket, biztonságos és kielégítő kapcsolataik lehetnek, ha arra már készek, és felelősséget vállalnak önmaguk és mások nemi egészségéért és jóllétéért.

Ahogy említettük, a gyermek nemisége sokféleképpen különbözik a felnőttétől: megnyilvánulásában, tartalmában és tárgyában. Sajátos kérdések és viselkedési módok minden korcsoportban és fejlődési szinten előfordulnak. Az Irányelvek tudományosan megalapozott, pontos információkon alapulnak, tekintettel a gyermeki fejlődés különböző szakaszaira és nagy jelentőséget tulajdonítanak a nemi nevelés fejlődéstanilag megfelelő módszereinek.

Például, ha egy 3 éves azt kérdi: „ Honnan jönnek a kisbabák?”, akkor nyilván más magyarázatot igényel, mint egy későbbi fejlődési szakaszban levő gyermek. A 0-4 évesek esetében az a nevelés célja, hogy a gyerekek elsajátítsák a „nemek egyenlősége” elismerésének attitűdjét. Ami azt jelenti: tudniuk kell, hogy a fiúk és lányok, mint emberi lények, egyenlő jogokkal rendelkeznek. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bizonyos elvek alapjait már egy korai szakaszban bevezetjük, bár ezek az ismeretek a későbbi fejlődési szakaszokban újra megjelennek és megerősítődnek.

6.    Egyes kritikák szerint az Irányelvek a „maszturbációra, önkielégítésre” és a „doktor-játékokra ösztönöznek ” 1—4 éves kortól kezdve, a 6 éveseket pedig „azonos nemű kapcsolatokra” bátorítják. Igaz ez?

Amint már említettük, alapvetően fontos, hogy a nemi nevelés az életkornak megfelelő legyen. Ezért az Irányelvek leírják a gyermekek tipikus fejlődési szakaszait. Ezt az információt szakembereknek (pl. óvodai és más pedagógusoknak szánják, akik igénylik a tájékozódást a gyermekek pszichoszexuális fejlődésének normális jelenségeiről, így a tényeknek megfelelően a kora-gyermekkori maszturbációról és „doktoros” játékokról is. Az ilyen ismeretek hiányának veszélye, hogy a szakemberek nem reagálnak megfelelően, esetleg ártanak a gyereknek és/vagy akadályozzák jövőbeni egészséges nemi fejlődését. Az Irányelvek ezért tájékoztatják a szakembereket, hogyan foglalkozzanak e jelenségekkel fejlődéstanilag megfelelő módon, egy magas minőségű nemi nevelési programban.

7.    Nem vezet-e a nemi nevelés túl korai nemi aktivitáshoz?    

A nemi neveléssel kapcsolatos egyik leggyakoribb aggály a túl korai nemi kapcsolatok bátorításának feltételezett szerepe. Az ilyen aggályokat azonban semmi sem támasztja alá. A nemi nevelés hatásának a fiatalok nemi viselkedésére gyakorolt hatásáról az UNESCO elemzése  azt mutatja, hogy a nemi nevelés nem vezet a nemi kapcsolatok korábbi kezdeményezéséhez. Ellenkezőleg, a vizsgálatok egyharmada szerint késlelteti azt. Továbbá a nemi nevelés egyrészt nem vezet gyakoribb szexuális kapcsolatokhoz, másrészt nem növeli a fiatalok nemi partnereinek számát. A nemi közösülések gyakoriságának befolyásolását, vagy a nemi partnerek számát értékelő vizsgálatok egyharmada a nemi közösülések gyakoriságának csökkenését mutatta. Sőt, közel 40%-kal csökkent a nemi partnerek száma is. A vizsgálatok több mint fele szerint csökkent a veszélyeztető szexuális viselkedés, Csak egy vizsgálat szerint csökkent a fogamzásgátlók használata; ám 43%-uk szerint még ott is javult a helyzet. Az ifjúkori szexualitás más vizsgálatai hasonlóképpen nyilvánvalóvá tették, hogy a fiatalok nem közösülnek korábban a nemi nevelés miatt. Valójában az első közösülés átlagos életkora inkább magasabbá válik. (Link: a BZgA vizsgálatai)  

8.    Hogyan képes csökkenteni a nemi nevelés a fiatalok nem kívánt terhességeinek és nemi fertőzéseinek arányát?  

A nemi nevelés ellátja a fiatalokat olyan ismeretekkel, készségekkel és értékekkel, amelyekre szexuális viselkedésük felelős döntéseihez szükségük van, s amelyek hatékonyan csökkentik a nem kívánt terhességek és a nemi úton terjedő fertőzések veszélyét. Hogy csak egy példát említsünk: Észtországban a tizenéves kori terhességek aránya több mint 60%-kal csökkent, mióta a holisztikus nemi nevelést bevezették. De még inkább drámai a nemi betegségek és a HIV fertőzések csökkenésének aránya.

9.    Hogyan tudja megelőzni a nemi nevelés a szexuális erőszakot?  

Azáltal, hogy gondoskodik a gyerekek és fiatalok megfelelő   ismereteiről a saját, jogos érzelmi és testi szükségleteiket és nemi jogaikat illetően, a nemi nevelés tudatosabbá és kevésbé sebezhetővé teszi őket a lehetséges visszaélésekkel szemben. Javítja készségüket a megfelelő reagálásra, a támadó leállítására, s végül, de nem utolsó sorban arra, hogy segítséget találjanak egy fenyegető veszély esetén.

10. Hogyan veszik figyelembe az Irányelvek a nemiség kulturális összefüggéseit?

A nemi nevelésre különböző szociális és kulturális feltételek között kerül sor. A szociális és kulturális hátterek jelentősen különbözhetnek. Fontos, hogy a nemi nevelés alkalmazkodjon a fiatalok életének realitásához. Ez a különbözőség érzékenységet igényel az eltérő a szociális és kulturális normák iránt. Az uniformizált megközelítés   a nemi nevelésben   aligha lenne használható, hiszen nagyon is eltérőek a körülmények és a használható, megfelelő ismeretek, módszerek. E gyakorlati szempont mellett hangsúlyozni kell, hogy az Irányelvek fontosnak tekintik a gyerekek kielégítő tájékoztatását a nemiség testi, tudati, szociális, érzelmi és kulturális vonatkozásairól, a fogamzásgátlásról, a szexuális úton terjedő, és a HIV/AIDS fertőzések, és a nemi erőszak megelőzéséről. A különböző szociális és kulturális normák ismerete és figyelembe vétele annyiban is fontos célja a nemi nevelésnek, amennyiben lehetővé teszi, hogy a fiatalok szabadon és tájékozottan választhassanak. Döntő fontosságúnak tekintjük, hogy a bizonyítékokon alapuló információkat kapjanak, véleményt tudjanak formálni a nemiség különböző normáiról és értékeiről, tekintettel az emberi jogokra, hogy kialakíthassák saját, kritikus attitűdjeiket. A kritikai reagálás képessége a különböző normákra és értékekre lehetővé teszi, hogy a gyermekek és fiatalok   - a holnap felnőttjei képesek legyenek autonóm módon dönteni és élni, és megbirkózni az ezekkel kapcsolatos kihívásokkal, és ezek alapján megegyezésre jutni partnereikkel.

11. A nemi nevelés nem zülleszti-e el, vagy nem rontja-e meg erkölcsileg a gyerekeket és fiatalokat?  

Épp ellenkezőleg!   A nemi nevelés - reagálva az utóbbi években megjelenő veszélyekre, a szexuális visszaélésekre, bántalmazásokra és erőszakra, a tisztázandó hagyományos tabukra - egyre nyitottabbá vált, egyértelműen elutasító állást foglal el az erkölcsi megítélés terén és megelőző akciókat sürgetett. Hasonlóképpen, a média és a hirdetések „szexualizálódását” egyre inkább a fiatalok nemiség-felfogásának negatív befolyásolójaként látta, ami azt ellensúlyozó akciót igényel. A holisztikus nemi nevelés egyik legfontosabb célja, hogy elősegítse a toleráns, nyílt és elfogadó társadalmi légkört a nemiség, a különböző életstílusok, attitűdök és értékek iránt.

   A társadalomtudományok és a szexológia kutatói állandóan sürgetik annak megvitatását, hogy mit tekinthetünk ma érvényesnek tekinthető a nemi erkölccsel összefüggésben. E moralitás lényege, hogy tételeit a kölcsönös egyetértés szellemében, olyan érett résztvevőknek kell megvitatniuk, akik státuszuk, jogaik és hatalmi helyzetük szempontjából egyenlőek. Ennek egyik fontos előfeltétele, hogy a résztvevők közösen értelmezzék az „egyetértés” fogalmát, és tudatában legyenek aktivitásuk következményeinek, különösen a nemi és kapcsolati viselkedés viszonylataiban.

12. Kik állnak az Irányelvek mögött?  

Az irányelveket a BZgA és a WHO Szexuális és Reproduktív Egészségért Együttműködési Központja dolgozta ki, kilenc európai ország 19 szakértőjének segítségével, akik kormányzati és civil szervezeteket, tudományos és nemzetközi intézményeket képviseltek, s az orvostudománytól a pszichológiáig és társadalomtudományokig terjedő területeken. Munkájukat gyakorlati szakemberként, tudományos kutatóként, pedagógusként, de nem utolsó sorban nemzeti és nemzetközi szervezetekben, a közegészség, s különösen a nemi egészség fejlesztésének elkötelezettjeiként végezték.

A szakértői csoport intézményes hátteréről és szaktudásuk területeiről további, részletesebb információkért, kérjük kísérjék figyelemmel az „Irányelvek a nemi nevelésért Európában ” című kiadványt.

Minden nyelvi változat linkje a következő:

Az Irányelvek kiegészülnek egy útmutató („Guidance for   Implementation for the Standards for Sexuality Education in Europe”   közleménye révén. E dokumentumoknak további, nyelvi változatai fognak megjelenni.

[1] „A szexuális egészség fizikai, érzelmi, mentális és szociális jóllétet jelent a szexualitás kontextusában; ez nemcsak a betegség, diszfunkció hiányát jelenti. A szexuális egészség pozitív és tiszteleten alapuló megközelítése a nemiségnek és a nemi kapcsolatoknak, ugyanakkor az örömteli és biztonságos szexuális élmények megszerzését, kényszertől, diszkriminációtól, erőszaktól mentesen. Annak érdekében, hogy a szexuális egészség elérhető legyen, minden ember nemiséggel összefüggő jogait tiszteletben kell tartani, meg kell védeni és biztosítani.” A szexuális egészség definíciója, a 2002. január 28-31. között tartott technikai konzultáción megfogalmazottak szerint, WHO, Genf, 2006

Fotó: freeimages.com