Mostani regénye, Nézz magadra címmel, az Ulpius-ház Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A regényben Lýdia, az egykori ambiciózus diáklány, most egy ikerpár gyesen lévő mamája, nap nap után valóságos poklot él át. Nem érti, hogy jóképű és elegáns férje, az egyetemen körülrajongott, nagy tudású professzor otthon, a négy fal között hogyan változhat át brutális zsarnokká, aki örömét leli az ő megalázásában. 

A verbális és fizikai bántalmazás minden fázisán áteső asszony szépen lassan érti csak meg a családon belüli erőszak törvényeit. Környezete, szűk családja előtt jó darabig hitelesen képes játszani a csetlő-botló háziasszony szerepet, és még az orvosi vizsgálatok alól is rendre kimenti magát, a sorozatos bántalmazások azonban nem csupán testileg teszik lehetetlenné a kapcsolattartást a külvilággal, hanem a teljes lelki elszigetelődés fázisa is megjelenik rövid időn belül. Az önvád, az állandó lelkiismeret-furdalás és bűntudat szépen fokozatosan teszi elviselhetetlenné a nő helyzetét. A bántalmazások egyre gyakrabban érkeznek és rendre váratlanul. A hideg vacsora, a törülközők nem megfelelő tárolása vagy a gyűrött abrosz egyaránt indok lehet egy-egy jól irányzott pofonra, vagy bordaközi rúgásra. Ahogy az családon belül lenni szokott.

De erről nem beszélünk. Nem illik, nem tudunk és nem halljuk meg a segítségre szoruló nők hangját.

Elgondolkodtató a kötetet olvasni, főként annak tudatában, hogy ma Magyarországon minden hónapban legalább egy gyerek, és minden héten legalább egy nő válik áldozatává a családon belüli erőszaknak.

Reméljük, hogy ez a regény utat talál a zárt falak mögé, ahová a statisztikák riasztó adatai és a rendre megjelenő komolyabb elemzések, kutatások csak nehezen férkőzhetnek be.