- Röviden elmondanám, melyek azok az alapvető dolgok, amelyeket a nemzetközi trendek alapján követnünk kellene, amelyek a gyerekek jóléte és jólléte szempontjából meghatározóak - mondta a tanácskozás első előadójaként videós bejelentkezésében dr. Herczog Mária. - Amint az jól látható a korábbi és a jelenlegi nemzetközi programokból is, hogy a hangsúly a gyerekjogi megközelítésen van. Azon alapszik, hogy minden megszületett gyereknek joga van ahhoz, hogy a képességeit kibontakoztathassa, megfelelő védelmet kapjon, hogy a legfőbb érdekeit képviseljék, és hogy minden tekintetben aktív résztvevőként meghallgassák a véleményét, továbbá figyelembe is vegyék minden őt érintő kérdésben. Ez a Gyerekjogi Egyezmény szellemisége, amelynek harmincadik évfordulóját tavaly novemberben ünnepeltük.

Ehhez kapcsolódik számtalan olyan nemzetközi dokumentum, amelyeknek a figyelembevétele nagyon sokat segíthetne abban is, hogy a magyarországi gyerekvédelemről folyó vitákban és beszélgetésekben valamiféle közös nevezőre tudjunk jutni, illetve, hogy ki tudjuk jelölni azokat a területeket, ahol előre kellene lépni.

Tíz évvel ezelőtt, ugyancsak novemberben, 2009. november 20-án fogadta el az ENSZ Közgyűlése azt a dokumentumot, amelyet Alternatív gondoskodás a gyermekekről - Útmutató címen ismerünk, és amely magyarul is hozzáférhető. Világos és egyértelmű állásfoglalásként értelmezhető az útmutatóban, hogy több mint egyharmada a megelőzéssel foglalkozik, illetve azzal a feladattal, hogy hogyan lehet elkerülni, hogy a gyerekek kikerüljenek a családjukból, hogyan lehet a családokat erősíteni és támogatni. Ennek keretében az elsődleges hangsúly a családok gondozásán, a családoknak jutatott integrált, magas minőségű szolgáltatásokon van, amelyek nyilvánvalóan azt a célt szolgálnák, hogy családoknak azon kötelezettségét, hogy ők neveljék fel és biztosítsák a gyerekeik felnövekedéséhez szükséges feltételeket, az állam, a közösség minden lehetséges módon támogassa és járuljon ehhez hozzá.

Itt nyilvánvalóan felmerül egy olyan kérdés, amelyről Magyarországon nagyon kevés vita folyik, pedig akár a mostani Gyöngyöspatával kapcsolatos viták, vagy a gyerekbántalmazások, családon belüli erőszakkal kapcsolatos viták kapcsán is nagyon fontos volna felvetni, de ugyanígy igaz ez az egészségügyi hozzáféréssel kapcsolatos kérdésekre, nevezetesen, hogy mi a feladatmegosztás mértéke, és módja a családok, a közösségek és az állam között.

Ebben a tekintetben azt gondolom, Magyarországon is kevés tisztázási felület van, ritkán beszélünk erről. Vannak, akik egyértelműen a családokat teszik kizárólag felelőssé, mások az intézményeket, illetve magát az ellátórendszert. Abban azonban sem elméleti, sem gyakorlati konszenzus nincsen, hogy hogyan kellene ezeket a feladatokat megosztani. Abban viszont talán nincsen vita, hogy a legfontosabb feladat az volna, és ez egyébként a 97-es gyerekvédelmi törvény szellemiségének is megfelel, hogy a problémákat ott kezeljük és oldjuk meg, ahol keletkeznek. Magyarán a kisközösségben, a lakóhelyen álljanak rendelkezésre olyan magas színvonalú, univerzális szolgáltatások, amelyek minden gyereket és családot elérnek. Illetve azoknak a problémáknak a megoldására, amelyek túlmennek ezeken a feladatokon, mint a megelőzés általános lehetőségei, ott viszont nagyon fontos lenne, hogy célzott támogatások, speciális ellátások is rendelkezésre álljanak.

Annak a körét érdemes volna közösen meghatározni, hogy mik tartozzanak az univerzális ellátásokba. Azt gondolom, hogy ilyenek nyilvánvalóan az alapvető egészségüggyel, oktatással összefüggő, illetve szociális támogatással összefüggő ellátások, és aztán meg kellene nézni, hogy melyek a célzott speciális, vagy nagyon speciális ellátási formák, és ezeket kinek, hogy és milyen formában kell és lehet nyújtani.

Az alapellátások azért nagyon fontosak, mert ez az a terep, ahol tulajdonképpen azt a „kapuőri” funkciót is be lehet tölteni, amely azt szolgálná, hogy a gyerekek vér szerinti családjukban nevelkedhessenek, és lehetőség szerint ne kelljen őket még ideiglenesen sem kiemelni a családjukból. De ha arra kerül a sor, hogy valamilyen krízishelyzet okán, vagy valami más miatt ki kell őket emelni a családból, akkor minél előbb visszakerülhessenek oda, illetve olyan végeleges megoldást találjunk, ami a gyerek biztonságát és az állandóságot biztosítja. Ennek persze az volna a feltétele, hogy egyénre szabott, a gyerekek és a családok nagyon alapos felmérésén alapuló tervek készüljenek. Ezeknek végrehajtási programja is készüljön, illetve, ami legalább ilyen fontos volna, és azt gondolom, hogy Magyarországon nagyon hiányzik, hogy folyamatosan monitorozzuk, hogy mi az, ami működik, mi az, ami nem működik, és értékeljük, hogy hogyan sikerült a felmérést, tervet elkészíteni, kell-e ezt módosítani, és vajon a kimeneteket, amiket a terv elkészítésekor megcéloztunk, sikerült-e teljesíteni.

A nemzetközi gyakorlat egyértelműen afelé megy, és ebben az európai uniós dokumentumok is egyetértenek, hogy a gyerekekbe történő befektetésnek két célja van. Az egyik, hogy a gyerekeknek nagyon boldog és gyerekjogok szempontjából megfelelő gyerekkort biztosítsunk. A másik pedig, hogy a közösség is érezze és érzékelhesse, hogy mindaz, ami történik a családok és a gyerekek támogatása terén, az egyfelől a gyerekek jogain alapuló járandóság, másfelől azonban a közösség számára is nagyon komoly hasznot jelent. Hiszen, ha a gyerekek ki tudják bontakoztatni a képességeiket, ha megfelelően fejlődnek, akkor az azt jelenti, hogy a későbbiekben, különféle formákban, de vissza tudják adni sokszorosan a közösségnek azt, amit kaptak. Részben azért, mert egészséges, vidám felnőttek lesznek, részben azért, mert munkavállalók lesznek, hozzá tudnak járulni a közösség jólétéhez, illetve a saját életükben is olyan célokat tudnak megvalósítani, ami nem csak az ő örömüket, hanem valamennyiünk jólétét szolgálja.

Ezért nagyon fontosnak tartom az Európai Uniónak azt a 2013-as, Befektetés a gyerekekbe – Törjük meg a hátrányos helyzet ördögi körét című javaslatát, amelynek az egyik következménye az a mostani Európai Uniós program, amelyet Gyerekgarancia, vagy A gyerekeknek nyújtott garancia program néven emlegetnek, és amelynek egyébként az első kutatásokat követő konferenciája éppen nemrég zajlott Brüsszelben. A program lényege az, és azt gondolom, hogy ez megint nagyon eltér a Magyarországi megfontolásoktól és a jelenlegi gyakorlattól, hogy öt olyan terület van, ahol a hátrányos helyzetű, kiszolgáltatott, védtelen gyerekek esetében ingyenes, magas színvonalú szolgáltatásokat kell nyújtani, azért, hogy ezek a hátrányok leküzdhetőek legyenek. Ez az öt terület, nem meglepő módon, az oktatás, az egészségügy, a kora gyerekkori napközbeni ellátások területe, a megfelelő lakhatás biztosítása és a megfelelő minőségű élelmezés biztosítása. Ez az öt terület, ahol az Európai Unió szándékai szerint a következő években nagyon jelentős forrásokat fog biztosítani a tagállamoknak azért, hogy az alapellátási területek megfelelő módon működhessenek, és minden rászoruló gyereket elérhessenek. Ma az Európai Unióban minden negyedik gyerek szegénységgel, illetve társadalmi kirekesztettséggel veszélyeztetett. Magyarországon sajnos ez az arány ennél jóval magasabb. Nem csak a szegénységben élők, hanem a szegénységgel veszélyeztetettek, illetve a társadalmi kirekesztettséggel veszélyeztetettek esetében is.

Az említett tíz évvel ezelőtti Alternatív gondoskodás a gyermekekről - Útmutató végrehajtásához készítettünk annak idején egy kézikönyvet. Ennek a fordítását remélem, hogy hamarosan be tudom fejezni és ez nyilvánosságra kerül. Lépjünk előre lesz a magyar címe, és ebben a könyvben nagyon részletesen sikerült leírni azt, hogy hogyan gondoljuk az útmutató végrehajtását.

Két nagyon fontos elv van, amit szeretnék még megemlíteni. Az egyik a szükségesség elve, a másik pedig a megfelelőség elve. Ez a két elv azt jelenti, hogy azt mérlegeljük, amikor egy gyerek, család gondozását végezzük, hogy mik azok a feltételek, amik szükségessé tehetik, hogy egy gyereket kiemeljünk a családjából, és hogyan lehet ezeket megelőzni, hogy lehet mindnet megtenni annak érdekében, hogy ez ne következzék be. A megfelelőség elve pedig arra vonatkozik, hogy hogyan lehet olyan ellátási formát biztosítani a szakellátásba kerülő, remélhetőleg átmenetileg családjukból kikerülő gyermekek számára, amelyek az ő egyéni szükségleteiknek és fejlődésüknek a leginkább megfelelőek, és hogyan lehet ott mindazt biztosítani, amik a különféle elszenvedett traumák kompenzálásra, illetve a gyerek fejlődésének biztosítására szükséges. Miközben a család minden támogatást megkap ahhoz, hogy képes legyen a gyerekeknek megfelelő ellátást és a szükségleteinek megfelelő nevelést és gondozást biztosítani.

Mindennek az a feltétele, hogy mindazok, akik akár az alap-, akár a szakellátásban tevékenykednek, a nemzetközi elvárások és a hazai elvek szerint szerint, nagyon szorosan együttműködjenek, egy nyelvet beszéljenek. Itt az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátás, az igazgatás, a rendészet, a büntető igazságszolgáltatás és mindenki érintett. Nyilvánvalóan, hiszen ezeknek a szakembereknek közösen kellene ahhoz gondolkodniuk és lépniük, hogy megelőzhetők legyenek a nagyobb krízisek., illetve azoknak a gyerekeknek az esetében, akik rendkívül súlyos élethelyzetekben vannak, megfelelő segítséget nyújtsanak a szakemberek, megfelelő időben. Hiszen azt is tudjuk, hogy a gyerekkor az a nagyon kivételezett időintervallum, ami nem ismételhető meg, és ahogy ezt mondani szokták, az első évek örökké tartanak. Tehát amit az első években elmulasztunk, azt a későbbi életévekben rendkívül nehéz utána pótolni.

A nemzetközi dokumentumok, a nemzetközi irányok minden országban az alapellátásra, a megelőzésre és a „kapuőri” funkcióra fókuszálnak. Az a cél, hogy minél előbb és minél jobb minőségű szolgáltatásokat nyújtsunk a családoknak, a gyerekeknek, és értsük meg, hogy a családok és a gyerekek támogatása az nem jótétemény, hanem mindannyiunk érdeke, amellett, hogy kötelezettségeink vannak, hiszen a gyerekek jogai és a gyerekek jólétének biztosítása valamennyiünk közös feladata.

Az előadáson használt diasor (benne a hivatkozott dokumentumok internetes elérhetőségével) itt megtekinthető:

Merre_tart_a_gyermekvédelem.pdf

Az előadás teljes egészében itt megtekinthető: